Új Bauhaus Múzeum Weimarban
Weimarban Heike Hanada tervei szerint készült el az új Bauhaus Múzeum, mely a napokban nyitotta meg kapuit. Sem az időpont, sem a helyszín nem véletlen. 100 éves a Bauhaus, a helyszín pedig egyszersmind memento, ugyanis az intézmény szándékoltan az egyik legnagyobb német koncentrációs tábor mellé épült. Az építész ráadásul eddig sosem nyert még nemzetközi pályázaton, most azonban több mint félezer pályázót utasított maga mögé.
A három évig tartó építési időszakot követően a múzeum a kortárs és a futurisztikus életmód egyik központi témája köré csoportosuló kiállítással nyit, amely az iskola alapítója és a modernizmus egyik úttörője, Walter Gropius hagyatékához fűződik. Gropius már egyik 1924-ben tartott emlékezetes beszédében feltette a kérdést: „Hogyan fogunk élni, hogyan rendezkedünk be, és milyen közösség kialakítására törekszünk?” Az azóta is központi jelentőségű felvetés a Bauhaus minden szakaszában visszaköszön, a tervezéstől a fejlesztésig.
A Klassik Stiftung Weimar legújabb intézménynek átadásával egyidőben a közeli Neues Museumban megnyílt egy a korai modernizmusnak szentelt állandó kiállítás is, amit a kelet-német városból éppen 100 éve indult Bauhaus mozgalmat ünneplő számos kulturális esemény követ majd hamarosan. Mint ahogy nálunk, Budapesten is.
A Bauhaus Múzeum a 20. század legbefolyásosabb művészeti iskolájának korai szakaszára összpontosít, bemutatja a világ legrégebbi Bauhaus kollekciójának kincseit. Alapját az a Walter Gropius által örökül hagyott 160 darabos (mára 13 ezerre duzzadt) kollekció képezi, melyet a művész Dessauba költözését követően az államnak adományozott. Dessau és Weimar Bauhaus helyszínei 1996 decemberében az UNESCO Világörökségi részévé váltak. A gyűjteményen és annak jelen társadalmára gyakorolt hatásán öt szinten, 2000 négyzetméternyi területen elmélkedhetnek látogatók, nem elfeledkezve a karizmatikus belga tervező, a weimari iparművészeti-, és művészeti iskolák alapítója, Henry van de Velde fontosságáról sem.
A múzeum épületének egyik jellegzetessége a kifinomult energetikai koncepció. A bordázott födémszerkezet termikus aktiválhatósága garantálja az optimális légkondicionálást, miközben alacsonyan tartja a múzeum energiafelhasználását, ami kompaktságának is köszönhető. A fenntarthatóság ugyancsak a koncepció része, rendkívül tartós építőanyagokat álmodott ide az építész, Heike Hanada professzorasszony, aki a Bauhaus korai időszakát idéző térre vonatkozó elképzelését fogalmazta meg a beton alapzatú monolit kocka épülettel. Kívülről átlátszatlan üvegrétegek díszítik, sötétedés után 24 sor LED égő világítja meg. Hanada, bár korábban a részvételnél nem jutott tovább olyan nemzetközi pályázatokon, mint a Stockholmi Városi Könyvtár kibővítése, több mint 530 építész kollégáját megelőzve nyerte el a Bauhaus Museum Weimar projektjét elegáns designjával.
Minden Anna Amália hercegnővel kezdődött egykor. A hatalmas rezidenciáktól távol eső kisvárosba ő hívta a költőket és gondolkodókat a 18. század végén. E klasszikus kor legfontosabb tanúi a művészek és mecénásaik élettere: Goethe és Schiller háza, az Ettersburg és a Tiefurt kastély nagyszerű parkjaikkal, az Anna Amália Hercegnő Könyvtár és a történelmi temető a hercegi kriptával, ahol Schiller és Goethe díszkoporsója található.
A kelet-német kisváros a 20. században a Bauhaus-mozgalom bölcsője és az ország első demokratikus fővárosa lett. A Bauhaus kezdetét Weimarban az expresszionizmus és még az ezotéria is jelentősen befolyásolta - főként Johannes Itten személyisége által. A Bauhaus történelmileg szorosabban kapcsolódik a Weimari Köztársaság politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődéséhez, mint bármely más német oktatási intézmény.
A bauhausi alapító tagok és diákok közül sokan elmenekültek a náci Németországból. Az iskola harmadik, egyben utolsó igazgatója, Mies van der Rohe is követte az Egyesült Államokba Josef és Anni Alberst és Moholy-Nagy Lászlót. (Nemrég az Építészfórum itt írt az iskoláról.)
A berlini székhelyű argentin művész, Tomás Saraceno munkája magasról uralja az új múzeum lobbyját. Tükröződő gömbök összefonódó klaszterei alkotják, amelyek egymáshoz kapcsolódnak, hálórendszerrel vannak a falakhoz és a mennyezethez rögzítve. Ez mintegy vizuális metaforája a Bauhaus világméretű hatásának. Saraceno térplasztikája arra is rávilágít, hogy a nácik a különböző művészeti ágazatok között létrejött kapcsolódást, a fényt, a kreativitást nem tudták megtörni azzal, hogy bezárásra kényszerítették az iskolát. A Bauhaus tovább hat a jövő alakítására. Mint ahogy hivalkodás helyett a Bauhaus iskola egyszerű, de hatásos designjának értékeit viszi tovább a minimalista, kockát formázó múzeum is.
S mikor este kigyúlnak a múzeum lenyűgöző fényei, kicsit fejet hajt mindenki a nácik építette közeli Buchenwaldra, németföld egyik legnagyobb koncentrációs táborára gondolva. Arra a táborra, melynek kapuját Franz Ehrlich tervezte, egy volt Bauhaus diák.
Simonyi Lilla
