Transmission – Párhuzamos Valóságok

Bodó Sándor, Turi Gergő és a Qvarta csapatának pályaműve a 2023-as Velencei Építészeti Biennálé kurátori pályázatára a kortárs magyar építészet "párhuzamos valóságait", az organikus és a modern építészeti hagyományt állítja egymás mellé, párbeszédre hívva a látszólag ellentétes nézeteket.

Koncepció

Pályaművünk az emberekben létrejövő szubjektív valóságok és az ebből fakadó szociális buborékok jelenségére hívja fel a figyelmet. Ez egy általános és mindenkit érintő jelenség, melynek sokan nincsenek tudatában. Saját részigazságunkban benne ragadni egy egymástól eltávolító és elszigetelő folyamat, amire érdemesnek és fontosnak látjuk rávilágítani a figyelmet.

A tervezett installáció bemutatja, hogy a párhuzamos valóságok igazsága mennyiben érvényes az építészetben is. A kiállítás alapja a szakmán belül korábban élesen elváló organikus és modern hagyományok, a mögöttük húzódó eltérő világkép és a belőle fakadó építészeti manifesztáció egyedüli irányzatként való bemutatása.

A látogatók megtapasztalják a két irányzat valóságát, amely önmagára teljes történetként tekint. A két látszólag ellentétes valóságot aztán egy fordulattal összevezetjük és a korábban szétvált felek újra összetalálkozhatnak, és egy közös asztalnál hívunk mindenkit játékra és párbeszédre.

Párhuzamos valóságok

Akár beleszületünk a közegbe, ami kialakít minket, akár velünk születik mindaz, akivé később válunk, első pillanattól determinálva vagyunk saját szubjektumunk kialakítására és fenntartására.

Mindaz, amit kapunk és amit idővel felszedünk ennek építőkövei. Minél inkább fordulunk befelé, annál több elemét fedezzük fel, és minél pontosabban tudjuk definiálni, annál több ponton tér el a többi ember valóságától.

Ha pedig egyszer körbeírtuk, meghatároz minket. Komfortos burokként vesz körbe és anélkül, hogy észrevennénk, befolyásolja döntéseinket. Befolyása alatt pedig választásaink és tetteink tovább erősítik ezt a burkot.

A hatások és információk, amik érnek minket optimalizálva lesznek ránk és megerősítenek mindazok kapcsán, amiket korábban már eldöntöttünk vagy megítéltünk. Ahhoz, hogy kapcsolatban maradjunk a körülöttünk levőkkel és ne csak azt legyünk képesek beengedni, aki véletlenül elégséges mértékben tükrözi vissza a saját véleményünket, el kell fogadnunk, hogy a mi valóságunk nem az egyetlen – és főleg nem az egyetlen helyes – álláspont.

Ez manapság egyre nehezebb, ahogy egyre több helyen érezzük kiélezettnek a táborok közötti feszültséget. Ugyanazt a vírust féljük önkéntes magányunkban, aminek tagadása közben emberek csoportjai utcára vonulnak. Könnyű azt mondani, hogy mindenki máshogy gondolkodik, megérteni azonban, és főleg fellazulni a miénknek ellentmondó értékrend közelében sokszor lehetetlenközeli feladatnak tűnik.

Az elszigetelődés ellen a legjobb, amit tehetünk, hogy szólunk a másikhoz és meghallgatjuk őt. A legtöbben azt hisszük, hogy nem szeretünk beszélni, és közben szenvedünk a párbeszéd hiányától.

Építészeti értelmezés

Az elmúlt években egy egyre nagyobb ideológiai szakadék alakult ki az organikus és a modern építészet örökségéhez tartozók között, melynek okai sokrétűek. Ez a szembenállás és a hozzá kapcsolódó politikai töltet véleményünk szerint egy építészetre káros folyamat. Az építészet egy nemes szakma és orientációtól függetlenül értéket képvisel.

A kiállítás mindkét oldalon hasonló tematika alapján mutatja be Magyarország organikus és modern építészetének rendszerváltás óta létrejövő legnagyobb értékeit. A tematika ezen belül még nyitott, de fontos, hogy ne csak 1-1 alkotóra fókuszáljunk, hanem a létrejövő tervekre, épületekre. 

Kiállítás

Érkezéskor az vesztibulumban egy vizuális preferencia alapján egy segítő (ez lehet gép vagy ember...) meghatározza, hogy a modern vagy az organikus építészet áll-e a látogatóhoz közelebb. Ezek alapján a látogató az épületben balra vagy jobbra indul. A csavar az, hogy mindenkinek arra kell indulnia, amelyik oldal távolabb áll tőle, hiszen a következő lépés a másik fél értékeinek megismerése.

A kiállítás fő eleme a termeken keresztül menő U alakú asztal, mely megformáltságában ugyan az adott terem tematikájához illeszkedik, de nem szakad meg, és ezzel egységet alkot. Az építészeti példán keresztül bemutatott, de globálisan is értelmezhető problémára félúton igyekszünk az összetartás irányába mutató gesztust tenni. Az asztal középen kap csak kiegészítésnek székeket, itt tud megtörténni a találkozás, párbeszéd, és a helyzet komolyságából kizökkentő játék.

Annak érdekében, hogy a pavilon berendezése ne csak egy probléma szemléltetése legyen, hanem pozitív tartalommal rendelkezzen, az együtt töltött idő és a párbeszédre való felhívás üzenetével hozzuk közelebb a feleket.

Az átrium tere a középtér kiterjesztése. A szabadtéren a feltöltődés és megnyugvás színtere. A korábban végigkövetett párhuzamok és tartalombefogadás utáni megnyílásé és megnyugvásé. A berendezése is konfliktusmentes, már-már játszóteres, persze a lényeg itt is az arányosság és egyensúly megjelenítése. De azért játszani ér.

Ami a lényeg, hogy megtapasztaltuk mindkét oldal hozzáállását, és ez az, ami egyre kevésbé jellemző a társadalmunkra, így tudunk nyitottabban távozni, mint ahogy jöttünk.

Eseménysor és kommunikáció

Fontos eleme a tervünknek egy, a kiállítást megelőző eseménysor. A koncepciónk alapvetése, hogy a kommunikáció, a párbeszéd tudja feloldani a párhuzamos valóságok ellentmondását.

Az események privát és publikus beszélgetések, szituációs játékok, közös workshopok, amelyeknek az a célja, hogy elősegítsék a párbeszédet és példát mutassanak a szociális buborékok kipukkasztásában. A kiállítást megelőző eseménysorra felkértünk az organikus és a modern hagyományokhoz tartozó szakmán belüli és kívüli személyeket. Célunk, hogy az installációként szolgáló asztal középső része elkészüljön az eseménysorozat elejére, és ezáltal egy újra-újra megjelenő, jól megjegyezhető tárggyá váljon. Az események egyúttal az adott kereteken belül befolyásolják magát a kiállítás mondanivalóját is. Továbbá a találkozások felvételre kerülnek és visszakereshetők a kiállítás weboldalán, és rövid formában bekerülnek a kiadványba is.

Modell és tanulságok

Az induló csapatunkkal már a pályázat összerakása folyamán próbáltunk modellezni a tematika kétpólusúságát. A csapat részei voltak a modern hagyományban nevelkedett építészek (a Qvarta tagjai), az organikus hagyományban nevelkedett építész (Turi Gergő) és a neutrális kurátor (Bodó Sándor, művész). A pályaművünk a zsűri döntése alapján nem fog megvalósításra kerülni. Ennek ellenére úgy gondoljuk, hogy az út, amit közösen bejártunk így is mélyreható tanulságokat és felbecsülhetetlen tapasztalatot hozott nekünk.

Bodó Sándor, Turi Gergő és a Qvarta

Szerk.: Hulesch Máté