Urban gerilla - miről beszélünk?
Tereket elfoglalni, átalakítani, vállaltan illegálisan és kiszolgáltatottan létezni, alkotni és mindezt megmutatni- ez a gerillaság lényege? Az [1+1] Urban Lounge előadássorozat keretében, április 5-én a KÉK-ben az alulról szerveződő értékteremtésről és magáról a gerillakultúráról beszélgetett Máté Péter és Polyák Levente.
Tereket elfoglalni, átalakítani, vállaltan illegálisan és kiszolgáltatottan létezni, alkotni és mindezt megmutatni- ez a gerillaság lényege? Az [1+1] Urban Lounge előadássorozat keretében, április 5-én a KÉK-ben az alulról szerveződő értékteremtésről és magáról a gerillakultúráról beszélgetett Máté Péter és Polyák Levente.
A beszélgetés moderátora Kacsuk Zoltán, kultúrakutató már az elején sietett leszögezni, hogy az alulról szerveződő, önálló és független kulturális projectek lehetséges finanszírozási stratégiáinak biztos receptjét Máté Péter, a bipolár magyarországi képviselőjétől végre megtudhatjuk. A felvezetésben megfogalmazottakkal több probléma is akadt.
A fogalmak tisztázása úgy tűnik, kulcsszerepet játszott a beszélgetésben. És valóban. Mit jelent az, hogy független, vagy önálló kulturális kezdeményezés? Nem beszélve magáról az este címét is viselő fogalomról: mit jelent pontosan a gerilla(kultúra)? Polyák Levente értelmezésében a gerillakultúra nem más, mint „szembefordulás egyfajta hatalommal”, az intézményesülés teljes elutasítása, alternatív vagy párhuzamos világ kialakítása. Ezzel szemben Máté Péter frappáns definíciója a homály, a titokzatosság, az illegalitás, a lesből támadó partizán képét rajzolta meg.
Az iwiw-en pár napja kering egy levél, amelyben a Tűzraktár/Tűzraktér önnön megszűnése ellen tiltakozik. „A Tűzraktér 2005 júniusa óta tartó független kulturális tevékenységét nem tudja tovább folytatni a IX. kerület Tűzoltó utca 54-56. szám alatti épületegyüttesben.
A Tűzraktár/Tűzraktér két évados működése során egy, addig évekig kihasználatlanul álló romos gyárépületben kiállításokat, előadásokat, táncelőadásokat, koncerteket, performanszokat, társadalomelméleti előadásokat, hazai és nemzetközi fesztiválokat, filmvetítéseket, alternatív divatbemutatókat, és egyéb kísérleti programokat valósított meg(…) A teljességgel civil, közhasznú kezdeményezés azonban kezdettől fogva kiszolgáltatott volt. Megszületése, és két évi munkája alatt az ideiglenes megtűrtség állapotában kényszerült dolgozni. Ennek nem szabad így lennie. Egy magát feltörekvőnek, és kreatívnak tekinteni akaró társadalom nem engedheti meg, hogy civil kezdeményezései kicsinyes vállalkozói érdekek, ingatlan-értéknövelő manőverek, vakon foganatosított, ésszerűtlen, szükségtelen, kártékony intézkedések játékszerei legyenek. (…)Mindez nem váltható ki sem galériákkal, múzeumokkal, sem koncerttermekkel, sem szórakozóhelyekkel(…) A városnak kötelessége helyet és lehetőséget biztosítania a városlakók számára, ahol azoknak konstruktív, alkotó szándéka kiléphet a puszta megtűrtség és kiszolgáltatottság állapotából.”
Miközben természetesen nem öröm a Tűzraktár megszűnése, vitatkoznunk kell Polyák Levente azon megállapításával, hogy a Tűzraktár a gerillakultúra tipikus résztvevője lenne/volt. A Halász-féle lakásszínház, a Kassák Klub egyes programjai, a CPG koncertek, Beke László művészetmentő projectjei vagy napjainkban a street art, a graffiti, ez a gerillakultúra. A gerillának ugyanis azon túl, hogy szembehelyezi magát a hatalommal, nem köt meg semmilyen kompromisszumot, jobb szó híján egyfajta alternatív világot képvisel és a kultúra közvetítés nem hagyományos eszköztárát használja, számolnia kell azzal, hogy tevékenysége tiltott, kiszolgáltatott és illegális. Azoknak a graffitiseknek, akik nap, mint nap, az éj leple alatt, kapucniban és kannával a kezükben telefirkálják a város unalmas és szürke falait, számolniuk kell azzal, hogy tevékenységüknek büntetőjogi következményei lehetnek. És nemhogy számolnak vele, hanem művészetüknek az illegalitás fontos alappillére. Ki látott már legális falaknál vígan tegelő graffitist?
A fentebb idézett Tűzraktár-petíció jól mutatja, hogy mennyire nem tisztázott a gerillakultúra fogalma. Miközben a városvezetéstől illetve egy adott önkormányzattól várja el létének elismerését és támogatását, aközben ettől a hatalomtól való függetlenségét hangsúlyozza.
Egyáltalán létezik-e a gerillakultúra Magyarországon? Nem arról van szó inkább, hogy nyugati minták másolása folyik? Hogy maga a gerillaság, mint annyi minden más is kiüresedett, tartalom nélküli fogalommá vált. Hogy mekkora zavar van a fejekben e fogalommal kapcsolatban, azt jól bizonyítja a romkocsmák felemlegetése. Attól, hogy egy elhagyatott, lepukkant helyen, mellyel a városvezetés nem tud mit kezdeni, vendéglátóipari egység nyílik, nyilvánvalóan a profitorientáltság szellemében, attól mi köze lenne bármihez, ami szembefordul, ellenáll, ne adj isten illegális? Nem tesz mást, mint meglovagolja az épp aktuális trendet, összedob pár lomtalanításra ítélt bútorból egy kocsmát. Kétségtelenül hangulatos, szubkulturális, alternatív. Az odajárók érezhetik úgy, hogy igen, mennyire szembemegyünk valamivel, de tulajdonképpen mivel? Észre kellene venni, hogy ezt ugyanúgy egyfajta trend határozza meg, mint a mainstream áramlatokat.
Az alulról szerveződő, önálló kezdeményezésre létrejövő kulturális projectek egyik legszebb példája, a beszélgetésnek otthont adó Kortárs Építészeti Központ. Egy konkrét szellemiség jegyében megfogant kulturális központról beszélhetünk, amely közvetít, befogad és visszaad valamit annak a városnak, ahol teret kapott. Nem gerilla, de nem is állítja magáról, hogy az. Minden valószínűség szerint ez a jövő. Létrehozni olyan tereket, amelyek egyszerre műhelyként, befogadó intézményként, párbeszédre alkalmas helyszínként szolgálnak. És természetesen a finanszírozásra nincs biztos recept. Ha az alulról szerveződő projektek, az aktuális szakkollégiumi pályázatokra hajtanak, akkor azonnal betagozódtak, gyakorlatilag intézményesültek. Ha pedig elutasítják, hogy a nagy, közös büdzséből ők is részesedjenek, akkor szellemiségükben megkérdőjelezhetetlenül függetlenek, de miből tartják fenn létüket.
Tereket elfoglalni, átalakítani, vállaltan illegálisan és kiszolgáltatottan létezni, alkotni és mindezt megmutatni - ez a gerillaság lényege.
szöveg: Biczó Gabriella
fotók: Kresalek Dávid
