Úgy maradt… a Glück szanatórium csillogása és hanyatlása
A 20. század elején kiépült VI. kerületi „szanatóriumnegyed" utolsó épületei vagy teljes átalakuláson esnek át, vagy félő, hogy a felejtés homályába vesznek. Ez utóbbi fenyegeti Glück Tibor egykori Benczúr utcai gyógyintézményét is. Bán Dávid írása
1935. szeptember 8-a nem épp a legszerencsésebb napja volt Sárosi György válogatott labdarúgónak, de minden történhetett volna rosszabbul is: „A félidő végefelé járnak az óramutatók, amikor négy perccel a meccsbefejezése előtt elsápadnak a drukkerszívek, Bouesek összefejel Sárosival és Sárosi mozdulatlanul hever a porondon. Élesztgetik, de hiába. Eszméletlen állapotban viszik le az öltözőbe. Senki nem tudja, mi történhetett vele. — Gyurka! Gyurka! Gyurka! — hangzik a pályáról körös-körül. Sárosi agyrázkódást szenvedett és fájdalmas orrsövényzúzódást. A mentők robogtak vele a Glück-szanatóriumba. Az alkonyodó délutánban szomorúra kókadt mindenki arca. De
a Ferencváros győzött!" A Ferencváros végül 2:1-re győzött a csehszlovák Sparta ellen és Sárosi Gyurka is jó kezekbe került.
A Benczúr utcai Glück szanatórium ugyanis kiemelten foglalkozott a magyar labdarúgók szakszerű ellátásával, sérüléseik gyógyításával. Mivel a Magyar Labdarúgó Szövetség a hazai játékosok számára csak 1938-ban szervezte meg a rendszeres sportorvosi ellenőrzést, előtte az egyesületek saját anyagi lehetőségeikhez mérten tudták a biztosítani a gyógyulási lehetőségeket és a kórházi elhelyezést. Ebben járt élen a Benczúr utcai intézmény, mivel a sportsérültek gyógyítását az OTI (Országos Társadalombiztosító Intézet) nem szívesen finanszírozta, a Glück szanatórium – persze nem ingyen – viszont magas színvonalon látta el az ilyen típusú eseteket. Éppen ezért a sportegyesületek többsége szerződést kötött a szanatóriummal.
Az 1884-ben született Glück Tibor orvosi családban nőtt fel és az egyetem elvégzése után, apja nyomdokaiba lépve, ő is a tüdőgyógyászatra specializálódott. Az 1910-es években vette át apjától a Köröndön működő, légúti megbetegedések kúrálására szolgáló inhalatóriumát, amely az Andrássy út 87-89. számú, Bukovics Gyula tervezte impozáns palota földszintjén üzemelt. 1931 szeptemberében azonban lehetőség nyílt, hogy az intézmény a Benczúr utca 4.-be, önálló otthonba költözzön.
Az 1896-ban, doktor Pollák Gyula ideg- és elmeorvos megbízásból Márkus Géza építész tervei alapján megépült, finoman kidolgozott homlokzatú, kétemeletes neobarokk épület díszítésein az építtető névjegye látható: a kovácsoltvas kapu felett címerpajzs P és Gy betűkkel. A Liget és az Andrássy út környékén ekkoriban sorra nyíltak a különböző magánegészségügyi praxisok, a városrész már jóformán szanatóriumnegyeddé fejlődött. Pollák doktor is az Andrássy út 77.-ben, lakása mellett fogadta betegeit, majd innen költözött a számára építtetett Nagy János, mai nevén Benczúr utcai házba. Igaz, praxisát már nem folytatta sokáig, hiszen neve a századfordulón már nem szerepel a doktorok listájában; Pollák Gyula szokatlanul korán visszavonult. A számára épített ház kifejezetten családi igények kiszolgálására létesült.
„Kényelmes ház. Az alagsorban konyha, személyzeti helyiségek. A földszinten istálló, kocsiszín, öt szoba. Az első emeleten lakik a tulajdonos. így szokás." – mutatja be a belső teret Buza Péter. Az első emeletet teljesen elfoglalja a tulajdonos lakása, a másodikon szintén egy teljes család számára alkalmas lakás. Utóbbit a feltételezések szerint Pollákék leánya, a veje és az unoka lakták, hiszen a tervrajzokon itt gyerekszobák is szerepeltek. A Pollák család 1926-ig lakta a házat, majd az év szeptemberében eladta dr. Kellner Pálné Nagler Antóniának, aki pár évvel később, 1930 áprilisában továbbadta Engel Ernőnek és nejének. A visszaemlékezések szerint ebben az időszakban egy görög származású herceg lakta a házat.
1931 márciusában vásárolta meg Glück Tibor és Gottfried Béla (aki később nevét Gedeon Bélára változtatta) bőrgyógyász, urológus főorvos azzal a céllal, hogy az épületben egy magas színvonalú szanatóriumot létesítsenek. Rögtön belevágtak az átalakítási munkálatokba, hogy a lakóházból megfelelő egészségügyi intézmény születhessen, ami részvénytársasági alapon, üzleti vállalkozásként működhessen. A munkálatokkal alig pár hónap alatt végeztek, így az év szeptemberében már meg is nyílhatott az új intézmény. A Pesti Hírlap hasábjain is elismerően számoltak be a nyitásról:
„Az uj, modern, minden igényt kielégítő szanatóriumot a hivatalos körök és a sajtó képviselőinek jelenlétében ma nyitották meg ünnepélyes keretek között. (…) Az előkelő társaság megtekintette a szanatórium legmodernebbül felszerelt sebészeti-, szülészeti, nő- és belgyógyászati stb. osztályait, Röntgen, vízgyógyászatát, laboratóriumait, valamint a legújabban létesített sport- és balesetsérülési osztályait, mely utóbbiakban a sportsérülések szanatóriumi kezeléséhez szükséges speciális felszerelések a legérdekesebbek. A hygiénikus speciális diétás konyhát, a műtőtermeket, a barátságos betegszobákat, amelyek mindegyikében rádió és telefon van. A kitünően berendezett szanatórium a legnagyobb komfortot nyújtja, úgyszólván olcsó kórházi árak mellett, úgyhogy ez lesz a polgári középosztály és a köztisztviselők legkedveltebb gyógyintézete."
A bevezetősben és a korabeli tudósító által említett újításként, az országban itt létesült először szakosodott sportorvosi részleg, 25 ággyal, dr. Kreisz László sportorvos vezetésével. A szanatórium épületén belül, ezen kívül 40, majd később 50 ágyon fogadták a magánbetegeket, de működött itt gégészet és szülészet is. Az intézet legfőbb profilja azonban változatlanul a légúti megbetegedések kezelése volt, „asthma"-osztályán „Pneumatikus-, sós-kamra, Adrenalin, Penicillin, oxygén inhalatiók" álltak a betegek rendelkezésére. Glück fejlesztette ki a nehézlégzést házilag is könnyítendő kézi inhalációs pumpát, ami Glück-piaként vált ismerté.
Az épület elrendezése a nagyfokú funkcionalitásra törekedett, logikus kialakítású volt. Az alaprajz U alakjának hosszabb szárnya nézett az utca felé, itt helyezték el a kórtermeket. Az oldalsó, rövidebb szárnyakban voltak a kiszolgáló helyiségek: az első emeleten a röntgenrészleg, a másodikon a műtő és a laboratórium. A földszintet és a félemeletet orvosi szobák, osztályvezető főnővéri szoba, élelmezésvezetői iroda, személyzeti ebédlő, raktárak foglalták el, a második emelet feletti félemeleten pedig a rendi nővérek szobája volt. Az alagsorban konyha, szénnel fűtött kazánház és a halottasház. A mívesen kiképzett előcsarnokot üvegtégla, a lépcsőházat szépen kidogozott díszrács emelte ki, az oszlopokon kisplasztikákkal, az oldalfalakon puttókkal. Az emeleteken szintén igényes kialakítású társalgók kaptak helyet. A ház belső terét számos apró, finoman kidolgozott részlet tette még gazdagabbá, ilyenek például a fűtőtestek díszborítása, vagy az egyedi kilincsek. A szanatóriumhoz kis kert is tartozott.
Glück Tibornak és Gedeon Bélának a zsidótörvények miatt az 1940-es években le kellett mondaniuk az intézmény vezetéséről, amely addigra már Körönd szanatóriumként szerepelt a nyilvántartásban, távozniuk azonban nem kellett. 1944-ben, a Szálasi-kormány hatalomátvétele után sikerült kijárniuk a Svéd Vöröskeresztnél, hogy a házat védelem alá vegyék, noha a szomszédos három épület csillagos házként működött, azokban kényszerlakhelyeket jelöltek ki. A szanatórium épületében svéd menlevéllel igyekeztek minél több beutaltat megmenteni. Az akciót belső konspirációk és árulás miatt többször megakasztották, a betegek közül többeket is elhurcoltak. Glück és Gedeon a második világháború után még egy időre visszatérhettek az igazgatói székbe és újranyithatták a szanatóriumot. 1945 májusában már újsághirdetésekben adtak hírt arról, hogy az intézmény ismét fogad betegeket, amit a hivatalos címtár is megerősített: „Körönd Gyógyintézet. Budapest, VI., Benczúr-utca 4. Sportosztály, belgyógyászati kivizsgálások, physicotherápia, sebészet, szülészet stb. Igazgató főorvosok: dr. Gedeon Béla (bőrgyógyász) és dr. Glück Tibor (physicotherápia)." Az intézményben ekkor laboratórium, sebészet, gyerek- és röntgenosztály is működött. Azonban egyre inkább sportszanatóriumként emlegették az Magyar Labdarúgó Szövetség által is preferált gyógyintézményt.
1949-ben a magánszanatóriumot államosították és a VI. kerületi Tanács felügyelete alatt, mint önálló fővárosi közkórház üzemelt tovább. Hamarosan azonban átalakult és rövid időre gyerekkórház lett belőle, a Szent László Kórházból kikerülő skarlátos gyermekek utókezelését végezték a Benczúr utcai falak között. E funkciója sem maradt meg sokáig. Az épület még 1950-ben újabb átalakuláson esett át, ezentúl az idősebb betegek magasabb színvonalú gondozását kívánták itt megoldani. 1962-ben a kórházi jelleg érdekében nagyobb átépítés zajlott az épületben, többek között egy földszinti folyosóval kapcsolták össze a szomszédos, a Köröndre néző Benczúr utca 2. számú házzal. Ez utóbbi épületbe helyezték át a 38 beteg számára férőhelyet nyújtó férfirészleget, a Glück-féle szárny földszintjén és első emeletén pedig a női részleg szobáiban 77 ágy állt. A kényelmes szanatóriumi körülmények eddigre már a múltba vesztek, a betegek 3-15 ágyas szobákban zsúfolódtak össze. A különböző átalakítások ellenére a karbantartás elmaradásával az épület állaga az 1960-as évekre egyre jobban romlott, noha 1963-ban jól felszerelt főzőkonyhát kapott. Az évtized végére azonban önállóságát is elvesztette, a Fővárosi Tanács a Korányi Frigyes és Sándor Kórházhoz csatolta és innentől kezdve, annak osztályaként működött, bár profilját végig megtarthatta. Az orvosi visszaemlékezésekben többször említik, hogy egyes idős betegek még gyerekként jártak itt a gégészeten, hogy kivegyék mandulájukat, majd életük legvégén is e falak közé kerültek.
Noha a második világháborút szinte sértetlenül vészelte át az épület, az utána következő évtizedek már súlyos, mára jóformán végzetes nyomokat hagytak rajta. Az IKV dibdáb, szakszerűtlen javításai is elősegítették a ház pusztulását. A rendszerváltást pergő festékű falakkal, állandó csőrepedésekkel, hulló vakolattal érte meg a szebb napokat látott palota, majd 1989-től az Erzsébet Kórház-Rendelőintézet II. utókezelő osztályaként működött még néhány évig. 1995. január 28-án még Szent Cecíliának szentelt ökumenikus kápolnát avattak benne, majd alig félévvel később az idős betegeket a Csengery utcában létesített új intézménybe költöztették át. Innentől kezdve a Benczúr utcai ház lényegében elhagyatva várta és várja sorsát a mai napig. 1997-ben az Orvosi Kamara kapta meg az épület tulajdonjogát, de számukra egyértelmű volt, hogy az addigra végletekig leromlott állapotú korábbi szanatórium bármilyen szintű életre keltése hatalmas összeget emésztene fel. Inkább az értékes helyen levő ingatlan eladása mellett döntöttek, de tényleges vevő csak öt évvel később bukkant fel, egy offshore cég formájában.
Az épülethez azonban új tulajdonosa sem nyúlt, várta állaga további romlását. 2014-ben A Város Mindenkié mozgalom aktivistái megszervezték az Üres lakások menetét, amellyel a fővárosban található, nagyszámú megüresedett ingatlanra és a szociális bérlakások hiányára hívták fel a figyelmet. Az akció keretében elfoglalták a Benczúr utca 4. számú épületet is, amelyről a kerület akkor azt állította, hogy életveszélyes állapotban van, noha ezt a kivonuló tűzoltók nem erősítették meg.
Ebben az évben ismét gazdát cserélt az épület, amelynek új tulajdonosa már szállodát álmodott falai közé. Pár évvel később azonban „Great Investment Opportunity in Budapest" címszóval ismét piacra dobták a házat és a szomszédos köröndi épület földszintjén levő, raktárnak aposztrofált korábbi kórtermeket. Érdemi külföldi befektető azonban mégsem csapott le a remek lehetőségre, ezért a tulajdonos már a hazai piacon próbál szabadulni az épülettől:
„Eladásra kínálunk, belvárosi, Diplomata negyedben levő, Andrássy úttal párhuzamos utcában, egy teljes épületet. A telek mérete 498nm. A teljes felépítmény a részleges bontás előtt 1862,5 nm volt. Az épület 2 emeletes és plusz tetőtér. A házhoz még két szint építhető. Ára: 2,5 millió €" – szerepel az ingatlanközvetítő Facebook-oldalán a még ma is élő hirdetésben. Félő azonban, hogy új tulajdonosa már csak az értékes telek és a bővíthető emeletek lehetőségét látja majd a műemléki környezetben álló hajdan volt pompás palotában. Egyelőre ugyanis túl sok szabály nem védi a házat, amelynek csak a homlokzatát és főlécsőházát kellene megtartani egy jövőbeni átépítés, felújítás során. Mivel azonban azok állapota is folyamatosan romlik, ezért egy esetleges omlás esetén akár minden elveszhet a Pollák doktor ízlése szerint kialakított, decens polgári palotából, a 19. század utolsó éveinek hírvivőjéből.
Bán Dávid
Források:
Az Est, 1935. szeptember (26. évfolyam, 198-222. szám)
Buza Péter et al.: Kapukilincsek - Anno (Budapest, 2004)
Orvosi Hetilap, 1998. szeptember (139. évfolyam, 36-39. szám)
Pesti Hírlap, 1931. szeptember (53. évfolyam, 197-221. szám)
Sebes Gusztáv: A magyar labdarúgás (Budapest, 1955)
https://24.hu/kultura/2020/11/22/benczur-utca-korhaz-ismeretlen-budapest-elhagyatott
https://avarosmindenkie.blog.hu/2014/09/27/egy_szombat_az_ures_lakasok_hasznositasa_jegyeben_tobb_szaz_ember_allt_ki_a_felelos_lakaspolitika_me
http://beszelo.c3.hu/cikkek/az-%E2%80%9Eorok-vamzer%E2%80%9D
Szerk.: Pleskovics Viola, Winkler Márk
A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
