Íme egy ház, amely jól példázza, mi születik akkor, amikor megrendelő és építész megtalálja a szót, közös nyelvet használ. A Cseh András által tervezett családi ház a barátságról, a kihívások megéléséről és a titokról szól. Egy hagyományokon alapuló kortárs otthon épült fel a szigetközi tájban, melynek barátságos tereiben valóban jó lenni. A házat az építész írásával mutatjuk be.
A tervezés biztos alapját a megbízó fiatal család adta. Több hónap beszélgetés végén állt össze a tervezési program: „A privát terekben nem szeretnénk semmi különlegeset, de a közösségi tereinkben jó lenne úgy megélni a mindennapokat, mintha nyaralnánk. És sokat szeretnénk kint lenni, az időjárástól és a kíváncsi tekintetektől védve." Mindez konkrét helyiséglistával és teljes bizalommal párosult felém mint tervező felé. Izgalmas kihívások szövedéke a Tündérfátyol (ami egyébiránt az utca neve). Családtag vagy barát számára tervezni kétélű lehet az egymás iránti szeretetből elfojtott vélemények hiánya vagy későbbi kirobbanása miatt. Egyszerre fontos a kapcsolat és az, hogy a megbízói igények és a szakmaiság ne vesszen bele az általános iskolai padtársként megélt kedves múltba. Rossz házat nehezen bír el egy barátság. Elromló barátságot viszont egy ház sem, az nem válhat otthonná. Itt jó dolgunk volt: talált a szó, a közös nyelv működött.
Építészként két dolog foglalkoztatott különösen. Az egyik a tervezhető otthonosság: hogyan lesz egy ház az ismerősségen túl szerethető is? Ez nehezen megfejthető titok, de a sok beszélgetés során egyszerűen kialakult mit érdemes elengednem hozzá építészként. A másik, hogy olyan tér és ház szülessen, ami szervesül a szigetközi tájba és kultúrába, miközben természetesen pont elég jól szolgálja az itt élő család életét.
A környék népi építészeti története során a hosszú, keskeny telkek elejére telepített, L-alaprajzú lakóházak fejlődtek ki. Ez sok esetben még a kockaház megjelenésével sem változott: az egész országban elterjedt négyzetes alaprajzú tömeghez hozzáépítettek egy hátrafelé nyúló keskenyebb szárnyat, amely tornáca mentén felfűzte a gazdasági funkciókat. „A Kisalföld L-alaprajzú házainak következetes sajátossága volt, hogy a rövidszárny szoba-konyha egységének konyha/előtér helyiségébe mind az utcáról, mind az udvarról nyílt bejárat. Nem ritkán előfordult, hogy a keresztszárny szobája, konyhája vált a család fő tartózkodási egységévé, az épület további részei szolgáltak kiegészítésül." (Cseri Miklós, Perger Gyula: A Kisalföld nép építészete, Szentendre-Győr, Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 92, 1993.)
A Tündérfátyol ház közösen használt terei folytatják ezt a hagyományt, így a konyha, étkező, nappali ebbe az utcai keresztszárnyba került. A hálószobák utcára merőleges szárnyként befordulnak az udvar felé, a földszinten a szülők, az emeleten a gyerekek. A belső tereket egy, a fedett-nyitott terek sorát adó másik L-alak egészíti teljes keretté az átrium körül. A mai tornác így kiszélesedhet, kültéri étkező-nappalivá válva. Az emeletes hálótömb klasszikus szerkesztésű, magastetős téglaház, ennek megfelelő lyukarchitektúrával. Ezt az átriummal együtt öleli körbe a faszerkezetű, földszintes, lapostetős tömeg, átmeneti tereivel és nagy megnyitású felületeivel.
A két építészeti világot az előszoba dupla belmagasságú tere kapcsolja össze, könnyű és biztonságos térkontrollt biztosítva a belépőnek. A közös tér éltető szíve az ide tervezett cserépkályha és annak épített sutja, amely körül a vendégeket leültető étkező átfordul a nappali védett terébe. Ez a középpont a külsőben is megjelenik a kályha tömegéhez formált kémény által. Az utca felé ablakok néznek, a saját udvar felé nyílnak fel teljesen a belső terek – a kint és bent határai jól érzékelhetők, mégis könnyedén átjárhatók.
A ház falain túl a kert és a tágabb környezet rétegei teszik teljessé a téri gazdagságot. A középső átriumban kialakul az intim kert, az épület körül felfűződik a gyalogos, kerékpáros és autós megérkezés előkertje, a barkácsolás rejtett sarka, a gyerekbirodalom, a rendezett gyep és a művelt konyhakert. Mindezt a zöldet erősíti az út és a kerítés között húzódó mély zöld sáv, amely egyszerre tárja fel és védelmezi ezt a hagyományokon alapuló kortárs szigetközi otthont.
Megbízó és építész együtt örülünk. A házat belakták, szeretik. A fagerendák alatti beszélgetések és a teraszon elfogyasztott fröccsök mentén halkul a tervezői büszkeség és marad az öröm, hogy milyen jó náluk.
Cseh András DLA
szerk.: Fürdős Zsanett