Udvarházhoz faműhely Erdélyben

A műemléki épületek sorsa mindig nehéz kérdés. Hogyan nyúljunk hozzá? Hogyan adjunk neki hasznos funkciót, mellyel az egész épület újra értelmet nyer? Rusz-Ajtony Eszter diplomatervében a helyi közösséget érintő gazdasági, társadalmi és kulturális problémákra kíván választ adni.

Fa mint élő szervezet, körforgás és megújulás. Fa mint a legősibb, természetes, melegséget sugárzó, könnyen alakítható és helyi építőanyag. Fa mint energia, fény és meleg. Az épület a fáról mint anyagról, a fényről, és az ezek kölcsönhatásából származó energiáról és hangulatról szól. Ki- és beengedi a fényt, a levegőt, lélegzik, a fényviszonyokhoz és légmozgáshoz alkalmazkodva nyílik vagy csukódik, él. A fa egyszerre rejti magában a tradíciót és az innováció lehetőségét, ezáltal kapcsolatot teremt a múlt és a jövő között, legyen szó épületről vagy használati tárgyról.

Diplomatervem első fázisa a helyszín kiválasztása volt. A „helyszín” jelenti a szűkebb és tágabb kontextust: műemléki környezetet, a székely falut, Székelyföldet, így több megközelítési módot kínál és kérdéskört vet fel. A funkció megtalálását, a forma-, szerkezet- és anyaghasználat kiválasztását három tényező befolyásolta. A terv a helyi közösséget érintő gazdasági-, társadalmi- és kulturális problémákra kíván választ adni a maga „egyszemélyes” módján. Ehhez leszögezendő, hogy a székelyföldi gazdaság három lábon áll: faipar, turizmus, helyi termékek és az ezekhez kapcsolódó vállalkozások.

A helyszín az altorjai Apor-birtok, a báró Apor család tulajdona. A kastélyok rendkívüli gazdasági szereppel bírtak mikroregionális szinten, a vidéki környezet fejlődéséért felelős tényezők közül a legfontosabbnak mondhatók.
A második tényezőt az utóbbi években megfigyelhető székelyföldi kortárs design útkeresési folyamata képezi. A fiatal formatervezők célja a hagyományos székelyföldi tárgyi kultúra és a modern design ötvözése, olyan bútorok, használati tárgyak létrehozása, amelyek megállják helyüket a kortárs nagyvárosi miliőben is. Ezekről a tárgyakról egyelőre csupán tervek születnek, viszont egy korszerű technológiákkal felszerelt műhelyben meg is valósulhatnának. Ezt a szerepet töltené be az Apor udvarház telkén létesítendő közösségi kísérleti műhely és kiállítótér, kapcsolódva a Kézdiszéken ma is élő famegmunkálás hagyományához.

A harmadik tényező egy egész Erdélyt érintő kérdéskör. A romániai erdőkből kivágott fa 85%-át csak első fokon vagy feldolgozatlanul értékesítik. A háromszéki Rétyen is telepet nyitott fafeldolgozó a fát félkész fűrészáruként vagy biomasszaként értékesíti külföldön. A helyzet megoldása lehetne a helyi közösségekre alapuló faipar és bútoripar felélesztése, így sokkal nagyobb hozzáadott értékű termék készülhetne a fából, ezáltal közép- és hosszú távon csökkenne az erdőkre nehezedő nyomás.

A tervezési folyamat a meglévő épületek értékvizsgálatával és az udvarházhoz zavaró közelségű, bontandó épületek kijelölésével kezdődött. A műhely telepítése a birtok területén meglévő régebbi épületekhez igazodik, az udvarház mögötti, valószínűleg korábban is gazdasági udvarként működő területet zárja be. Az új épület a kastély háta mögött álló, nem különösebb értéket képviselő, de szép arányú kiszolgáló épülethez csatlakozik, megteremtve az átmenetet a régi és az új között. A régi épület egyúttal egy tornácszerű elemmel bővül, a kastély felőli oromzata is az új épületről átvett motívummal egészül ki. A tömegformálást a meglévő gazdasági épületek határozták meg, ebből adódik a hosszúkás alaprajz és a nyeregtető. Az épület ereszvonala a meglévőségéhez igazodik, majd fokozatosan emelkedik a gazdasági bejárat, a teherbehajtó felé.

A közösségi műhely és kiállítótér funkcionálisan négy egységre tagolódik: külön lábként áll a faraktár- és szárító, következik a műhely tere, majd a külön bejáraton megközelíthető kiszolgáló helyiségek és egyéb fűtött terek csoportja (makettező szoba, közösségi tér, pihenőhely). A meglévő épületben kapott helyet a kiállító- és fogadótér. A régi és új épületrészt egy zárt lépcső és híd köti össze.

A fa mint szinte kizárólagos építőanyag használata egyértelmű volt a funkció és a témaválasztás okán. A műhely tömegét mindkét hosszanti oldalon függőleges tengelyen mozgatható lamellás szerkezet zárja (vagy éppen nyitja), a fényt tetszőlegesen ki- vagy beengedve. A műhely terét így a levegő is átjárja. Csak a kiszolgáló helyiségek egysége szigetelt, a lamellás külső alatt hőszigetelő tejüveg veszi körül, ezen a részen is teret engedve a fénynek.

Rusz-Ajtony Eszter