Új józanság

Ablaktalan konténerházak egy gótikus templom mellé, kanyon egy ház közepén, színjátszó bankszékház, egymásra pakolt fűrészmalmok? Új józanság? Az A10 januári-februári száma.

A februártól új kiadó – az amszterdami Boom – tulajdonát képező A10 folyóirat idei első számának címlapsztorija akár építészeti kiáltvány is lehetne: az NL Architects tervei nyomán épült amszterdami ún. városi villa kapcsán a szerző, Kirsten Hennema rámutat arra, hogy mostanában, a gazdasági krízis idején, egyre több építész törekszik egyfajta „új józanságra”, „új takarékosságra”. Szerinte a szóban forgó épület ennek a szemléletnek fontos példája, mely szilajon hullámzó teteje ellenére nagyonis racionális, anyag-, hely- és költségtakarékos struktúra. Bár földrészenként, országonként, kultúránként, szakmánként, generációkként nyilván megoszlanak a vélemények a gazdaságosság és a racionalitás fogalmáról, kétségtelen, hogy az A10 elmúlt évfolyamaiban közölt épületek közül ez a mű a funkcionális elrendezés szempontjából az egyik legfigyelemreméltóbb.

Az építészek a négyzetes befoglalóformát öt sávra osztották fel – ezekben helyezkednek el a lakások –, melyeket egy diagonális „belső utcával” vágták át – erről nyílnak a többszintes lakások. A fűvel beültetett tető olyan akár egy lankás völgy, melyben szűk, mély kanyon (az említett közlekedő) fut át. A domboldalakba kis pációk, teraszok mélyednek, helyettesítendő a homlokzati erkélyeket. Az épület térrendszerében valóban érződik, hogy minden szeglet szinte maximálisan hasznos: az átlós kanyon feleslegessé teszi az épületet átszövő belső folyosókat, s nyitottságával, dinamikájával izgalmas építészeti élményt nyújtó, „félintim”, átmeneti jellegű közösségi teret ad az épületnek, ráadásul lazítja az épülettömeget is. A pációk elszigetelt, intim, mégis szabad terekkel bővítik az amúgy is világos, hatalmas üvegfalakkal megnyíló lakásokat.

A józanság fogalma a WAM architekten számára kicsit mást jelenthet: a 17-18. századi holland ipari faépítészet formáit alkalmazva építettek tizenkét emeletes szállodát Zaanstadban (a környéken a 18. században már több száz, jellegzetes formájú, zöldre festett fűrészmalom állt – az épület ezeket idézi fel). A ház olyan, mintha valami csodapalota módjára több tucat régi holland épületet egymás hegye-hátára pakoltak volna.

Caruso St.John notthinghami múzeuma bátor dobozarchitektúra egy gyönyörű gótikus templom közvetlen közelében. A kemény tömegeket különböző sűrűségű és plasztikájú függőleges sávozás tagolja – az egyes egységeket ez differenciálja. A durvának tűnő formálás és a részletek finomsága, érzékenysége olyan feszültséget kelt, mely az épületet a középkori templom „rokonává” teszi: a múzeum összképe a komor, zárt, vaskos falakat megtörő aprólékos kőfaragványokkal és a vertikális ablakosztásokkal jellemezhető templom egyfajta visszhangja. A helyi sajtóban természetesen óriási viták dúltak az épület körül pro és kontra.

A helsinki tengerészközpont az építészeti mimézis példája – a feszes ívekben hajladozó épületkontúrok, a tető- és nyílásformák mind vitorlákat, hajókat idéznek.

Magyarországi mű ezúttal sem szerepel lapban, bár a szerkesztők a térség államait szép számmal szerepeltették: sportközpont - Belgrád (im.architektur); kulturális központ terve - Olomouc (Jan Šepka); iroda- és kulturális központ - Bukarest (Re-Act Architecture); irodaház - Podgorica (ARCVS); lakóház - Linz (Xarchitekten). Meglepő a vilniusi bankszékház, mely sajátos, színjátszó fémburkolatával, kihegyesedő tornyaival az utóbbi időben igen bátor lépéseket tevő litván építészet újabb érdekes példája.

Haba Péter