Épülettervek/Hallgatói terv

Utca helyett lakás – Novák-Csomós Orsolya diplomamunkája

2020.08.02. 08:39

Fiatalként mi is érezzük a lakhatási nehézségeket, de mi a helyzet azokkal, akik mindenüket elvesztik, akik a peremvidékeken élnek, akik küzdelmeiről nem hallunk? Novák-Csomós Orsolya, a Debreceni Egyetem építészhallgatója diplomájában olyan életteret alkotott, amely a rászoruló embereket a nehézségekben is támogatja. 

Miskolci lakosként sok olyan emberrel találkoztam, aki lakhatási problémákkal küzd, ami jelentheti azt, hogy nehezen fizeti ki a lakhatása költségeit, bizonytalan a lakhatása, rossz minőségű ingatlanban él vagy legrosszabb esetben hajléktalan az illető. Meglátogattam debreceni illetve miskolci hajléktalanellátásra szakosodott intézményeket, megismertem emberi történeteket, beszélgettem szociális munkásokkal, és olvastam ezzel kapcsolatos szakirodalmakat, hogy megismerjem a pszichológiai hátteret. A szociális munkások maximálisan próbálnak segítséget adni de a háttér sajnos túlságosan hospitalizálja a benne élőket és egyre jobban elszakítja őket a többségi társadalomtól. Egy olyan életteret szerettem volna létrehozni, amely szolgálja a rászoruló emberek igényeit és olyan terekkel látja el őket, melyekben jó élni, dolgozni, pihenni, mindezt úgy, hogy közösségben maradnak és megtartják személyes autonómiájukat.

Több kreatív példa is van, melyek a lakhatási problémával, ezek megoldásával foglalkozik, ilyen a koppenhágai 84 hektáros volt katonai létesítmény, amit 1971-ben dán lakhatási problémákkal küzdő fiatalok foglaltak el és egy olyan autonóm városrészt alakítottak ki, ahol mára körülbelül 1000 ember lakik. Ide jelentkezés útján lehet bekerülni, és a közösség dönt arról kit fogadnak be. A másik az amerikai Portland városában található Dignity Village. Ez kezdetben egy tüntetésnek épült sátorváros volt, amit azzal a céllal építettek, hogy felhívják a figyelmet a hajléktalanságra. A Village-ben lakó emberek a közüzemi költségek fedezeteként havi 35 dollárt fizetnek. A kiadásokat különböző projektek bevételeiből egészítik ki, pl. hot dog árusítás, tűzifa értékesítés. A közösségek működésével és szervezésével ezek a példák mutattak nekem utat a tervezés során.

Történeti környezet

Miskolcon és régiójában a társadalom összetétele valamivel kedvezőtlenebb képet mutat, mint az ország más területein. A térség egykor hatalmas ipari beruházások központja volt, a szocialista iparosítás tömegével vonzotta a képzetlen, kétkezi, olcsó munkaerőt az Acélvárosba. A legsúlyosabb foglalkoztatási problémák az acélipar válsága és a rendszerváltás következtében jelentek meg: 1995-re 25000 ember vált munkanélkülivé, akiket nem várt új munkahely, így a megváltozott életszínvonal miatt társadalmi perifériára kerültek. 

A tervezési helyszín környékén több olyan épület is üzemel, amely a lakhatási problémákkal küzdőknek ad szállást: melegedő, szálló, népkonyha. A területen található épületek egy 19. század végén épült laktanyához tartoznak. A Baross utcával párhuzamosan a tiszti és legénységi laktanyák, mögöttük kórház, börtön és markotányos épület, valamint istállók épültek. A környék fontosabb épületei, mint a Tiszai pályaudvar fogadóépülete, is ezekben az években épültek. Mivel a laktanya építését anno a város finanszírozta, a II. világháború után városi intézmények, a ´90-es évekig műhelyek kaptak itt helyet, de a privatizáció után különböző alapítványok által működtetett szociális intézmények költöztek ide. A volt istálló épületekbe kisebb vállalkozások és kereskedések költöztek, de a terület több épülete évek óta üresen áll. Mára a környék a város egyik közlekedési csomópontjává vált, villamos és buszvégállomás is van a közelben, ennek ellenére elavultság, telephelyek és üres épületek jellemzik.

Itt sétálgatva feltűntek a régi téglaépítésű istállók, melyek már erősen a hanyatlás útjára léptek. A homlokzatból többnyire csak a téglafal maradt, a tető több helyen beszakadt, az ablakok és ajtók betörtek, ugyanakkor a nyílászárók sajátságos elrendezése miatt rendkívül karakteres épületnek tartom őket, melyeket érdemes megtartani, fejleszteni. A terület rehabilitációjával párhuzamosan bérlakásokat alakítok ki néhányban ezzel kiegészítve a területen működő szociális funkciókat.

Rehabilitáció

A terület rehabilitációja azért fontos, hogy az ittélő és idekerülő emberek élete más perspektívába kerüljön, a lakók más társadalmi rétegekkel is kapcsolatba kerüljenek. A tervezés során egy belvároshoz közeli városnegyedet képzeltem el ezen a területen, ami város a városban elven működik, ahol a szociális intézmények, a bérlakások a szolgáltató és üzlethelyiségek együttesen, egymást erősítve érvényesülnek.

A szociális funkciókat ellátó intézményeket (idősek otthona, népkonyha, átmeneti szállók, melegedő épületek) megtartottam, ezeket új funkciókkal egészítettem ki, mint az üzlethelyiségek, melyek a belvároshoz közeli, mégis olcsó alternatívát nyújtanak a kezdő kisvállalkozások és startup cégek számára. A Baross utca mellett álló üres épületben a városba érkező turisták számára létrehoztam egy motelt. Az új funkciót kapó épületekkel együtt a köztük lévő tér is átalakult. A helyszín hosszanti tengelyére nyílnak az épületek bütüén elhelyezett üzletek, a volt katonai alakulótér pedig egy tágasabb rendezvénytérré alakult. A bérlakások közötti terület közösségi kert funkciót kapott, a nyitott terek burkolata pigmentált beton, halványsárga és piros színekben. Ezek a 3. bejárattól indulnak és beljebb jutva egyre intenzívebb és játékosabbá válnak, ezzel oldva a szigorúan telepített épületek raszterét.

Építészet

Az épületek közül háromba terveztem bérlakásokat. A szerkezetet egy ház a házban megoldással képzeltem el. A lakókubusokat könnyűszerkezetes technológiával terveztem, aminek acél-váz az alapja. A homlokzatok téglaborítását megtartottam, a lakóegységeket a nyílások helyzetéhez igazítottam, ami változatos méretű és kialakítású lakásokat eredményezett. A privát és közösségi tereket az északi oldalra szorítottam, így a nyitott oldalfolyósó lehetővé teszi az érdekes nyílásrendszer belső megjelenését. A lakások a külső folyósóra nyílnak, így a nappali terek a déli oldalról kapnak fényt. A változatos elrendezésnek köszönhetően többféle családtípus igényeit kielégíti. A lakóegységeket nappali-teakonyha, hálószoba és fürdőszoba alkotja. A személyes holmik tárolására beépített szekrényeket helyeztem el, amennyit csak lehetett. A nappali-teakonyha helyiségben egy mosogatóból, hűtőből és mikróhullámú sütőből álló minikonyhát terveztem. A rendelkezésre álló hely észszerű kihasználása miatt a lakásokon belül falban futó tolóajtókat terveztem. Mivel a telek gyakorlatilag síknak tekinthető, és a lakások egy része maradt az eredeti padlószinten, lehetőség volt akadálymentes egységek kialakítására. A lakások közé ékelt közlekedőkön az emeletre jutunk, ahol az épületen végig futó nyitott folyósóról nyílnak az emeleti egységek.

Az épület közepén a privát terek sorozata megszűnik, az így felszabadult hely közösségi térré válik a földszinten konyhával és étkezővel, az emeleten társalgóval és könyvsarokkal. Az épületek között ez a közösségi tér veteményeskertként folytatódik. A kisméretű lakások célja, hogy a lakosok magánélethez jussanak, legyen egy olyan intim helyük, ahol aludhatnak, fürödhetnek, miközben a főzést, mosást és a kikapcsolódáshoz tartozó tereket közösségi térbe tereltem.

Működés

A jelentkezőknek kérvényezni kell egy lakrészt, arról, hogy ki kerülthet be, szociális munkások döntenek, mely döntést a lakóközösségnek is jóvá kell hagynia. Bekerülni nemtől és életkortól függetlenül lehet, pár egészségügyi feltételnek kell megfelelni, valamint önellátásra képesnek kell lenni. Vállalni kell a közösségi terek rendben tartását, fejlesztését és házak közötti veteményeskertek gondozását, amit minden héten egyénre szabott óraszámban kell végezni. Részt kell venni a havonta szervezett gyűlésen, ahol a lakók megbeszélik a hónap történéseit, egyeztetik a soron következő feladatokat és döntenek az új lakók érkezéséről. A lakásokért négyzetméterenként térítési díjat kell fizetni, ami fedezi az fenntartás költségeit. A lakóegységek mérete és befogadóképessége lehetővé teszi a szegényebb anyagi helyzetű vagy családok elhelyezését is.

A lakók segítséget kapnak ügyeik intézésében, munkahelykeresésben és céljaik elérésében. Legfeljebb két év áll rendelkezésre, hogy itt lakjanak, utána más alternatívát kell találnia, viszont ha az itt töltött évek alatt valaki a közösség nélkülözhetetlen tagjává vált, ez az idő meghosszabítható.

Ez a helyszínre írt programom, ami a volt laktanya épületeit gondolja újra, ltrehozva egy város a városban szituációt. Célom, hogy a rászorulóknak már a nehézségek elején legyen hová segítségért fordulniuk, hogy találjanak egy olyan közösséget, mely támogatja őket a lakhatási helyzetük stabilizálásában. Az általam tervezett koncepció egy kompromisszumos, de megbízható életteret biztosít számukra.

Szerkezet

A szerkezetet egy ház a házban megoldással képzeltem el. A lakókubusokat könnyűszerkezetes technológiával terveztem. A külső téglafalakat megtartottam, azok merevségét a fal tetején kialakított monolit vasbeton koszorú és az előtétfalba rejtett acélbordák biztosítják. Az eredeti tetővel megegyező dőlésszögű új fedélszék szelemenjei a monolit vasbeton koszorúra fekszenek fel. A meglévő falak belső oldali hőszigetelést kapnak, melyet gipszkarton réteggel látunk el. Az újonnan készülő padló rétegrend hőszigetelése összekapcsolódik a falak hőszigetelésével. A homlokzati nyílászárók az előtétfalba kerülnek beépítésre rejtett tokszerkezettel, ami mélyen ülő üvegezést eredményez, ezzel kiemelve az épület legkarakteresebb szerkezeteit.

Novák-Csomós Orsolya