Új köztereket a lakótelepekre - diplomaterv a miskolci Komlóstetőre

A lakótelepek általában nem számítanak vonzó lakókörnyezetnek, amihez nagymértékben hozzájárul az épületek és a szabadterek rossz állapota. Pedig zöldfelületi szempontból a lakótelepek igen értékesek. Bemutatjuk Osgyáni Rékának, a Budapesti Corvinus Egyetem tájépítészmérnök MSc szakán készített diplomatervét.

Magyarországon számos, a szocializmus korában épült lakótelep van, amelyek a lakosság jelentős részének adnak otthont. A funkcionalizmus elvei szerint a házak körül normák által meghatározott, megfelelő nagyságú zöldfelületeket alakítottak ki. Az ültetett faállomány ma, több évtizeddel a telepítés után elérte maximális ökológiai értékét, kondicionáló, árnyékoló hatása megfelelő, és kialakult térszerkezetet biztosít. Ugyanakkor szembetűnő a parkolóhelyek kevés száma, a közterületek elhanyagoltsága és funkcionális elégtelensége (a tizenéveseknek és a felnőtt korosztálynak szinte egyáltalán nem terveztek szabadidő-eltöltési lehetőségeket). A lakótelepek komplex rehabilitációjával, benne a szabadterek kiemelt szerepével, sokat lehet tenni azért, hogy a lakók magukénak érezzék a közterületeket, odafigyeljenek rá, és használják azt.

A helyszín bemutatása

A miskolci komlóstetői lakótelep nagyjából 1975 és 1989 között épült Miskolc délnyugati részén. Ekkor, a második tizenöt éves terv idején a minőségi lakáshiány enyhítése került előtérbe, így egyre jobb minőségű, a városképbe jobban illeszkedő, alacsonyabb szintszámú lakótelepek épültek. A komlóstetői lakótelep négy megépült üteméből háromnál nem panel, hanem alagútzsalus technológiát használtak demonstrációs céllal. A 3-4 emeletes épületek hegyoldalon, közvetlenül a Bükk erdeje mellett épültek, mert a könnyebben beépíthető síkvidéki területek ekkorra már „elfogytak”.

Beépítés szempontjából a telep szuperblokkot alkot, ennek belsejében azonban megjelennek sávházas-kiszolgálóutas együttesek. Az építés korából adódóan fontos szempont volt a gyalogos és autóforgalom elválasztása és nyugodt, egybefüggő zöldfelületek kialakítása. A beépítés kelet felé, ahol a komlóstetői gyűjtőút húzódik, zártabb, míg az erdő felé fellazul, kihasználva ezzel a kilátást.

A lakótelep az egyik legkedveltebbnek számít Miskolcon, ez annak köszönhető, hogy „emberi léptékű”, mind a házak szintszámában, mind a beépítés volumenében. A csaknem 750 db lakás első beköltözői jellemzően magas társadalmi státusú családok voltak, és ez ma is kihat a lakóösszetételre és a telep megítélésére. A lakótelepen más telepekkel összehasonlítva kevesebb példa van a vandalizmusra, erős a lakóközösség: egy lakó szerint Komlóstető olyan, mint egy falu; mindenki ismeri egymást és a helyiek kötődnek a lakóhelyükhöz.

A hegyoldali elhelyezkedésből szabadtér-építészeti szempontból sok előny származik: pl. a kilátás, a szabadterek változatossága, a házak zegzugossága. Ugyanakkor az építkezés hirtelen lezárása miatt jellemző a befejezetlenség, amely bizonyos közlekedési kapcsolatok hiányában, a tervezett ötödik ütem helyének (a továbbiakban központi plató) sivárságában mutatkozik meg. A rendszerváltás utáni esetleges, nem egy kidolgozott koncepcióba illeszkedő fejlesztések ezt csak még szembetűnőbbé teszik. A burkolatok és berendezések sok helyen rossz állapotúak, amelynek részben a felújítás hiánya, részben a rossz tervezésből vagy demográfiai változásokból eredő kihasználatlanság és az emiatt teret nyerő vandalizmus az oka – pl. a házak hátsó frontjánál lévő mélyárnyékos pihenőhelyeken.

A helyszín vizsgálata a közösségi élet szempontjából

A lakótelep jó adottságait figyelembe véve diplomatervemet a közösségi élet fejlesztésére hegyeztem ki szabadtér-építészeti eszközök segítségével. Az ihletet Jan Gehl dán városépítész könyve: Life Between Buildings adta. A könyv alapfelvetése, hogy a városi szabadterek a legalkalmasabb terei a közösségi élet kialakulásának, kapcsolatok kialakításának és fenntartásának, mert itt az épületekkel, intézményekkel összehasonlítva nagyobb a spontán találkozások esélye. A lakóhelyi szabadtereknek ebben különös jelentősége van, hiszen a közelben lakókkal a legegyszerűbb a kapcsolattartás, ezért felmérések szerint a lakóhelyi barátságok tartósabbak. Az emberek között létrejövő interakciók (akár egyoldalú is, pl. megfigyelés) pedig annál gyakoribbak, minél több ember tartózkodik minél több ideig egy helyen. Az ehhez szükséges körülmények megteremtése a közösségi életet ösztönző szabadtértervezés lényege.

A Gehl által megfogalmazott általános várostervezési és (szabadtér-)építészeti elvek léptékükben jóval túlmutatnak a tájépítészeti feladatokon, így jórészt alkalmatlanok arra, hogy akár meglévő szabadterek vizsgálatánál, akár a tervezés során átemelhetők legyenek. Ezért megfogalmaztam egy egyéni szempontrendszert, amely ezeket az elveket „fordítja le” hét különböző, térben jól vizsgálható szempontra: ezek egyrészt az emberek „kicsalogatását”, másrészt a kellemes kint-tartózkodást segítik elő:

Vonzó tényezők

1. rálátás (a házakból és a fő közlekedési útvonalakról)
   „A látványkapcsolatok fontosak. Ha az emberek nem látják a teret, nem is fogják használni azt.” (Whyte in Gehl 2001, 99.o., saját fordítás)
2. megközelíthetőség
   Fizikai és pszichikai akadályok megléte a főbb elérési útvonalakon. Ide tartoznak pl. meredekség, leküzdendő lépcsők, kiépített gyalogút hiánya a „fűre-lépni-tilos”-érzés miatt.
3. átmeneti terek
   Kísérletek szerint a privát és a közösségi terek közötti sokszínű átmenet segíti a szabadterek benépesülését. Ennek magyarázata, hogy a szabadtérhasználók hamarabb kimerészkednek egy fél-privát vagy egy csoporttérre, pl. a házhoz tartozó előkertbe, egy otthonos teraszra, ahonnan megfigyelőként részt vehetnek a közösségi téren (pl. utcán) folyó életben, mielőtt aktívan bekapcsolódnának a „történésekbe”. Fontos az átmeneti terek között látványkapcsolat és könnyű átjárhatóság biztosítása, valamint a megfelelő időtöltési lehetőség, funkció.
4. szabadterek mérete
   Ez a szempont az akusztikus, de főleg a vizuális érzékelés határai miatt fontos: arcvonásokat 30 m-ről vagyunk képesek felismerni, emberi alakokat pedig 70-100 m-ről. Így ez utóbbi távolságot vettem irányadónak az egybefüggő, ill. egybelátható szabadterek vizsgálatánál és tervezésénél.

Megtartó tényezők

1. funkció és felszereltség
   A funkciók megléte, illetve megfelelő koncentrációja, egymással való keverése biztosítja, hogy a szabadban való tartózkodás ne váljon unalmassá. Pl. ilyenek lehetnek különböző sportolási lehetőségek egymás mellett vagy időseknek szóló fitneszeszközök a játszóterek közelében.
2. árnyékoltság
   A félárnyékos területeken a legkellemesebb a tartózkodás, sem a mélyárnyék, sem a túlzott kitettség nem kedvező.
3. „a hely szelleme”
   Egyéni szempontrendszeremben ezt a fogalmat olyan tényezőkre használtam, amelyek különleges, a lakótelepekre nem jellemző hangulatot kölcsönöznek az adott térnek – pl. különleges kilátás, vadonjelleg, utcajelleg –, és ezzel gazdagítják a szabadtéri élményt.

A felsorolt szempontok alapján vizsgálati tervlapokat készítettem az egész lakótelep területére. A tényezők térbeli összehasonlításából meg tudtam határozni tizenkét olyan szabadtér-kategóriát, amelyekbe a közösségi élet szempontjából hasonló jellemzőjű területek tartoznak, így hasonló kezelést igényelnek.

Ezenkívül a vizsgálati tervlapokat összevetettem a legnépszerűbb, illetve a legelhagyatottabb területekkel és útvonalakkal a lakótelepen. Eszerint a komlóstetői lakótelepen az intenzív használat kialakulásában a legmeghatározóbb a megfelelő funkció volt, amely még az egyéb szempontból kevésbé jó adottságú terek benépesülését is segítette. A kihalt szabadtereket ezzel szemben leginkább a rálátás hiánya, a kedvezőtlen megközelíthetőség és több esetben kedvezőtlen mikroklimatikus viszonyok jellemzik.

Az átmeneti téri helyzet az egyes térrészek népszerűségére nem volt hatással. Ugyanakkor Gehl elmélete szerint az átmeneti terek megléte és megfelelő kiépítettsége az egész benépesülését segíti elő. A vizsgálati tervlapok alapján a szabadterek mérete sem befolyásolta a népszerűséget, azonban megfigyelhető volt, hogy a csaknem 200 m széles, egybefüggő központi platón automatikusan összelátható távolságra alakultak ki a kedvelt pontok.

Tervezési munkarész

Mivel a komlóstetői lakótelep szabadtérrendszere nagy részben kialakult térszerkezettel rendelkező, a lakók által használt zöldfelület, ezért a rehabilitációnak nem lehet célja a szabadtérrendszer felülírása. Így a tervezés során a meglévő előnyök kihasználására, a hiányosságok és problémák kiküszöbölésére koncentráltam. 

A vizsgálati tervlapok alapján meghatározott szabadtér-kategóriákra differenciált kezelési javaslatot adtam, amelyben figyelembe vettem a metodika vizsgálati eredményeit, a szabadterek állapotát, illetve a szabadtérrendszerben betöltött szerepét (ld. mellékelt táblázat). A lakótelep egész területére kidolgoztam egy funkciósémát és a közlekedési rendszert, amely a meglévő adottságokra épül. Továbbá részletes vázlattervet készítettem a lakótelep szívében elhelyezkedő, közösségi téri helyzetben lévő központi platóra, amelynek nagy része ma sivár gyepfelület.

A javaslatok és tervek elkészítése során az alábbi célokat követtem:

1. térszerkezet-javítás
   A szabadtér-kategóriák egy részén a meglévő funkciók megfelelnek a terület lakótelepi helyzetének és a használati igényeknek. Ezeken a területeken a cél a térszerkezet javítása elsősorban növénytelepítéssel.
2. kapcsolat az épületekkel és a környezettel
   A lakótelep területén tapasztalható esetlegességek megszüntetése, a hiányzó kapcsolatok kiépítése, a rálátás és a megközelíthetőség javítása. A szabadterek integrálása a környezetbe kapcsolódási pontok (ld. funkcióséma, „kapu-terek”) hangsúlyozásával.
3. funkciók rendezése
   A meglévő funkciók jobb elhelyezése a közösségi élet támogatása érdekében. Funkcionális anomáliák és hiányok megszüntetése. A lakótelep szabadterei kínálta szabadidős lehetőségek bővítése a demográfiai változások (csökkenő gyerekszám, idősek arányának növekedése) figyelembe vételével.
4. logikus közlekedési rendszer
   Olyan gyalogos úthálózat kialakítása, amely el tudja látni a lakótelep egyes részeinek megközelítését, a rekreációs funkciót és az akadálymentes megközelítést. Kapcsolat kiépítése a jelenleg leszakadó területek felé is.
5. egységes arculat
   A lakótelep elhúzódó építéséből adódó heterogenitás csökkentése tájépítészeti eszközökkel. A lakótelep területén az anyaghasználat, berendezési tárgyak által a különböző funkciók számára egységes keret, a lakótelepnek harmonikus arculat kialakítása. Az egyes szabadtér-kategóriák közötti hangulati különbségek megteremtése a növényhasználat differenciálásával.

Funkciók és útrendszer

A lakótelepen két koncentrált fejlesztési területet jelöltem ki: a központi platóra intenzív kialakítás, közparki funkciók jellemzőek, míg a külső plató és a vadonköz az extenzív funkciók gyűjtőhelye, melyek nagyobb teret és kisebb kiépítettséget igényelnek, pl. kutyajátszótér, gyepes sportpálya. A két közösségi tér mellett a házak közelében megjelennek átmeneti terek otthonos hangulatú pihenők formájában, ahol az ülőbútorok mellett a legkisebb gyerekek számára egy-egy mászószobrot is terveztem, felváltva ezzel a korábbi, házközeli játszótereket. Nyugat-Európában jellemző tendencia a lakótelepeken a földszinti lakásokhoz kapcsolódó kertek létesítése, amelyek szélesítik a lakáskínálatot. Ilyen funkcióra Komlóstetőn a házak hátsó frontján van lehetőség. A környezettel való kommunikáció helyszínei a lakótelep újonnan létrehozott kapu-terei a buszmegállók közelében illetve az erdő felé.

A funkciósémát kiegészítve háromszintű gyalogúthálózatot határoztam meg a lakótelep egészére, a negyedik szint a házak közvetlen elérését biztosító járdák, bejárati lépcsők, amelyek csak felújításra szorulnak. Az autóút-hálózatban minimális változtatást javaslok, meglévő, ám kihasználatlan parkolók megszüntetésével, átcsoportosításával. A gyalogos fő- és mellékutak biztosítják a lakótelep legfontosabb gyalogos kapcsolatait, a lakóházak, intézmények, boltok és a buszmegállók megközelítését. A harmadik szintű úthálózat, a sétautak, ezt a rendszert egészítik ki. Ezek feladata:

• a fő-, és mellékutak közötti területek feltárása,
• az átmeneti terek bekapcsolása az úthálózatba,
• kiteresedések, funkciók befoglalása,
• akadálymentes alternatív útvonalak biztosítása.

Növényalkalmazás és arculat

A növényalkalmazásban a termőhelynek megfelelő, strapabíró, kevés gondozást igénylő fajokat javasoltam, amelyek többsége már megtalálható a lakótelepen. Domináns fafajokként nagynövésű parkfákat választottam, pl. hegyi juhar, kislevelű hárs, magas kőris, illetve kisebb díszgyümölcsfákat, pl. kereklevelű berkenye, májusfa, valamint örökzöldek közül a Bükkben vadon növő erdei fenyőt. Az egyes szabadtér-kategóriák hangulatát „személyre szabott” karakterfajok alkalmazásával erősítem, pl. a vadonközbe saspáfrányt, somot javaslok, az erdő felé kapcsolódási pontot jelentő Szeder utcai közökbe gyertyánt, nyírt és duglászfenyőt.

Az anyagválasztásban háttérbe húzódó, ám a lakótelepeken tipikus anyagokat választottam. Pl. burkolatként kétféle színű aszfaltot az első- és második szintű úthálózat megkülönböztetéséhez, a sétautakon pedig stabilizált gyöngykavics burkolatot.

Vázlatterv a kiválasztott részterületre

A központi plató, illetve a vele határos Szeder utcai hátsókertek területe jól reprezentálja az egész lakótelepet: a házak hátsó bejáratai egy lakótelepi jelentőségű főútra nyílnak, amelyre a központi, közösségi téri helyzetű parkkal határos csoport- és félcsoportterek vannak felfűzve. A terek közötti hiányzó látvány-, és közlekedési kapcsolatokat a rézsű meredekségének csökkentésével biztosítottam.

A központi platón több használati egységet jelöltem ki, ilyen pl. az idősek és a vele határos gyerekek tere, illetve a sporttér. A részfunkciók, pl. a kültéri fitneszeszközök, sakkasztalok az időseknek; a pingpongasztalok, streetball-pálya vagy a rajzolásra alkalmas aszfaltkörök a korosztályoknak megfelelő aktív szabadidő-eltöltést szolgálják. A park központi eleme a terepplasztika, amely a „hely szellemét” adó kilátásra épül, és több funkciója van:

• megosztja 200 m széles teret, így belátható, 50-90 m széles részterületek jönnek létre,
• alkalmas pihenésre, napozásra, lelátónak, szánkózásra,
• az alatta elhelyezkedő, mérnöki jellegű vízműdombot „beilleszti a terepbe”,
• a szintkülönbségek áthidalásával megszünteti a központi platót hosszában kettéosztó, egyenesvonalú rézsűt.

A kiemelt tervezési területen a háromszintű úthálózat mindegyik eleme megjelenik. A főúthálózat nem kapcsolódik be a központi park téralakításába, elvezeti az átmenő forgalmat a tér szélén, és a Szeder utcai hátsókertek gerincét adja. A másodrendű úthálózat elemei vezetik be a Szeder utcai hátsókertek használóit a központi parkba, és biztosítják annak leglényegesebb belső kapcsolatait és körbejárhatóságát. A mellékutak kiteresedéseinél jönnek létre a fogadóterek is. A harmadrendű sétaúthálózat változatos feladatokat lát el a kiemelt tervezési területen: a Szeder utcai hátsókertekben a terepben kialakított „fülkékben” csoport- és félcsoporttereket alkot. A központi platón feltárja és összeköti a park egyes használati egységeit és az élelmiszerbolt előtti fogadóteret, kiteresedéseiben pedig a használati egységek részfunkciói jelennek meg.

A funkciósémán látható kiemelt pontokat különböző elemekkel tettem reprezentatívvá: A fogadótereket és a fő megközelítési pontokat, egy-egy szoliter jelöli „iránytűként”. A domb déli oldalán, a streetballpálya lelátójára rímelve ülőfalakat terveztem. Ezek ülő- vagy fekvőbútorként, napozásra, de akár lelátónak is használhatóak kisebb produkciókhoz, és önmagukban is dekoratívak, hangsúlyozzák a terepjátékot. Az ülőfalak ellenpontja a gyepfelület másik végén a „póznák” területe. A 3-6 m magas acélrudak kiválnak a hátteret adó lombtömegből, látványpontként szolgálnak, ugyanakkor funkciót is elláthatnak: függőágyakat és -székeket, slackline-t, napvitorlát lehet rájuk kifeszíteni.

Összefoglalás

Diplomatervem helyszínéül egy olyan lakótelepet választottam, amely a szabadterek sokfélesége és a lakók kötődése miatt különösen alkalmas annak vizsgálatára, hogy a szabadterek egyes jellemzői hogyan befolyásolják a közösségi életet. A vizsgálati munkarészben a helyszín általános bemutatásán túl külön fejezetet szenteltem a használat intenzitását befolyásoló tényezők feltárására. Ennek eredményeként nem csak a szabadtérrendszer szerkezetét sikerült feltárnom, hanem a tervezés során hasznosítható fejlesztési elveket is meg tudtam fogalmazni, pl. az átmenetitér-hálózat kiépítését vagy a megközelíthetőség és rálátás javítását. A nagyobb léptékű tervezés során a vizsgálatra épülő, megalapozott kezelési javaslatot adtam az egyes szabadtér-kategóriákra, a kiemelt terület tervezésénél pedig bemutattam, hogy hogyan lehet a vizsgálati szempontokat átültetni a gyakorlatba. Bízom benne, hogy diplomatervem egyszer hozzájárulhat, hogy a miskolci komlóstetői lakótelep szabadterei esztétikusabbá és jobban használhatóvá váljanak. A komplex, a zöldfelületeket is előtérbe helyező és a konkrét helyszín adottságainak megfelelő rehabilitációs programok elterjedése pedig elősegítheti, hogy a lakótelepekkel kapcsolatos, lenéző szemlélet és a sivár, elhanyagolt, néptelen lakókörnyezetről élő kép megváltozzon.

Legfontosabb források

Könyvek, tudományos munkák

Dobrossy István (2002): Várostervezési koncepciók, a város építészeti karaktere az ezredfordulón : történeti áttekintés. – In: Miskolc az ezredfordulón. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc. p. 9-49.

Gehl, Jan (2001): Life Between Buildings. Arkitekten Forl., Koppenhága, saját fordítás

Karlócainé Bakay Eszter (2012): Lakótelepek szabadtérépítészete 1945-1990 között Budapest példáján. BCE Tájépítészeti és Tájökológiai Doktori Iskola, Budapest, doktori értekezés

Körner Zsuzsa (2006): Az európai és magyar telepszerű lakásépítés története 1945-től napjainkig. Terc, Budapest

Meggyesi Tamás (2004): A külső tér. Műegyetemi Kiadó, Budapest

Studio Metropolitana (2005): A nagy lakótelepek – a holnap attraktív városrészei. Studio Metropolitana, Budapest.

Szóbeli források

Heinemann Pál
Miskolc megyei jogú Város Polgármesteri Hivatal, Főépítészi Főosztály, a lakótelep zöldfelületeinek építésvezetője, 2011. július 12.

Soltész Jánosné
egykor a Borsodterv tájépítész tervezője, jelenleg a Provincia Kft. településtervezője, 2012. május 18.

Osgyáni Réka