Újjáéledő passzázs a Petőfi Sándor utcában
Budapest Belvárosának utolsó, második világháború előtt épült, Gerlóczy Gedeon tervezte házának földszintjét passzázs tárja fel. A '70-es években még komoly tervek voltak az erre és a Párisi-udvarra építő, a fél belvárost behálózó fedett bevásárlóutcák kialakítására, de ebből nem lett semmi. A Váci utcától 30 méterre pedig kiadatlan üzlethelyiségek sorakoznak. Egészen mostanáig!
A Párizsi utca és Petőfi Sándor utca sakrán álló egyemeletes, többször átalakított, eredetileg barokk lakó- és üzletházat 1940-ben bontották le, hogy helyén felépíthessék a ma is álló modern bérpalotát. A három telek összevonásával létrehozott, hétemeletes épületnek mind homlokzati kiképzésére, mind belső téralakítására az igényesség és a nagyvonalúság jellemző, ez teszi az épületet a korszak egyik legszínvonalasabb budapesti bérházává. A tulajdonos és építtető a nagyatádi cérnagyár, a MEZ Rt. volt. A 20. század elején alapított cég - mivel az 1930-as évek elejétől fogva angol tulajdonban volt - Magyarország hadba lépése után állami ellenőrzés alá került, angol tulajdonosai csak 1945-ben vehették át ismét a gyár üzemeltetését - az 1949-es államosításig tartó rövid időre.
A háború alatt felépült lakóház építészeti terveit Gerlóczy Gedeon készítette, statikusként Prepeliczay Albert működött közre, a kivitelezők Báthory István, Klenovits Pál és Cséry Miklós voltak. Egykorú kiadványokból ismerhetjük a további kivitelezőket, közülük ki kell emelni a passzázsház földszintjén nagy felületen megjelenő elegáns fémszerkezetű üvegportálok készítőjét, a Haas és Somogyi céget. Az épület átjáróként és üzletházként kialakított, nagy belmagasságú földszinti tereinek letisztultságában nagy szerepe van a különféle üveg felülvilágító elemeknek és világítótesteknek, melyek az építészeti koncepció szerves részeként, az építészeti formákba simulva jelennek meg. Az épületben kialakított bérlakások felszerelése az épülethez méltó módon, a kor legmodernebb technológiáit alkalmazva történt.
"Bizonyára minden háziasszony álma az a szárítószoba, ahol hatalmas szekrényekben gőzzel szárítható a kimosott fehérnemű." Remek bulvárhír olvasható a három közül elsőként felépült Petőfi Sándor utcai épületről.
Történeti érdekességként meg kell említeni, hogy az épület tervezője, Gerlóczy Gedeon volt az a műgyűjtő, aki 1919-ben megvásárolta Csontváry Kosztka Tivadar hagyatékát. Gerlóczy a közeli Galamb utcában lakott, féltett műgyűjteményét a II. világháború végén, Budapest bombázása idején nem tudta lakóhelyén kellő biztonságban elhelyezni. Gyűjteményének egyes darabjai itt, a Párizsi utca és Petőfi Sándor utca sarkán álló épület biztonságos pincéjében vészelték át ezt az időszakot.
A plázakorszak előtti időkben a belvárosi átjáróházakban virágzott a kiskereskedelem. A 2000-es évekre az egykori "fényűző pesti bérház" passzázsának belsejében lévő üzletek sorra elnéptelenedtek, közülük csak kevésnek sikerült talpon maradnia. Az V. kerületi önkormányzat most megkísérli az újraélesztést, így került ide - egy sikeres pályázat után - a középső épület egyik helyiségébe, pontosabban bemutatótermébe a Kreatív Kohézió. A bemutatóteremben folyamatosan kiállított iparművész és kézműves alkotók munkáin kívül az adventi időszakban hétvégi vásárok és különféle kézműves foglalkozások várják az érdeklődőket.
Az utolsó adventi hétvégén (2014. december 19-21.) a passzázs ad otthont a „Local Settings” pop-up store-nak is. A hazai kortárs tervezők és rehabilitációs, kézműves műhelyek használati tárgyait láthatják és vásárolhatják meg az arra járók, a kispárnától az egyedi porcelánokig, újra életre keltve a passzázs üres tereit.
Gömöry Judit
