Új evangélikus templomok — könyvrecenzió

Elsőként Hafenscher Károly egyszerre történeti és elméleti írása nagyon pontosan helyezi el e templomokat a gondolati (teológiai – antropológiai, vagy mondjuk úgy, az evangélikus) térben. Krähling János a XX. század első felének építészettörténeti összefoglalását adja – a könyv tárgyának, a legújabb templomoknak elemzését Masznyik Csaba jegyzi, míg Harmati Béla László az egyházművészeti alkotásokról ír, melyek e templomok díszei.
Vargha Mihály írása.

A versenyszemlélet mindent elborít, a játék vagy az igazi teljesítmény „önmagáért való" öröme alig érhető tetten. Szinte csak a győzelem, a másik lepipálása a fontos – a tarolás. Ezért is félve mondható ki, hogy a legújabb kori hazai templomépítészetben az evangélikus egyház kimagaslóan a legjobban teljesít – ez tény. Ezek után nincs mit csodálkozni azon, hogy a könyvek terén is magasra tették a mércét, szép kiállítású, vaskos albumot jelentettek meg az evangélikus templomokról. Sok szempontból üdvözlendő ez a tett, ám direkt hangsúlyozandó, hogy nem a nyertesség okán. Hiszen más felekezeteknek is vannak kiváló új templomaik, éppen erről győződhettek meg azok, akik látták a debreceni Modemben a Wesselényi-Garay Andor kurátori közreműködésével megvalósult templomépítészeti kiállítást. Csak azt kívánhatjuk, hogy a többi egyháztól is ilyen színvonalas kötetek lássanak napvilágot legkiválóbb templomaikról.

A kérdés ezek után logikusan következik: vajon a könyvből kiolvasható-e a magyarázat az épületek kiválóságára? Ha pontos receptet nem is ad – mert nem adhat -, de azért némi magyarázat kirajzolódik. Már az egyik szerkesztő, Krähling János bevezetőjéből többek között kiderül, hogy az evangélikus egyház a rendszerváltozás után önálló építési osztályt hozott létre dr. Inotayné Lukáts Judit vezetésével. Nem ismerem őt, de minden elismerésem az övé. Krählingről meg kell említeni, hogy építészettörténész tanár és gyakorló építész egy személyben, akinek budaörsi temploma szerepel a kötetben. Négy kiváló tanulmány következik a bevezető után.

Elsőként Hafenscher Károly egyszerre történeti és elméleti írása nagyon pontosan helyezi el e templomokat a gondolati (teológiai – antropológiai, vagy mondjuk úgy, az evangélikus) térben. Krähling a XX. század első felének építészettörténeti összefoglalását adja – a könyv tárgyának, a legújabb templomoknak elemzését Masznyik Csaba jegyzi, míg Harmati Béla László az egyházművészeti alkotásokról ír, melyek e templomok díszei. Az ezután következő adattár, ahol már színes képek is föl-fölbukkannak (a remek fotókat Hajdú József készítette), így kiváló felvezetést kap – például azzal is, hogy az épületek fotói a tanulmányoknál is ott vannak, igaz többnyire bélyeg nagyságban, szép duplex nyomással.

Lehetne sorolni a helyeket és az alkotókat, legfőképp Benczúr László és Nagy Tamás kiváló sokművességét – ám csupán egyet említenék: a Kocsis József tervezte szentendrei templomot (munkatársai Kocsis Barnabás és Kocsis Gáspár, valamint Kutasi Attila). „A Bükkös-patak partján álló kis épület nemcsak Szentendre hagyományaihoz kötődik alkotó módon, hanem az evangélikus templomok sorát is egy újabb, minden korábbitól különböző szellemű épülettel gazdagítja" – írja róla Masznyik, akinek értékes tanulmánya a kötet végén, a gondos szerkesztésnek köszönhetően, németül és angolul is olvasható.

Vargha Mihály
nyomtatásban megjelent az Élet és Irodalom LIII. évf. 25. számának Ex Libris rovatában, június 19.

(Szerkesztette Krähling János-Vukoszávlyev Zorán. Magyarországi Evangélikus Egyház Luther Kiadója, Budapest, 2009. 319 oldal, 11 300 Ft)