Tűzfalból kultúrtér – a budafoki Magdolna Udvar kialakítása

A beépített területek folyamatos bővülése magán viseli a történelmi, politikai és gazdasági változások hatásait, ami helyenként túlcsorduló heterogenitást eredményez. Mindazonáltal Budafok központjának egyedi karaktere – bár egyre veszélyeztetettebb – a mai napig egyértelműen érezhető. Sajátos atmoszférája különösen magával ragadó az olyan kulturális események idején, mint az évente megrendezett Budafoki Pezsgő- és Borfesztivál, amely összefűzi a terület egyébként elkülönülő köztereit.

Igaz ez még úgy is, hogy a térség 70-es évekbeli (paneles lakótelepek és közfunkciók) és 21. századi változásai nagyrészt pont ez ellen a különleges karakter ellen „szövetkeznek". A Mária Terézia utcai pontházas telep meglévő városszövetet drasztikusan felrobbantó beépítése visszafordíthatatlan változást eredményezett. A tőle északra épült Promontor Udvar Üzletház építészetileg zavarba ejtően kaotikus, köztérhasználat szempontjából sikertelen kísérlete pedig hatalmas kihagyott ziccerként ékelődik a központ életébe.

Szerencsére találunk pozitív példákat is. Ilyen a Jurcsik Károly tervezte Budafoki Áruház (1970), mely bár a 20. század második felének beavatkozásaihoz hasonlóan, inkább szigetszerűen elkülönül[2], bézs színű téglaburkolatával és jellegzetes részleteivel egy magasabb minőségű modernista építészet magányos lenyomata. És ilyen a vele szemközti, 2016-ban Nívódíjjal jutalmazott Budafoki Szomszédok Piaca is, amely épp a Jurcsik-féle épületre utal vissza hasonló színű burkolatával és vékony, függőleges téglalamelláival.

Az elmúlt 1-2 évtizedben megindult a Kossuth Lajos utca és a Mária Terézia utca foghíjainak beépítése, leromlott állapotú vagy megváltozott funkcionális igényű épületeinek átalakítása. Néhány beavatkozás, mint a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet Kossuth Lajos utca 64. alatti központja vagy a Budafoki Könyvtár bővítése reményt keltő, azonban egyre több kevésbé igényes ház épül. A kitüntetett helyszín ellenére mintha az önkormányzat egyre kisebb elvárásokat támasztana a beruházók és az építészek felé.

A városközpont régóta fontos csomópontja a Kossuth Lajos és a Magdolna utcák találkozásában kialakuló teresedés. A köztér helyén sokáig rendezetlen körülmények fogadták az erre járókat, egy igénytelen fabódé is hosszú évekig állomásozott itt. A Magdolna utca torkolatának másik oldalán lévő Promontor kocsma épülete is elhagyatottan, egyre romló állapotban várta szerencséjét. Ez a szituáció kifejezetten zavaró volt, hiszen pont itt található a központ egyik legforgalmasabb megállója, ahol az összes Dél-Buda irányába továbbhaladó busz megáll. A csomópontnál emiatt nagyon sok ember megfordul, és még több ember látja – ha csak rövid időre is – valamely járat ablakából. A tér magára hagyott állapota tehát nemcsak a helyieknek volt zavaró, hanem mindenki más számára is lehangoló képet közvetített.

A helyzet először 2014-ben változott meg. Az itt álló, rossz állapotú épületeket elbontották, és a Kossuth Lajos utca 26-os szám alatt egy új közteret alakítottak ki. A Király-Salgó Borbála és Kontra Dániel vezette URBAN CONCEPT stúdiónak köszönhetően átlátható, sok növénnyel és virággal beültetett és több irányban is átjárást biztosító tér jött létre, a budafokiak nagy örömére. Bizonyos szempontból megkérdőjelezhető a döntés, hiszen a telken korábban épület állt; a meglévő beépítési struktúrát egyértelműen egy ahhoz illeszkedő saroképület foltozná be teljes értékűen. Azonban a térség megváltozott funkciója és drasztikusan megnőtt forgalma miatt a teresedés több pozitívummal jár. A viszonylag szűk Kossuth utca levegősebbé válik, az emberek számára pedig egy olyan tér jön létre, ahol sok interakció mehet végbe. Mivel közben a kocsma épülete is megújult – helyén kertvendéglő nyílt –, és a belső udvar ezzel együtt éttermi terasszá alakult, a Magdolna utca macskaköves torkolata egyébként is egyre inkább térként funkcionál.

Az új állapot tehát a használat szempontjából fejlődést jelentett, azonban a 24-es szám alatt álló épület hatalmas tűzfala továbbra is nyomasztóan tornyosult a virágágyások fölé. Az egykori községháza, melyben később szolgálati lakásokat alakítottak ki, hosszú ideje üresen állt. Ennek következtében állaga folyamatosan romlott, a környék beépítésére jellemző, emiatt különösen értékes belső udvarát gaz nőtte be.

Egy időben az önkormányzat a tűzfal lefestésében, díszítésében is gondolkodott, de ezt a félmegoldást szerencsére elvetették. Végül a korábban már nagy sikereket elérő, fővárosi TÉR_KÖZ pályázat teremtett lehetőséget a helyzet megoldására. A TÉR_KÖZ-zel már volt a kerületnek tapasztalata, hiszen ennek keretében épült 2015-ben az új budafoki piac. Az épület és az előtte kialakított tér beváltotta a hozzá fűzött reményeket, Budafok központja egy magas minőségű modern épülettel és a helyiek által hamar belakott köztérrel bővült.

Nem meglepő, hogy a volt községháza felújításával kapcsolatban az Önkormányzat ismét a piacot is tervező Avant-Garde Építész Stúdióhoz fordult. A Kossuth Lajos utca 24-es szám alatt végül 2021 tavaszán nyitotta meg kapuit a Magdolna Udvar. A helytörténeti gyűjteménynek, kortárs művészeti galériának, kávézónak és művészstúdióknak helyet adó új középület végre pontot tett a térség több éves átalakulására.

Kertész András vezető tervező elmondása szerint a képlet szinte magától értetődő volt: az utcafronti és az északi épületszárny megtartása, a később épült, a teret határoló keresztszárny bontása, valamint a belső udvar megnyitása. Az is egyértelműnek tűnt, hogy mivel a műemléki felújítások (az épület fővárosi védettség alatt áll) nagy mértékben megkötik a tervező kezét, új, markáns építészeti nyelv használata az újonnan kialakított főbejáratnál lehetséges. Az egyszerű képletből azonban nem feltétlenül következik magától értetődően minden további tervezői döntés, pedig a Magdolna Udvar esetében ezek az első látásra talán nem is egyértelmű építészeti gesztusok kulcsfontosságúak. Vegyük sorra ezeket!

A főbejárat széles kapuja – logikusan – a köztér felőli oldalra, tehát a tűzfal helyére került, és nem valamelyik épületbe, hanem a belső udvarra nyílik. Így a kert (legalábbis a nyitvatartás alatt) összekapcsolódik a térrel. A köztér szükséges átalakítását az eredeti tervezők végezték, és az eredmény – a kissé bumfordi, de az akadálymentesítés miatt elengedhetetlen rámpát leszámítva – harmonikusan kapcsolódik a korábbi állapothoz. A Magdolna utca felőli hátsó bejárat megmaradt eredeti helyén; rajta keresztül ugyanúgy megközelíthető a telek belseje, tehát az udvar átjárható köztérré alakult. A Kossuth utcával páthuzamos épületszárny tűzfalas kialakítása megmaradt, ami egyrészt utal a korábbi állapotra, másrészt, két aszimmetrikusan elhelyezett vékony nyílásával kortárs jelleget kölcsönöz a háznak. Ide került az intézmény logója és felirata is. Összességében a fehéren világító falfelület markáns, mégsem hivalkodó jellé válik az utca irányába.

Mind közül a legfontosabb döntés, amiért hosszasan kellett küzdeni a tervezőknek, mégis „észrevehetetlen", a Magdolna utca menti, rövid épületszárny megtartása. Ez a tömeg nemcsak az udvar intimitását növeli és arányait javítja, hanem megőrzi a Magdolna utca mai napig nagyrészt érintetlenül megmaradt, történeti utcaképét. A belső utcák és a főút menti telkek közötti szintkülönbség több olyan épületet is eredményezett, amelyek az utcák irányába egyszintesek vagy csak épphogy emelkednek az utca szintje fölé, míg a másik irányban magasabbak. Ez az épületszárny is ilyen módon viselkedik, ezért megőrzése különösen fontos. Az új funkció szerint kávézóként üzemelő épületrész lebontása vagy több szintessé bővítése hiba lett volna. A beavatkozás mértékének minimalizálása ritkán hálás építészeti feladat, nehéz vele villogni. Manapság azonban, amikor a szakma nagy része a hivalkodó jelhagyás bűvöletében él, örömteli gesztus.

A két utca menti épületszárny tartószerkezeti elemei megmaradtak, tömegük és formájuk pedig szinte semmiben nem változott. A belső elrendezésben is csak apró beavatkozások történtek, az alaprajzok racionalizálása és a kívánt funkciók követelményei miatt. A minimális, de ízléses átalakításokat Nagy András belsőépítész felügyelte.

A kapuzat egy kelet-nyugati irányú épületsáv, amely összeköti a főépületet a kávézóval. Három részből áll: az előbbihez kapcsolódó szélfogóból, az utóbbit meghosszabbító, két oldalán üvegezett helyiségből és a kettő közötti átjáróból. Az üvegezést a Magdolna utca és a tér irányába is a piacról visszaköszönő lamellák takarják, amik ezúttal nem téglaoszlopok, hanem előregyártott műkő elemek. Ugyanez a burkolat borítja az épületrész többi részét is. Az átjáró felett a műkővel megegyező színű fa gerendák sorakoznak, így olyan, mintha egy lugason vagy pergolán keresztül lépnénk be az udvarba. A festetlen rozsdamentes acél kapuk már sajnos kevésbé hívogatók; szerencsésebb lenne, ha nappal teljesen el lehetne őket tüntetni a bejáratból.

Az udvar kialakítása példaértékű. Torma Sarolta tájépítész egyszerű eszközökkel alakított ki szerethető, változatosan használható teret a nemrég még leginkább gyárudvarra emlékeztető térségből. A kert két fő részből áll: a központi, sík, részben térkövezett, részben füves területből és a hátsó bejárathoz felvezető tereplépcsőből. Előbbi nagyobb lélekszámú események (koncertek, előadások, fogadások) helyszíne, illetve a kávézó terasza. Utóbbi inkább a csendes nézelődés, félrevonulás tere, de alkalomadtán szabadtéri filmvetítésekre is tökéletes lehet. Ezen a részen többféle növény zöldell, köztük jó pár szőlőtőke, amelyek Budafok borászati és pezsgőkészítési hagyományaira utalnak. A légkondicionálók külső egységeinek fedetlen elhelyezése – bár a wc blokk mögé bújtatták őket – kissé zavaró, azonban nem valószínű, hogy ez az építészek döntései miatt alakult volna így.

A Magdolna Udvar építése egybeesett a koronavírus-járványhoz kötődően jelentkező építőanyag-áremelkedéssel, és az önkormányzatok bevételeinek csökkenésével, ami a kivitelezés folyamán bonyodalmakat szült. A TÉR_KÖZ pályázaton elnyert támogatás egyre kevesebbet ért, ami részletmegoldások leegyszerűsödésével és egyes építészeti megoldások elhagyásával járt. A kivitelezés minősége is sok helyen hagy kívánnivalót, ez utóbbira ráadásul a pandémia okozta körülmények nem jelenthetnek magyarázatot. A műkő elemek sérült élei, egyenetlen felhelyezésük, a kapuzat zöldtetőinek vagy épp a nyílászárók bélleteinek elhagyása, az előírt anyagok rosszabb minőségűekkel történő pótlása stb. sajnálatosak. Az udvar dekorációja és a kávézó berendezése is olyan utólagos adalékok, amelyek indokolatlanul elütnek a kert és az épületek stílusától. Továbbá a kávézó alatti, a tervezők által kiállítótérnek szánt, boltozott pince felújítása teljesen elmaradt. Érthető, hogy Kertész András is helyenként rossz szájízzel mesél a végeredményről. E fiaskók miatt ugyanis az épület elvesztette igazi különlegességét, hiányzik róla az igényes részletezettség, ami a piacot kiemelkedővé tette.

Mindezen negatívumokat nem elbagatellizálva azonban fontos azt is kiemelni, hogy a ház működik. Én magam átadása óta többször is meglátogattam. Csendesebb hétköznapokon és nagyobb rendezvények idején is jó érzés volt belépni a forgalmas térről közvetlenül megközelíthető, mégis védett udvarára, egy időre leülni a lépcsőkre és onnan követni a történéseket. A budafoki lakosok is láthatóan birtokukba vették: kávézója népszerű, a kerületi művelődési központ és a galéria által szervezett programok időről-időre pezsgő kulturális helyszínné változtatják.

Természetesen a jó működés nem kis részben a szervezőktől is függ, azonban az épületegyüttes a fentebb felsorolt tervezői döntések és építészeti gesztusok teszik belakhatóvá, élővé és ezáltal értékessé. Lehet, hogy nehezen észrevehetők vagy akár láthatatlanok, mégis többet érnek figyelemfelkeltő megoldásoknál és hangzatos koncepcióknál.

Winkler Márk

[1] Pálfy Sándor DLA: Budafok Történelmi Városközpontjának közelmúltja, jelene és jövője – Városépítészeti tanulmány, 2014.
[2] Ennek oka részben a beépítési terv folyamatos változása és a későbbi ütemek elmaradása. Lásd: Magyar Építőművészet, 1971/2, 24-27.