Megvételben részesült 5. sorszámú pályamű
szerzők: Lucija Ažman Momirski, Tomaž Berzič (Szlovénia)
társtervező: Nac Žuber
munkatársak: Gašper Kociper, Rok Vrenko, Jan Hadžic
A terv komplex javaslat, a városi mintákat, a kiállítás egy innovatív módját és a romokat szervezi egységbe, alkalmazkodva az eltérő szintekhez.
A fő kapcsolatot az óvároshoz és a parkolóhoz egy új téren keresztül tervezi, melyet az alsó szinten még egy belső téren vezet át. Ez jó gondolat, de a tér mérete, rasztere az utca hangulatától idegen.
Építészete nem az épületekre, hanem az alacsony tömegek tájépítészetileg kialakított tetőire összpontosít.
Úgy tervezi, hogy a feltárások ütemében halad előre, könnyű tetőkkel védve meg a romokat. Így adja meg a tervnek egy folyamatos munka karakterét, tagolt, modern szervezéssel, követve a kutatás előrehaladását.
A fő épülettömeg lapos jellegét a zöld tető sem oldja megfelelő tömeggé. A zajvédő-jellegű fal kedvezőtlen látványt nyújt a Dunakanyar körút felől. Alaprajza zegzugos folyosóival és tördelt falszerkezeteivel előnytelen, a középkori városszerkezetre való utalása megkérdőjelezhető.