TYUKOCKA — lakóház tyúkoknak

Egy könnyed későnyári alkotóműhely eredménye ez a tyúkól, amikor is az építészek "kiszabadultak" a gép mögül és önfeledten alkottak, sőt, építés közben olykor improvizáltak is. A Sztranyák Gergely és társai által tervezett "tyukocka" ötvözi a vernakuláris építészet spontán logikáját a műépítészet szemléletmódjával. 

Egy installáció létrehozására kaptunk megbízást a szaporcai Ős-Dráva Látogatóközpont területén. A feladat hamarosan kiegészült egy funkcionális igénnyel, miszerint szeretnék, ha ez a projekt egy tyúkól is lenne. Ezen a ponton vállalásunk egy könnyed későnyári alkotóműhellyé alakult, ahol a gép mögé befogott építész kiszabadulhatott az önfeledt alkotás színterére. Csak egy aprócska projekt, de a folyamat megtapasztalása, ahogy az ötlet az első vonal lehúzásától kezdve megvalósul egy röpke hét leforgása alatt, eufórikus állapotba keríti az alkotót.

Önmagában a rajz is mint az ötlet hordozója, már egy tett, alkotás. Bár teljessé mégis csak akkor válik, amikor a tervezés és a kivitelezés szorosan összefonódik egymással. Egy egyszerű szerkezet esetén, melynek megépítése külső segítség nélkül lehetséges, lehetővé teszi a teljesség megélését a kétkezi alkotás által. Mindez érzékelteti a tervezőasztalon hozott döntéseink következményeit, majd a megvalósulás folyamatát az anyagválasztáson, beszerzésen keresztül a szállítás és építés irányításán át, ahogy a kihívásokat kezeljük és egy-egy probléma felmerülése esetén improvizálunk.

A mű végül nem a papírra vetett terv megtestesülése. A tervezés az építéssel együtt fejeződik be, vagyis a megvalósulás közben mindvégig alakul. Ez az a tapasztalat, mely az építész hivatásának lényege, de megélésére nincs mindig lehetőségünk. Ezért ha megtörténik, az páratlan élmény.

Mindig érdekes kérdés: mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás?

Jelen esetben előbb született meg a projekt neve: „tyukocka". Vagyis tudtuk, akárhogy is alakul a tervezés, térbeli kockát kell terveznünk. Amikor meginogtunk, megreguláztuk magunkat és visszatértünk az alapvetéshez: márpedig kocka lesz! A kitartásunk meghozta gyümölcsét: addig elemeztük a tyúkok életmódját, lakozási szokásait, a tojásokhoz való hozzáférés lehetőségeit, míg meg nem találtuk a helyes formulát. A vernakuláris építészet spontán logikáját ötvöztük a műépítészet szemléletmódjával. A tervezést nem mélyítettük el, inkább a helyszínen improvizáltunk. A tyukocka mintázatában kötődik a múlt építészetéhez, ahol a szerkezet még fedetlen őszinteséggel mutatja meg magát. A kompozícióban a tömör (fehér test) és a vázas jelleg feszül egymásnak, az építészeti szerkezetek két archetípusa. A rabic hálóval bevont faváz keretezi a különböző funkciókat: a dobozban helyet kapott tojóláda és pihenőhely, illetve az alatta szabadon hagyott kapirgáló.

Az elrendezésben pontos szakirodalom állt a rendelkezésünkre a tyúkólakra vonatkozóan: mik az egészséges lakókörnyezet követelményei? A szellőztethetőség és a tisztántarthatóság mellett nagyon fontos a tyúkok pihenését szolgáló ülőrudak mérete és keresztmetszete is. Erre vonatkozóan mértani módon kiszerkesztett ábrák magyarázzák az optimális kialakítást. Az is meghatározott, mekkora rádiusszal lekerekített D rúdra van szükség azért, hogy a tyúkok kényelmesen "üljenek", hogy mindez hasonlítson a régen faágakon alvó ősök életmódjára. Végül mi sem asztalos szerszámokhoz nyúltunk, hanem a hagyományhoz tértünk vissza, mikor a helyszínen talált vékony akácfa rönköket illesztettük bele a szerkesztett architektúrába. Ez volt az momentum, mikor a tervezett kompozíció a véletlenszerűség által vált teljessé.

Sztranyák Gergely