Újabb rangos elismerés: amikor a nap a metróba is besüt

Gondoltak már Önök arra a Blahán vagy a Kossuth téren, hogy édes Istenem, szép-szép a megálló — bár ízlés kérdése — milyen jó lenne, ha ide a nap is besütne? Ha mondjuk természetes fénynél olvasnánk el a reggeli újságot vagy az épp nálunk lévő regényünket? Nos, mindezt megtehetnék az oslói metró egyik állomásán akkor, ha a Sporaarchitects építésziroda dínyertes terve valósulna meg. Reménykedjünk. Kozár Alexandra villáminterjúja Hatvani Ádám vezető tervezővel .

Irodájuk, a Sporaarchitects második díjat nyert az oslói metróállomás tervével. Valóban nagyon impozáns a fenyő tulajdonságait és a közelben élt híres expresszionista festő, Edvard Munch vonalait idéző állomás. De a legmeghökkentőbb a tervben az, hogy az egész felülről nyitott, szóval természetes fényt kap a metrómegálló, melybe egy kisebbfajta erdő lenne telepítve. Mi volt a legnagyobb kihívás és a legnagyobb nehézség a tervezésben?

Nehéz volt belehelyezkedni az adott hely világába, pontosabban, megtalálni vagy inkább kiválasztani a releváns kapcsolódási pontot, amitől ez a projekt csak oda és csak úgy képzelhető el. Elemeztük az adottságokat és a programot, amiben voltak különleges kihívások, azon túl, hogy Bygdøy félszigete és Skøyen kiemelt helyszín nagyon sok szempontból, az állomásra ezer darab kerékpárt kellett elhelyezni, valamint a műtárgyat kettévágja egy folyó. Ezek nem egyszerűsítik le a feladatot.

Az itthoni négyes metróval kapcsolatos munkáik, a Szent Gellért tér és a Fővám tér tervei mennyire segítettek ennél a munkánál, adtak-e bizonyos rutint, vagy teljesen más volt már az eredeti megközelítés is?

A megközelítés nagyon is hasonló volt, az állomás a Fővám és a Gellért tér szerkezetén és építéstechnológiáján alapul, tovább fejlesztve azt. A gerendarács helyett itt organikusabb vonalvezetésű fjord illetve sziget alakú nyílások keletkeztek. Fontos volt a norvég fenyő anyagának alkalmazása is, mely még sok kihívást tartogat.

Volt-e itt is hasonló vezérmotívum, mint a Győr-Gönyű-i kikötő esetében, hogy ha már nem tudják a legmagasabb tornyot építeni, akkor „vízszintes tornyot” építenek?

Inkább inspirációs forrásnak nevezném, mint vezérmotívumnak, de igen, három ilyen volt: Norvégia csipkés partvonala, erdő a város alatt, a norvég táj idézete egyfajta disztópiaként, illetve a közelben alkotott Edvard Munch expresszionista festményei, de még fel lehetne sorolni a viking hajók faszerkezetét is.

Ön szerint mi az esélye annak, hogy megvalósul a tervük?

Ha az első helyezett visszaadja a megbízást, akkor rúghatunk labdába, de ez nem túl valószínű forgatókönyv.

Máskor is terveztek már Norvégiába, a Bodo-i Városháza felújítását álmodták meg. Véletlen, vagy kedvelik az északi országokat projektválasztásaik helyszíneként?

Sok helyre készítettünk már koncepciót, Norvégia az egyik.

Túlvagyunk a Média Építészeti Díján is, amit szintén Önök nyertek meg megvalósult épület kategóriában. Ez a győzelem hozott-e újabb munkákat, megrendeléseket Önöknek, vagy inkább a médiafigyelemről és a szélesebb, nem feltétlenül annyira szakmai közönséghez való eljutásról szólt?

Szerintem még korai erről beszélni, mert az esemény nemrég történt. Az építészet lassabb műfaj. Mi az egyenletes munkában hiszünk.

Számos igen rangos projekt, terv szerepel a honlapjukon, köztük a Kopaszi gátra vonatkozó elképzeléseik is, csakhogy egyet említsünk a legfontosabbak közül. Mit tekint eddigi fő művének?

Ha feltétlenül meg kell nevezni valamit, természetesen a Fővám tér és Gellért tér állomást. De minden munkánkon ugyanolyan intenzitással és figyelemmel igyekszünk dolgozni, ilyen értelemben minden munka fontos. Nem számít az sem, hogy megépült, vagy sem.

És mi az a megvalósulatlan tervük, ami miatt a legszomorúbb?

Ez az oslói metróállomás és a MOME campus. Ezek nagyon fájó hiányok, nem is elsősorban nekünk, hanem a városnak és a közösségnek. A beruházások így is, úgy is megvalósulnak.

Önök jártak a nemrégiben megrendezett Word Architecture Festival-on. Milyen tapasztalatokkal tértek haza, mennyire illeszkedik hazánk kortárs építészete a nemzetközi trendekbe, milyen irányzatok mutatkoznak?

Ez egy „világfesztivál" volt, nagyrészt általánosságokkal. Egy dolog biztos, minden projekt egyedi volt és magas színvonalat képviselt, komoly gondolkodás és munka volt mögötte. Fontos a „zöld” építészet, a fa anyag használata. Fontos a közösségről való gondolkodás is, egyfajta participatív tervezés, a közösségi terek. Minden épületnek adnia kell valamit a közösségnek.

Melyik épület, projekt tetszett Önnek a legjobban?

A mi kategóriánkban jó volt szinte az összes terv, projekt, jó volt a londoni London Bridge station, az amsterdami új, 52-es metróvonal, a bergeni repülőtér, vagy jónéhány infrastruktúra projekt Új-Zélandról és Ausztráliából.  Nagyon tetszett Chris Fox interloop projektje a Sydney metróból.

Tervező építészként, illetve megvalósítóként mit tekint a kortárs építészet legnagyobb kihívásának?

Ez nagyon szerteágazó kérdés, de egy aspektust kiemelnék. A játékosság visszahozását az építészetbe.

Kozár Alexandra