Újpesti víztisztító mű
A szabadtérépítészeti megoldás szolid, egyszerű, jó javaslattal él, a meglévő erdő honos fákkal történő kiegészítése, illetve a Duna-part jellegzetes növényvilágának betelepítése szimpatikus javaslat.
Rangsorolás nélküli megvételben részesült 12-es számú pályamű, szerző: Schüller és Társa Építésziroda Kft. tervezők: Schüller Ferenc, Tamás-Launé András
Rangsorolás nélküli megvételben részesült a 12-es számú pályamű
szerző: Schüller és Társa Építésziroda Kft.
tervezők: Schüller Ferenc, Tamás-Launé András
szakági tervezők: Dr. Nagy Béla, Rhorer Ádám, Salgó Borbála
munkatársak: Csomortány Levente, Prof. dr. Bercsényi Miklós
Részletes bírálat
A pályamű vezér-témája a környezettudatos vízbázisú élettér (egy dunai kutató és élővilág-bemutató együttes), melyet a Duna-menti államok közös együttműködésével vizionál megvalósíthatónak. Ennek szellemében a terv az ipari műemlék-együttes értékesebb négy épületének megtartását és azok (régi-új) „vizes” funkcióval történő rehabilitációját javasolja, a vízi élővilág-kutatással és -oktatással kiegészítve. A megtartott és ekként hasznosítandó együttest egy magas intenzitású és beépítésű, úgynevezett „intelligens magasház-karéjjal” övezi. A Duna-metszetek, az állat- és növényvilág komplex bemutatása és kutatása – kiegészítve a halpiac és -gasztronómia különböző formációival – valóban országosan is hiánypótló, valós igény. Mindezt a szerzők „műleírás-szinten” jól mutatják be, kár, hogy az „intelligens magasház” témaköre (fenntarthatóság, környezettudatosság, nulla-emisszió, stb.) még a leírásban is hiányos. A Bíráló Bizottság a hal és víz témakörét – mint ötletet – érdekesnek és megfontolandónak tartotta.
Mindezek mellett a tervvel kapcsolatban számtalan kifogás merült fel, de a pályamű – valamilyen nézőpontból – a Bíráló Bizottság valamennyi tagját „megérintette”. A megőrzött műemléki együttes elemeit a terv egy mesterséges vízfelületbe helyezi, sőt a magasházak többsége is e vízfelületben áll, ami látványként valóban igen érdekes és attraktív, ám a megoldás öncélúnak, költségesnek és gazdaságtalannak tűnik. Különösen nehézkes azon magasházak megközelítése-kiszolgálása, amelyek csupán csónakról, illetve szint alatti parkolóból közelíthetők meg. Ez utóbbi esetben az is kétséges, hogy a metszeten ábrázolt, viszonylag kis magasságú, de hatalmas területű, zárt szintekről egyáltalán megoldhatók-e a reprezentatívnak szánt épületek méltó fogadó, érkező terei. Nem világos továbbá, hogy az íves záródású felső szintek milyen funkciókat tartalmaznak, és oda hogyan lehet feljutni. A javasolt (mintegy 200.000 m²-es) bruttó szintterület, bár csábító és hihető, de kissé túlzó méret, mindezt szolgáltatással, parkolóval, tömegközlekedéssel, stb. kiszolgálni pedig nem kis feladat. Erre sem a terv, sem a műleírás nem ad megoldást.
A szabadtérépítészeti megoldás szolid, egyszerű, jó javaslattal él, a meglévő erdő honos fákkal történő kiegészítése, illetve a Duna-part jellegzetes növényvilágának betelepítése szimpatikus javaslat. Összességében a pályamű első látásra látványban, formában és ötletben egyaránt nagyvonalú, futurisztikus elképzelést vázol fel. A részletes kifejtéssel azonban adós maradt, elsősorban a magasházak (város)építészeti, de különösen a technikai és funkcionális részletkérdések tekintetében.
A Bíráló Bizottság a pályaművet rangsorolás nélküli 750.000 forintos megvételben részesítette.
