Az Építészfórumban 2006. július 20-án Tanácstalan jövő címen beszámoló jelent meg a Marina parti két új tömb beépítésének fővárosi tervtanácsi üléséről.
Mint a 11. tömb tervezője és a Tervtanács résztvevője értetlenül állok a beszámolóban foglaltakkal szemben, és úgy tűnik mintha a cikk írója és jómagam két különböző ülésen lettünk volna jelen. Való igaz, hogy a tervezés alapjául szolgáló KSZT olyan amilyen – sűrű, magas, stb. – sok utólagos „nyavalygásnak” adhat táptalajt. Ezzel együtt, mint tervezőcsapat (Hartvig Lajos és Bálint Imre) megkíséreltünk vízparti építészetet tervezni a területre.
Tervünkről Turányi Gábor opponensi véleményében úgy nyilatkozik, hogy a munkát dicséretesnek, színvonalasnak és előremutatónak tartja. Az épületben jó, jobb, még jobb lakásokat lehet találni.
A tervtanácsi ismertetésen az is elhangzott, hogy a házban az utóbbi évtizedekhez képest jóval kedvezőbb lakásválaszték jelenik meg, és szó sincs a cikkben felemlegetett 30-40 m2-es lakásokkal telezsúfolt épületről. Csak kuriózumként emelem ki, hogy a megbízóval egyetértésben a kis lakások mérete 35-40 m2 és a 303 lakás mintegy 10 %-a, azaz mintegy 30 db az un. kis lakás. 35 % két szobás 55 m2-es, 30 % három szobás 60-70 m2-es és 25 %-uk 4 szobás 80-100 m2-es. Hol van itt a kis lakásokkal telezsúfolt lakóépület?
A beruházói szándék javuló tendenciáját mi sem mutatja jobban, mint az, hogy az új tulajdonos még a terület nevét is Danubio parkra változtatta.
Egy szomorú tanulságot érzek csak, hogy a sztereotípiákban gondolkodó tervtanácsi résztvevők gondolatait tükrözi a cikk, és nem a bemutatott terv lakásösszetételéről és építészeti minőségéről szól.
Budapest, 2006. augusztus 1.
Hartvig Lajos és Bálint Imre nevében írta:
Bálint Imre DLA