Útkeresés: építőtábor Perbálon

„Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért szán rá valaki két hetet a nyári szünidőből, miért megy szabadságra a munkahelyéről vagy gyakornoki állásából, hogy ingyen dolgozhasson valahol? Erre a kérdésre valószínűleg mindenki mást mondana, részemről igen egyszerű a válasz. Egyetlen szó: útkeresés.”  Ficsor Enikő írása a 2017-es perbáli építőtáborról.

Előzmények

A táborok története egy eldőlt kukoricagóréval kezdődött 2009-ben. Ekkor egy szisztematikus munka vette kezdetét az épületek karbantartásával, a megfelelő üzemeltetéshez szükséges műszaki állapotok helyreállításával és a góré újjáépítésével. Ez a folyamat 2014-ben ért véget. Az egy év szünet után tavaly újraindult táborozás már más jellegű feladatokkal kezdett foglalkozni. A gyermekotthon mindennapjait szeretnék közelebb hozni a faluhoz. Ennek első lépése egy járda megépítése volt, mely biztosítja a lakók számára a közlekedést a falu felé esős időben is.

Az idei feladatválasztást is a „kifelé való nyitás” szándéka vezérelte. A Tovább Élni Egyesület tulajdonában lévő, már évek óta üresen álló ház felújítása, és a gyermekotthon mindennapjaiba való bekapcsolása egyben egy új táborsorozatot is indított.

 

 

Személyes motiváció

Nem csak a feladat volt új, a résztvevők nagy része először táborozott a Gyermekotthonban. Egy nemzetközi csapattal kezdtünk neki a munkának, a BME-s hallgatók mellett Vietnámból a Hanoi Egyetemről is érkeztek négyen. A résztvevőkön kívül a Képkocka Média Kör tagjai is jelen voltak, akik megpróbáltak minden fontos pillanatot rögzíteni a két hét során.

Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy miért szán rá valaki két hetet a nyári szünidőből, miért megy szabadságra a munkahelyéről vagy gyakornoki állásából, hogy ingyen dolgozhasson valahol? Erre a kérdésre valószínűleg mindenki mást mondana, részemről igen egyszerű a válasz. Egyetlen szó: útkeresés. Az egyetem első éveiben annyi új lehetőséggel találkozunk, olyan sokfelé indulhatunk, hogy nehéz eldönteni, az építészetnek melyik része az, ami igazán érdekel minket, amivel a legszívesebben foglalkoznánk. Én az idei nyarat arra szántam, hogy kicsit más perspektívából közelítve a szakmához, ne csak az egyetem falai közül próbáljam kitalálni, hogy merre tovább. Ehhez pedig remek lehetőségnek tűnt egy olyat építőtábor, ahol nem csak építészeti tervezéssel és kivitelezéssel, hanem szociális kérdésekkel is foglalkozhattunk.

 

 

Feladat

A lakók igényeit is figyelembe véve, hosszútávú célnak azt tűztük ki, hogy az épület a felújítás után szerves részét képezze a gyermekotthon mindennapjainak. Ehhez először az épület műszaki állapotát kell megfelelő szintre hozni, illetve egy vizesblokk beépítése is elengedhetetlen a mindennapi használathoz.

Idén az elsődleges célunk az volt, hogy megakadályozzuk a falak állapotának további romlását. Az épület az első feltételezések szerint kő alapozású, vályogtégla falazatú volt, így ehhez igazodva születtek meg az első tervek a felújítással kapcsolatban. Az évek során az eredeti vályogvakolatot cementes vakolatra cserélték. Mivel a háznak nincs vízszigetelése, és a padló is betonból készült, így a talajból érkező nedvesség a falakon keresztül tud csak távozni, azonban ezt a párazáró cementes vakolat megakadályozta, folyamatosan rontva ezzel a falak állapotát.

A következő évekre tervezzük a meggyengült falak megerősítését és a tető felújítását, valamint a vizes helyiségek kialakítását.

Amellett, hogy a szükséges beavatkozásokat elvégezzük, azt is ki kell
találnunk, mire és hogyan tudná a gyermekotthon ezt az épületet használni. Ehhez meg kellett ismerni a helyszínt, az otthonban élők mindennapjait és szükségleteiket. Több lehetséges felhasználási mód is felmerült, melyeket a tábor során elkezdtünk megvizsgálni. Ez a funkciókeresés azonban nem ért véget a táborral, az egyetemen a Kultúra és építészet tárgy keretében az őszi és a mostani tavaszi félévekben folytatódik, remélve, hogy nyáron már konkrét tervekkel kezdhetünk hozzá a munkálatokhoz.

 

 

Munka

A cementes vakolat eltávolítása után kiderült, hogy az első feltételezésekkel ellentétben nem egy tisztán vályog falazatról van szó, hanem egy kőből, két féle vályogból és téglából több ütemben készült épületről. Tudtuk, hogy egy hosszabb időszak veszi kezdetét, évek múlva is szükségünk lehet a mostani tapasztalatokra az épület szerkezetével kapcsolatban, valamint a későbbiek során figyelni szeretnénk az épület hő- és páratechnikai viselkedését. A megfigyelés során fontos lehet a falban lévő különböző anyagok eltérő viselkedése, ezért a jelenlegi állapotot dokumentálni kellett. Ehhez felmértük az épületet, alaprajzot, a falakról nézetrajzokat készítettünk, valamint fotódokumentáció is készült a pontos állapotról. Ezalatt megtanultuk a lézeres szintező használatát, és elsajátítottuk a felmérés alapjait.

 

A megfelelő vakolat elkészítésében a Sárkollektíva csapatától kaptunk segítséget. Két workshopot tartottak a vályog építőanyagként történő felhasználásáról, ahol megismerkedtünk az anyag fizikai tulajdonságaival, különböző viselkedési formáival, illetve épületfizikai előnyeivel. Többféle keverési arányt kipróbáltunk, hogy az általunk használt agyagos földből, szalmából és homokból hogyan kapunk a vakoláshoz megfelelő tulajdonságú anyagot, illetve mennyi vizet kell hozzáadni, hogy jól lehessen vele dolgozni.

 

A munka legalább olyan fontos és fárasztó része volt az anyag elkészítése, mint a vakolás. A vályogot ládákban kevertük, az előző napokban kikísérletezett keverési aránynak megfelelően. Először a földben lévő nagyobb agyagdarabokat kellett kézzel összetörni, majd pedig a homokkal egyenletesen elkeverni. Ezután a vizet fokozatosan adagoltuk a keverékhez, végül pedig a szalmát raktuk bele. A keverést kézzel vagy kapával csináltuk, kinek melyik módszer volt a kényelmesebb.

A vakolat falra juttatása volt a legélvezetesebb része a munkának. Ez úgy zajlott, hogy körülbelül maroknyi sárkupacokat dobáltunk a falra, nagyjából egyenletesen szétosztva a felületen. Ezeket utána szépen el is igazgattuk, próbáltunk egyenes felületeket létrehozni. A második hét végére elkészültünk a hátsó tartófal és a teljes első szoba alapvakolatával. A válaszfalakat vakolat nélkül hagytuk, a várható átalakítások miatt.

 

Összegzés

A tábor célja a munka mellett a csapatépítés volt, ami igen jól sikerült. Nem csak a tábor résztvevőivel találnunk meg a közös hangot, hanem az otthon lakóival és dolgozóival is. Mivel a szállásunk a gyermekotthonban volt, így a tábor ideje alatt testközelből tapasztalhattuk meg, hogy az elsőre kicsit félelmetesnek tűnő sérült emberek mennyire nyitottak és mennyire jószívűen fogadtak minket. A nyugodt természeti környezet és a kedves emberek társasága mindenkire jó hatással volt, a kemény munka ellenére feltöltődve tértünk haza a két hét itt töltött idő után.

Meghívó az „építőtábor 2017 Perbál” táborzáró eseményére itt. További részletek a mellékelt linken találhatók!

Ficsor Enikő

 

 

 

Építőtábor2017_Perbál – Közösségi műhely

Támogatók
Magyarországi Evangélikus Egyház – Andorka Eszter Program 2017, Épülettervezés Oktatásért Alapítvány, BME Középülettervezési Tanszék, BME Általános- és Felsőgeodézia Tanszék, Théta Hungária Kft., Sárkollektíva, Képkocka

Szervezők
Budapesti Műszaki Egyetem, Középülettervezési Tanszék – Kemes Balázs
Hanoi Építészeti Egyetem, Lakóépülettervezési Tanszék - Giap Thi Minh Trang
Sárkollektíva – Medvey Boldizsár
Tanulmányút – Karácsony Rita, Karácsony Tamás

Tovább Élni Egyesület
Bartholy Judit, Szász Gizella, Apor Attila, Tóth Lívia, Markó Tibor, Bánki-Miklós Bernadett, Oláh Jenő, Ujhelyi Andrea

Konzulensek
Janesch Péter (építészet), Karácsony Tamás (építészet), Kemes Balázs (építészet), Bihari Ádám (vernakuláris szerkezetek), Medvey Boldizsár (vernakuláris szerkezetek), Gáspár János (földépítés), Kemes Zsolt (épületvillamosság), Takács Bence (geodézia)

Tábor résztvevők – BME Középülettervezési Tanszék
Álmosdi Donát, Cselényi Bence, Chromicsek Adrienn, Ficsor Enikő, Filep Richárd, Gulyás Eszter, Incze Ádám, Kemes Balázs, Medvey Boldizsár, Medvey Zsófi, Mohás András, Petró Liza

Tábor résztvevők – Hanoi Építészeti Egyetem
Ngo Ba Trung, Nguyen Huu Quan, Nguyen Thi Le Trang, Phung Cao Minh

Perbáli segítők
Bene Júlia, Bernáth László, Csuri Miklós, Hoblai Adolf, Holl Andrásné, Kővári Attila, Hurja László, Nagy Rita, Rédner Gábor, Szabó Judit, Szalai Tímea, Takács György, Kovács Oszkár, Deáki Mária

Meghívott mesterek
Gáspár János (földfal építő), Molnár Zoltán (kőműves), Kis István (épületvillamossági szerelő), Ruszin János (épületvillamossági szerelő)

Arculat és kommunikáció
Karácsony Rita

Fotó-videó - Képkocka
Alföldi Kristóf, Dénes Angéla, Máté Albert, Máté Manda, Nagy Ticiána, Tomasovszky Péter, Váradi Kata