Újrafogalmazódó Amsterdam-Noord
Néhány lépésre Amszterdam belvárosától, a főpályaudvar tőszomszédságában hömpölyög az IJ. Túlpartja sokáig üzemeitől, kikötőjétől volt zajos, de terület mára kezd teljesen átalakulni, az ipari hanyatlás után újjáéledni.
A főleg folyónak, de más meghatározások szerint tónak és öbölnek is tartott IJ vidéke a 19. század második felétől kezdve, az Északi-Tengeri Csatorna átadását és ezzel a közvetlen tengeri kapcsolat megteremtését követően komoly mértékben fellendült. Hajóműhelyek és más ipari létesítmények, így a Shell olajtársaság telepei népesítették be az északi partot, ezzel létrehozva az Amsterdam-Noord városrészt.
Az 1980-as évek végétől azonban az IJ partját jellemző pezsgő gazdasági élet erőteljes hanyatlásnak indult, gyárak, raktárak, kikötőrészek zártak be, ezzel számos ipari épület vált gazdátlanná. Noha a városrészt az IJ fizikailag határozottal elválasztja a város többi részétől, a döntéshozók és a magánbefektetők mégis potenciális fejlesztési lehetőségeket láttak a területben, ami az IJ alatti autósalagúttal és az egyre nagyobb számú, természetesen kerékpárt is szállító átkelőhajóval közelíthető meg a belvárosból, a tervek szerint 2017-re ideér a metró is.
Az ezredfordulóra kezdett kirajzolódni, hogy az ipari csarnokokat elsősorban a média és a művészeti világból érkezők kezdik felfedezni maguknak, sorra nyíltak a színházak, előadóhelyek, stúdiók, műtermek. A sikereket látva megjelentek az első üzleti vállalkozások is, majd a város és magánbefektetők nagyobb szabású ingatlanfejlesztési terveket kezdtek kidolgozni, teljesen új lakónegyedet álmodtak a vízpartra. Az ingatlanpiaci válság erőteljesen visszavett a lendületből, de az utóbbi években egyre több, pontszerű beruházásnak köszönhetően mégis új élettel kezd megtelni a kerület.
Az átkelő utas elsőként talán a 2012-ben megnyílt EYE Holland Filmintézet lendületes épületét pillanthatja meg. A „mozgásban levő” épületekre szakosodott osztrák Delugan Meissl tervei alapján megépült hófehér, dinamikus geometriájú, a túlparti központ pályaudvarra reflektáló tömb hatalmas gyűjteménynek, múzeumnak és kutatóhelynek ad otthont, egyben karakteres kapuját képzi a vízparti új városrésznek. Mellette áll az 1971-ben Arthul Staal tervei alapján megépült, 80 méter magas Shell irodaház, amit az olajtársaság 2009-ben eladott. Most A’dam torony névvel egy olyan multifunkcionális inkubátorházzá alakul át, amelyben a kreatív irodák mellett szálloda, számos klub, étterem és a tetején körpanorámás szórakozóhely létesül várhatóan 2016-ra.
Több intézmény a kikötő különböző építményeit hasznosítja újra, így az OTH architecten egy 270 méter hosszú darupályára épített irodaházat 2007-ben. A bérlők számára különleges hatást nyúlt a vízből szigetszerűen a kiemelkedő, teljes üvegfelülettel körbevett, lábakon álló háromemeletes, flexibilis terekkel rendelkező, világos irodaépület. Szintén szokatlan élményt nyújt a kikötő leállt darujából létrejött, 3 különböző tematikájú luxuslakosztályt magába foglaló Faralda szálloda. Az IAA Architecten a daru tartószerkezetébe konténerszerűen építette be a három, egyenként kétszintes lakosztályt, az építmény tetején pedig pezsgőfürdőből szemlélhető a kikötő és a város teljes panorámája.
A kikötőiben számos kisebb-nagyobb építészeti kísérlet során egymás után váltanak funkciót a volt szerelőműhelyek, raktárak. Így költözött ide az MTV zenecsatorna Benelux központja, szomszédjába pedig a Sid Lee Architecture tervezett formabontó kialakítású irodát a Red Bull számára. Az Attika építész iroda úszó irodaházat épített az IJ-re, de több újépítésű lakóház is egyre több fiatalt vonz a környékre, ahol mecset is létesült. Az IJ parti kisebb műhelycsarnokokban egyre több étterem, kávézó nyílik és a vízparti teraszok benépesülése is azt mutatja, hogy a megmaradt ipari létesítmények felélesztésével, illetve a mások elbontásával keletkezett minőségi új épületek vonzóvá tették a korábban lepusztult kikötőt.
Bán Dávid
