Válasz - nyílt levél Szemerey Samu: Osztályfőnöki óra c. írására

Kedves Samu!

A Nemzeti Konzultáció november 3-i délutáni rendezvénye tényleg rendkívül tanulságos volt, mint ahogy írod cikked első mondatában.

De nem az "ártatlan hallgatónak, aki véletlen folytán tudomást szerzett" az eseményről, mert ilyen ember nem volt jelen. Csak azok vettek részt, akik meghívót kaptak, köztük Te is. Az esemény hangulata - legalább számunkra - tényleg "úri beszélgetés" volt, mint ahogy az én iskolaéveimben a suliban. Ott senkit soha nem hívtak ki a katedrához és nem is zavartak vissza a padba, osztályfőnöki órán, mint ahogy itt sem történt ilyen.

A cikk állításai sorra csúsztatások, de részletesen nem kívánok erről vitatkozni. Egyet azonban kiemelek, mert az tudatosan félrevezeti olvasóidat és meghamisítja az elmúlt 50-100 év történelmét.

Azt írod, hogy: "az is nyilvánvaló, hogy nincs olyan politikai csoport, aki a válaszokat ne a szakmától várná - vagy ha van, hát attól az ég óvjon". Állítom, hogy ennek pont az ellenkezője igaz. Magyarországon nincs olyan politikai csoport (párt) és nem is volt az elmúlt száz évben, amelyik az építész szakmát bármiről megkérdezte volna. Pont erről beszéltem, csak nem értetted vagy nem akartad megérteni.

Nem az építész szakma akart az ÉVM-be menni a Kossuth térre. Nem az építész szakma akart menni a KÖHÉM-be a Dob utcába, nem az építész szakma akart menni a KTM-be a Fő utcába, az FVM-be a Kossuth térre, és még sorolhatnám, hogy hová, milyen minisztériumokba tettek minket - mindig a sor végére és a tetőtérbe - megkérdezésünk nélkül. Ki kérdezett meg, hogy megyünk-e a Csalogány utcába, a Vigadó utcába, a Szalay utcába vagy a volt Népszabi nyomdába? Mert most ezeken a helyeken vagyunk. Garantáltan senki. Most először fordult elő, hogy valaki megkérdezte. Nem is tudtunk rá válaszolni a meglepetéstől. Nem is várta a választ senki (Rajtad kívül!).

De mára, két hét késéssel már talán kész a válasz, amihez igen sok mindenkit kérdeztünk meg magunk is.

Kedves Samu!

Nyugodj meg. Még sokáig - sajnos - a politika és a szakmán kívüli hangadók - mondják meg, hogy hosszában vagy keresztbe menjen a híd a Dunán. Mi meg majd megtervezzük. Európa más országai ezen a szemléleten rég túl vannak. Ott a politika (úri) párbeszédben van az építész szakmával. Mi is ezt szeretnénk mielőbb.

Üdvözlettel:

Eltér István
A MÉK Elnöke

Budapest, 2005. december 6.

a cikk eredeti megjelenése az epiteszforum.hu archívumában >>