Art9 Galéria
2012. NOVEMBER 27. KEDD 18 ÓRA
A kiállítást megnyitja:
SÓLYMOS SÁNDOR építész,tanszékvezető
MKE Művészetelméleti tanszék
Üveges Gábor újabb munkái vaslemezből, rézlemezből, karton papírból és más anyagokból hajlított tárgyak, amelyek a kép és a plasztika határán, festészet-szobrászat-építészet köztes terében öltenek testet. Monokróm színfelületek, erős textúrák, a felhasznált fémlemezek anyag színe, illetve ezek oxidált verziói jelennek meg. Az alkotói folyamat során oxidációs eljárásokat, két fajta enkausztikus technikát és olajfestéket használ.
Az érintett gondolatkörök között a mélyebb, szellemi értelemben vett megnyílás, mögé látás, függöny felhasadás, magasabb dimenzióba való belenyílás motívumai hangsúlyosan szerepelnek. Másrészt a mit takarnak a leplek, mi van a függöny mögött szintén szellemi értelemben vett kérdései, illetve az észrevétlenül ránk kövült szocio-kulturális rétegek felhasításának szándéka kerülnek középpontba. Emellett jelentős szerepet játszik az a hatás, ami az építészet felől, illetve még sokkal inkább a filozófia felől Gilles Deleuze „fold” víziója és az ehhez kapcsolódó térkoncepció révén inspirációt jelentett számára.
„Deleuze fold koncepcióját – szimplifikáltan – úgy írhatjuk le, mint egy monumentális kísérletet arra, hogy egyszerűen mindent – a kozmoszt, az emberi lelket, a művészetet, a matematikát, sőt az anorganikus, vagy az organikus anyagot is valami egyetemes és egyben végtelenül differenciált origami produktumaként, illetve processzusaként értelmezzen.”
Azonban ez esetben az origami csak jobb híján használható terminus, mivel a Deleuze által használt francia „pli” - angol fordításban „fold”- szónak magyarul nincsen tökéletes megfelelője, ebből a szempontból nincs jó magyar fordítása. Ugyanis a hajtogatni igealak főnévi megfelelője (fold) magyarul „hajtogatvány”-nak volna fordítható, azonban ilyen szó a magyar nyelvben nincsen. Ennek ellenére a most kiállított művek megnevezésére alkalmasnak tűnik, talán azért, mert kifejezi, hogy ezekre a munkákra nem a keleti filozófia kontextusában, hanem a francia filozófus által létrehozott rendkívül széles értelmezési keretben kell tekintenünk.
A hajtogatvány (fold) Deluze-i értelemben véve egy világteremtési mítosz központi princípiuma. A hajtogatvány hullámzása megjeleníti a kozmosz valamennyi fizikai hullámtermészetű entitását, a víz, a geológiai alakzatok redőződését, a hajtogatvány modellje a tudománynak, tényezője a művészetnek, szociológiai vonatkozásokkal bír, összekapcsolja az egymástól igen távoli dolgokat, dimenziókat, így megjeleníti az anyag gyűrődéseit éppúgy, mint a lélek redőit.