Az utazás során, 15 km/h-s sebességgel zötykölődve át tudjuk élni a körülöttünk élő természet minden apró csodáját és kedvességét. Magunkba tudjuk lélegezni az erdő illatát, a friss levegőt, van idő megcsodálni a vasút mellett zúgó patakot, az arra tévedő állatokat, és a szebbnél szebb, folyamatosan változó növényvilágot. A kisvasút egy kedves vasúttörténeti emlék, kiemelt szerepet tölt be a Mátra-vidék idegenforgalmi életében, ezért lényegesnek tartom foglalkozni a jelenlegi problémákkal, és gondolkodni azok lehetséges megoldásain.
Gyöngyös a 19. században a Mátra-vidék gazdasági, társadalmi és művelődési központja volt. Ennek megfelelően az 1848-as pozsonyi országgyűlésen megszavazták, hogy a Budapest-Miskolc vasúti fővonal haladjon keresztül Gyöngyösön, ennek ellenére mégis úgy építették meg, hogy elkerülte a várost. 1870-ben a város egy szárnyvonallal kapcsolódott a fővonalhoz, viszont a vasút nem vezetett tovább a Mátra belsejébe. A vasúti zártság kitörésére több terv is készült, végül az erdei vasutak próbáltak megoldást jelenteni ebben a helyzetben.
A mára turisztikai jelentőségű kisvasút 1906-ban gazdasági vonatként kezdte pályafutását. A fakitermelésben és a kőszállításban nélkülözhetetlen szerepet töltött be. 1926-tól megindult a rendszeres személyszállítás is, majd 1980-ban a teherszállítás megszűnésével ez maradt a fő profilja.
Mátra az Északi-középhegység tagja. Itt emelkedik az ország két legmagasabb pontja, a Kékes és a Galyatető. Gyöngyös a Mátra kapuja, a kisvasút feladata a hegység völgyeinek a feltárása, a turisztikailag frekventált területek megközelítési lehetőségének megteremtése. Jelenleg két vonal van kiépítve, Gyöngyös-Mátrafüred és Gyöngyös–Szalajkaháza közötti szakaszon.
A kisvasút megállói között megfigyelhető a hierarchia, amiből egyből leszűrhető, hogy melyik megállónak mekkora a jelentősége a látnivalók függvényében. A végállomásokban és látogatottabb helyeken van csak esőbeálló, míg a kevésbé felkapott helyeken egy pad is kielégíti a megfáradt turistákat, gombászokat. Ezeken kívül, vannak azok az elfeledett megállók, ahol egy nehezen olvasható rozsdás tábla őrzi egy valaha jelentős helyszín emlékét.
A legfontosabb megálló mindezek közül a gyöngyösi végállomás. Innen indul útjára a mozdony reggel, és ide is tér vissza este. A városban nagyon szerencsés helyen található, befut teljesen a központig. Minden fontos létesítmény, a buszmegálló, a vasút, illetve a Fő tér néhány percnyi sétára van innen. Ráadásul közvetlen szomszédságában található a Mátra Múzeumnak helyet adó Orczy-kastély, ami ugyancsak fontos turisztikai célpont.
Ennek a megállónak kell olyannak lennie, ami tükrözi a kisvasút hangulatát, odavonzza a turistákat, kedvet hoz a használatra és szép megjelenésével kiemeli annak fontosságát. Ennek ellenére jelenleg a kastély kőkerítéséhez hozzátapadva, ott meghúzódva, a telephelytől egy út által teljesen elszeparáltan látja el alapvető funkcióit, semmi érdeklődést nem vonva magára. A telephely sem sokkal rokonszenvesebb, a káosz szóval lehetne jellemezni.
Kezdetben folyamatos fejlődés, személyforgalom növekedés volt tapasztalható a kisvasút életében, majd 1978-tól kezdve ez a fejlődés megállt, és az utasok száma évről évre csökkent. Jelenleg 100.000 körüli az éves személyforgalom. Ez az előző évi forgalomnak a duplája, ami egy szemléletváltozásnak volt köszönhető. Viszont ez még mindig nem közelíti meg a kisvasút fénykorában mért adatot, az 1976-ban mért 555.000 fős személyforgalmat.
A jó marketing mellett további utas növekedés érhető el, ha az infrastruktúrát is fejlesztjük ezzel párhuzamosan. Jelenleg több megálló teljesen el van hanyagolva, illetve a tájékoztatás nagyon gyenge. Már néhány jól elhelyezett, jelzésértékű tereptárgy is sokat javítana a helyzeten. Mindezen felül a legfontosabb feladat a gyöngyösi megálló szintvonalának az emelése lenne.
Az elsődleges tennivaló a vasút és az autóút kereszteződésének a megszüntetése, így elmozdítva az állomásépületet a kastély árnyékából. Az új terv két lineáris szálra van felfűzve. A telepen két épület marad meg, a többi, eszmei értéket nem tartalmazó épületet elbontatnám. A két megmaradó épület a mozdonyszín és a kocsiszín csarnoképülete. 1995-ben épültek, jó állapotban vannak. Ezek határozzák meg a két tengelyt.
Az első, kocsiszín tengelyére felfűzött rendszeren található minden olyan funkció, ami az utasok fogadásáért felelős. A kocsiszín bemutatóteremként látogatható lenne. Ennek a folytatásaként, de attól külön épülne egy ugyanolyan keresztmetszetű várócsarnok. Ez nemcsak praktikus, mert árnyékot, és esővédelmet nyújt, hanem igyekszik megteremteni a kisvasút erdei atmoszféráját, előidézni annak hangulatát. Az acél csarnokszerkezet felülről üveggel fedett, és ezen felül az egész be van futtatva vadszőlővel. Az árnyékolást a természet biztosítja, akkor van, amikor szükség van rá. A csarnokszerkezetben a kávézó-pénztár épülete egy fadobozként van behelyezve a csarnok alá, attól teljesen függetlenül.
A másik tengelyre van felfűzve minden olyan funkció, ami a kisvasút működéséért felelős: kocsiszín, javítóműhely, mosoda, üzemanyag-állomás, raktár, iroda és a dolgozók szociális épülete. A tengely zárt-fedett és nyitott-fedett terek egymás utáni sorolásából áll. A két tengely között található egy játszótér, ami a fő utasközönségnek, a gyerekeknek készül, amíg várakoznak.
Bagi Borbála