A XII. kerületben több mint 300 védettséget élvező ingatlan áll, amelyekhez most újabbak csatlakoztak. A településképi rendelet módosításával újabb hegyvidéki épületek egyedi vagy helyi védelméről döntött a kerület képviselő-testülete október 24-i ülésén.
Egyedi védelmet kapott:
Az épület eredeti rendeltetése szerint egy nagyméretű nyaralóépület, az ún. Tündérlak egyik melléképülete volt, majd az ingatlan megosztása után önálló lakóépület, később pedig a svábhegyi r. k. templom plébániája lett, és akként működik ma is. A kései romantikus stílusú, háromszintes, nyeregtetős nyaraló 1846 és 1855 között épült fel. Az épület körül értékes, gazdag növényvilágú, több ritka fajt is tartalmazó szépen gondozott történeti kert található, különösen dús, főleg örökzöld növényzettel az épület és a Diana utcai telekhatár között. A kert legfőbb értéke az épület északi oldala előtt álló kb. 80 cm törzsátmérőjű mamutfenyő.
Az épület a Hegyvidék 1940-es évek elejére jellemző, historizáló stílusú családiház/villaépület építésének egy szép példája, mely számos tekintetben megőrizte eredeti kialakítását, így beépítését, tömeg- és tetőformáját, homlokzati nyílásrendszerét, földszinti homlokzata terméskő burkolatát, emeleti terasza kovácsoltvas korlátját. Az épület legmarkánsabb homlokzati jellemzője az alsó szint (földszint) homlokzatszakaszának terméskő (mészkő) burkolata. A kő különböző méretű kváderformára faragott, homlokoldala rusztikus. A kő homlokzatburkolat a nyílások felett sugárirányú fugákkal épített, áthidalót imitál. Az épület jó műszaki állapotban van. Az ablakok cseréltek.
Az épület a Hegyvidék két világháború közötti villaépítészetének eredeti formájában megmaradt emléke, amely a mai napig őrzi eredeti jellegét, hangulatát. Az épület építészeti szempontból jelentős értéket képvisel. Megőrizte építés-korabeli beépítését, alaprajzi kontúrját, tömeg- és tetőformáját, homlokzati architektúráját, homlokzati nyílásrendszerét. Egy, az épületen lévő emléktáblán található információ alapján az épületet 1927-ben Fiala Géza tervezte, aki 1908-1903 között a kispesti Wekerle-telepen vezette az építkezéseket. A villaépület jelenlegi funkciója társasház. Az épület körüli növényállomány és a kerítés is.
Az épület a hegyvidéki villaépítési hullám egy jellemző emléke, amely sok tekintetben a mai napig őrzi eredeti arculatát, kialakítását. Így az épület (későbbi kibővítése mellett) megőrizte beépítését, tömeg- és tetőformáját, homlokzati architektúráját, díszítését homlokzati nyílásrendszerét. A villaépület Szigethy Imre és felesége (született Humann Erzsébet) nyaralójának épült Pfaff Ferenc építész tervei alapján 1883-ban, dupla telken. A villaépület a Svábhegyi, Széchényi-hegyi polgári villanegyed műemléki jelentőségű területen; a Svábhegyi villák, valamint a Diana úti iskola és kápolna műemléki környezetében; valamint az Orbánhegy, Istenhegy, Kissvábhegy, Krisztinaváros régészeti lelőhelyén található. Az épület körüli növényállomány is jelentős értéket képvisel.
továbbá a következő modern stílusú villák és társasházak:
Az épület a Hegyvidék két világháború közötti, magastetős modern társasház-építésének egy jellemző emléke. Az épület visszafogott, nem hivalkodó módon képviseli a racionális, modern építészeti esztétikát. Az eredeti építészeti koncepcióból és kialakításból számos eleme, részlete a fent részletezett módon máig megmaradt. Így például megmaradt az épület megmozgatott tömege, homlokzati nyílásrendszere és architektúrája, teraszlemezei és korlátja, néhány homlokzati nyílászárója. Az épület kissé leromlott állapotban van.
Az épület a két világháború közötti, hegyvidéki, modern, lapostetős, többgenerációs családi társasház-típus egy átlagos kvalitású, de jellemző épülete. Az épület tervező építésze, Rumszauer György a Budapesti Építő Szövetkezet igazgatója volt. Modern és art deco stílusjegyeket ötvöző épületei az 1930-as években épültek. A Mese utcai épület főbb jellemzőit tekintve megőrizte építés-korabeli kialakítását és megjelenését, így tömege, homlokzati nyílásrendszere és néhány további részlete is eredeti. A lakóépület többnyire jó műszaki állapotban van.
A területen álló két- ill. háromemeletes modern bérvilla 1941-43-ban Somogyi György tervei szerint épült, Horovitz Richard és neje megbízásából. A lakóház négy külső homlokzata szinte teljes mértékben megőrizte eredeti, 1942- 43-ban készült megjelenését és kialakítását, anyaghasználatát. Az épület tömegformálása, a homlokzati kialakítás és megjelenés, a homlokzati síkból rizalitszerűen kiugró zárterkély, a nyíláskiosztások rendszere, az ívesen beforduló pálcarácsos korlátokkal határolt erkélyek, a rusztikus terméskő lábazat és a fémüveg szerkezetű bejárati főkapu és udvari kapu, valamint a lépcsőházi fém-üveg szerkezetű ablak építéskori, 1942-43-ban készült, történeti értékű kialakítás. Az épület belső közös területeinek a kialakítása elegáns és igényes, e területek is jól megőrizték eredeti építéskori kialakításukat. Az épületben található opálüveg hengeres, kovácsoltvas szerelvényes lámpa különösen értékes.
Az épület az 1940-es évek elején a Hegyvidéken történt modern stílusú, magastetős családi ház/ villaépület-építés egyik magas építészeti színvonalú emléke. Az épület tömegformája, homlokzati nyíláskiosztása, főbb építészeti karakterjegyei a mai napig megőrződtek. A családi házat felépülte után a Magyar Építőművészetben publikálták, ami szintén az átlagból kiemelkedő nívóját mutatja (Magyar Építőművészet 1943. 42. évfolyam, 11. sz. 260. oldal). A házban élt és alkotott haláláig építtetője, első tulajdonosa Kertész Gyula (1900-1967) zeneszerző, karnagy, zenetanár. Az épület közepesen leromlott műszaki állapotban van.
A helyi területi védelem alatt álló épületek köre is bővült. A Hollósy Simon utcai házak mellett immár:
Forrás: Énbudapestem, Hegyvidéki Önkormányzat