Szerkesztette: Jankovich Valéria
Kijárat Kiadó, 2003
173 oldal, rajzokkal, fekete-fehér fotókkal, 4500Ft.
Részlet az "Előszó az előszóhoz"-ból:
"A szív építésze
Ha az utókor zord ítélőszéke elé egyszer majd megidézik korunk művészetét, és a művészetek között a század második felének magyar építészetét, és ráolvassák bűneit, hogy nem jól sáfárkodott a rábízott természet szépségével és az épített világ gazdag örökségével, hogy erőszakot tett a hagyományokon, hűtlen lett a nemes anyagokhoz, megalázkodott, bohócruhát öltött, feladta méltóságát és azonosságát múltjával és jelenével, akkor korunk lehajtja majd fejét, és azt mondja, igaz, de voltak kivételek, és a kivételek között egyszer majd Vadász György házaira mutat. Volt azért itt valaki, fogja mondani, aki nem tagadta meg szülei és nagyszülei világának időszerűtlen, de korszerű örökségét, aki új épületeivel nem dúlta szét a természetes és az épített környezet harmóniáját, aki tudott és mert a színek, a derű, a játékosság építészeti nyelvén beszélni egy olyan korban, amelyik nem tűrte a színeket és a derűt, és tudott és mert klasszikusan egyszerű és dísztelen formákat létrehozni akkor, amikor az építészetben a talmi díszítettség lett kelendő, tudta az Embert szolgálni akkor, amikor az ember a hatalom vagy az eszme vagy a pénz szolgája volt.
És a gellérthegyi Víztárolóról, a zalaegerszegi csipkeházak közül, Baja és Pásztó főteréről, Mohács és Muhi emlékhelyeiről, a szentendrei családi otthon teraszáról, a Budai Vár Kolduskapujának pókháló-rácsozata mellől, az építőművész-építőmester parányi szoborkilincsét fogva rá mutatunk mi is, kortársak és barátok, pályatársak és tanítványok, ismerősök és ismeretlenek, akik élünk épületeiben, gyönyörködünk műveiben és sütkérezünk személyisége sugárzó fényében, és azt mondjuk: íme az ember, a szív építésze, mert a szív az, aminek fogalomkörében mindaz együtt van és egyesül, amit róla és műveiről elmondhatunk: a kiszámítottság és a spontaneitás, a fegyelem és a játékosság, az erő és a lágyság, a komolyság és a humor, a szigorúság és a szeretet.
Kúnos László"