”Valami merőben újat szeretnénk alkotni” - Bordás Péter

Riportunkban a kortárs lakásépítés kihívásairól kérdeztük egy olyan iroda, a BORD Stúdió vezető építészét, amelyik a válság utáni fellendülés idején kapott először megbízást társasház tervezésére. Bordás Péterrel Mizsei Anett beszélgetett.

Mizsei Anett (M.A.): Csak több évi sikeres fennállás után kapta az iroda az első társasház-megbízást. Mi lehet ennek az oka?

Bordás Péter (B.P.): Úgy alakult, hogy kezdetben főleg presztízs beruházásokkal kerestek meg minket: borászatokkal, filmgyárral, szállodákkal, sportlétesítményekkel. Időnként olyan úttörő projektekkel is, mint az első új futballaréna. 2006 után, vagyis pont abban az időszakban, amikor megalapítottuk az irodát, a lakásépítésben nem volt igény az újító megoldásokra, voltak viszont ismert és jól bevált irodák, amik társasházakat és irodát terveztek.

M.A.: Hogyan, mikor került mégis az asztalotokra az első ilyen feladat?

B.P.: A Nagyerdei Stadion megépülése után, 2013-ban a debreceni Bem Park volt az első. Itt derült ki, hogy a tervezőiroda neve javítja az értékesítési esélyeket, már az első ütem építése alatt elkelt mindhárom tervezett ütem valamennyi lakása. Debrecennek, az itt élőknek, annyira sokat jelentett a nagyerdei fejlesztés, hogy az iroda neve bekerült a köztudatba: a BORD Stúdió brand lett a városban. Miközben Budapesten teljesen közömbös a tervező személye, ott az építésznek marketing-értéke van. A Bem sikere hozta a továbbiakat: a Péterfia Cornert, ami egy belvárosi átalakítás, majd a Dóczy Parkot és a legújabbat, az Egyetem sugárúti társasházat. Jobbára Nagyerdő-közeli helyszínekkel kerestek meg minket, máshol nem is nagyon merült fel a nevünk.

M.A.: Azóta Debrecenbe és Budapestre is terveztetek társasházakat. Hogy látod, mennyire térnek el az igények a két helyszínen?

B.P.: Debrecenben a projekt lokációja és a beépített műszaki tartalom, a design együtt adja el a lakásokat, Budapesten sokkal inkább az ingatlan elhelyezkedése a döntő, a társasházaknál nem cél a minél magasabb minőség. Itt minden esetben a konkurenciával megegyező tartalmat írnak ki. Az egyedi megoldásoknak örülnek persze, de nem várják el. Debrecenben kifejezetten azért keresnek minket, hogy valami többet tudjanak nyújtani: a megvalósított műszaki tartalom, a beépített anyagok, a fűtés-hűtési rendszerek, nyílászárók csábítják a vásárlókat. Budapesten ezek sokszor opcionálisak, a fejlesztő célja a lehetőség megteremtése, s majd a vevő dönt róla, hogy mennyit kér belőle. Ott kisebb a piac és nagyobb a küzdelem a vásárlóerőért. Túlkínálat van ugyan lakásból, de fontosabb az embereknek az attraktív lakópark, keresik az egyedit, a nem összetéveszthetőt.

M.A.: A megépült vagy épülő projektekben hol érhetők tetten ezek a különbségek?

B.P.: Leginkább a külső megjelenésben és a közlekedési rendszerben, az alaprajzokat tekintve itt is a ”standard” alaplakás-típusokat igénylik, ezeket kell tehát úgy ”csomagolni”, hogy egyedi végeredmény szülessen. A Péterfia Corner ugyan társasház, de külsőségeiben inkább hotel: a közlekedőibe padlószőnyeg, hangulatvilágítás került, kártyás beléptetőrendszerrel üzemel. Minimalizált mennyiségű, de maximális komforttal ellátott közlekedőkkel épült.

M.A.: A debreceni projektek sikerei hozták a budapestieket maguk után?

B.P.: Valóban ezek publikációja indította el az érdeklődést Budapesten. A látványos végeredményeket számottevő plusz költség nélkül tudtuk elérni - erre jött rá a Bem parknál a beruházó, és a siker híre terjedt el azután. Magas hatékonyságra, jó megtérülésre lehetett számítani: a ház jól néz ki, nem került sokba, jól eladható - ezek a szempontok minden fejlesztőnek fontosak. A budapesti megbízásokat azonban meghívásos pályázatokon nyertük el, nem közvetlen megkeresésen keresztül. Érdekes, hogy inkább debreceni irodaként gondolkodnak rólunk, holott a fővárosban összpontosul a jelentősebb létszámunk.

Az alapvető elvárás viszont minden esetben ugyanaz: az adott telekből a lehető legtöbb eladható négyzetmétert kell kihozni, akár a falvastagság csökkentéséig is eljutva. Ha a beruházó egyben a kivitelező is, olykor innovatív, új szerkezetekkel, megoldásokkal találkozunk, amikből aztán később is tudunk építkezni.

M.A.: Mit gondolsz az elmúl évtized lakásépítés fejlődéséről? A mai társasházakat gyakran éri az a jogos kritika, hogy zsúfoltabbak a paneles lakótelepeknél is.

B.P.: A szintterületi mutató maximális kihasználása miatt ténylegesen nagyobb sűrűség jön létre. Építészeti szempontból mindent elkövetünk, hogy tompítsuk ezt az érzést és minden lakó szeparált és kitüntetett helyzetben érezhesse magát, de a számok nem fogják ezt tükrözni. Sok helyen még a tájolás, benapozás is problémát jelent. Az átlagos társasház műszaki tartalomban, esztétikájában is közelebb áll a panelhez, és alaprajzban is kezdünk visszalépni ugyanazokhoz a sémákhoz. Nincs valódi változás: a panelépítészet, a válság előtti és utáni társasházépítés között alig van valami különbség. Ugyanakkor ma gyakran csak a piaci alapon történő fejlesztés történik meg, a kerület vagy város gyakran nem tudja mellé tenni a szükséges infrastruktúrát, óvodát, iskolát. Ezek ma kevésbé biztosítottak, mint a nagy állami lakásépítések idején. Persze akad olyan, hogy az önkormányzat be tudja szedni a társasház fejlesztőjétől a forrást ezekre is.

M.A.: Ráadásul az életmód és a családmodell jelentős átalakuláson van túl...

B.P.: Alaprajzilag mégis ugyanazt keresik: jellemzően két szobás, 45 négyzetméter körüli lakásokat. Az életmódváltozás leginkább a konyhánál és a teraszok felértékelődésénél figyelhető meg: a konyha rendszerint a nappalival egy térbe kerül - ennyivel kisebb is egyébként a paneles két szobás lakásnál. Talán a legnagyobb változás a terasz használatában történt: a beépítése már egyáltalán nem jellemző, a házhoz épített parkolók, tárolók is átvesznek korábbi funkciójából. Komfortfokozatban a közös területek emelkedtek jelentősen: megfelelő mennyiségű parkoló tartozik a lifttel, zárt rendszerben elérhető lakásokhoz. Összességében nehéz kérdések ezek, valódi változás nincsen, csak felkapottabbak lettek a lakóparkok, de tulajdonképpen az folytatódik, ami a válság idején megszakadt. Nagyobb a harc a vásárlókért és a kivitelezőkért is, a jelenleg még hiányzó kínálat gyors átfutást, szorított határidőket diktál.

M.A.: Divatos és sokat reklámozott high-tech megoldás az ”okosotthon” építése. Mennyire érzitek meghatározónak ezt a trendet?

B.P.: Jellemzően azt építik be, ami nem okoz jelentős költségnövekedést és marketing-szempontból kedvező. Így például a kártyás beléptető rendszer a maga szép, dekadens formájában gyakran megjelenik igényként, de a mobilról szabályozható termosztát vagy az elektromos redőny is népszerű. Ezek lényegében nem emelik az árat, de vonzóbbá teszik a terméket.

M.A.: Hogyan látod a BORD Stúdió szerepét a lakásépítés terén?

B.P.: A közvéleményt megosztó megoldásokra Budapesten nincs szükség, nehezebben is találjuk a helyünket ezen a piacon. Szerencsénk van, hogy Debrecenben karakteres házakat építhetünk, ott keresik az olyan unikális megoldásokat, amilyenek még nincsenek. Budapesten amire van igény, az már jelen van a kínálat terén is. Tulajdonképpen nehéz meghatározni a saját helyzetünket a rendszerben. Három év alatt terveztünk összesen kétezer lakást, és még mindig úgy állunk a feladathoz, hogy valami merőben újat szeretnénk alkotni.

Mizsei Anett