„Környezeti és társadalmi laboratóriumot” álmodott Renzo Piano a nemrég átadott torinói banképületbe. A 166 méteres toronyház az Intesa Sanpaolo Bank regionális központja 5 év alatt épült fel, erőteljesen belehasít a város kontúrjába, amit eddig jóformán csak a különös sorsú és megjelenésű – 1863-ban zsinagógának tervezett, de végül 2000-től filmmúzeumként funkcionáló, a lényegében egy hatalmas kupolából álló – Mole Antonelliana uralta.
Piano elképzelése szerint a városképbe erőteljes nyomot hagyó épületet a lakók számára nyitottságával, közösségi tereivel kívánja elfogadtatni, ezért a 26 irodaszint mellé 3 emeletet a nagyközönség számára nyitott meg. Az épület előterében kialakított, süllyesztett kertbe az irodai dolgozók étterme mellett egy félig nyilvános parkot és egy óvodát hoztak létre. A szintén itt található konferenciaterem is könnyen átalakítható olyan funkciójúvá, például kiállítótérré, amivel a bankon kívüli közösséget is szolgálhatja.
Az épület bejárati szintje aktív kapcsolatot teremt a környezetével, lényegében az azt körbevevő parkosítás „folyik bele” a toronyház fogadószintjébe. Piano tervei szerint az épület a környék lakóinak mindennapi életében is szerepet játszana, így az első három szinten megjelenő, a beáramló fényt kúszónövényekkel megszelídítő vertikális téli kert, mintegy bioklimatikus üvegház, nyitott a közönség számára. Itt éttermekkel, különböző rendezvény- és kiállítóterekkel is az utca emberét várják.
Az épület energiafelhasználásában a legújabb technológiák alkalmazásával a fenntarthatóságra törekszik, az irodák hűtéséhez talajvizet keringetnek, a torony déli homlokzatát különleges napelemekkel borították, a kettős rétegű üveghomlokzat télen jól szigetel, meggátolja a hő kiáramlását, az üvegfelületekre elhelyezett szabályozható árnyékoló panelek pedig a megfelelő bevilágítás mellett az irodákban dolgozók jobb komfortérzetét is segítik.
Bán Dávid