Válasz Turányi Gábornak
Válasz Turányi Gábornak
”Ha Németországban, ahol az építészkamara köztestületnek számít, egy építész a kamarai díjszámítás alá megy, hogy ezzel leszorítson másokat a versenyporondról, és ezt bizonyítani lehet, akkor a testület etikai bizottsága kizárhatja. Az eltávolítás ott azt jelenti, hogy megszűnik a tervezői jogosultsága, az önálló vállalkozása és csak alkalmazottként dolgozhat. Magyarországon semmiféle következménye nincs annak, ha a kamarai etikai bizottság bárkire is egyértelműen rábizonyítja, hogy valakinek elvette a munkáját.” Makovecz Imre, Magyar Nemzet, 2005. október 11., 5. oldal
Nem értem.
Nem értem, ha Számodra ennyire egyértelmű a helyzet a Spenótház áttervezését illetően, akkor miért akartál lebeszélni a riport megjelentetéséről felvázolva azt, hogy ez az egész egy provokáció. És miért tiltottad le a válaszodat a főszerkesztőnél irányomban.
A tények
A cikk vagy riport megjelentetését nem én kezdeményeztem.
A velem készült beszélgetésben Z. Halmágyi Judit neve nem szerepel.
A kamarai tervismertető 2005-ben volt. Hogy ott Mónus János háromszor, vagy egyszer kérdezett-e a pályázatról, a válasz szempontjából igazából lényegtelen.
Szerzői jogi igénnyel a velem készült interjúban nem léptem föl, bár a közöttünk lévő éppen aktuális negyedik szerződés 4. pontja alapján megtehettem volna.
Közöttünk a munka elején létrejött első és második írásos megállapodás 1. pontja szerint az MCXVI kft. közreműködik az épület építészeti tervezésében. Az is igaz, hogy az épület építésének megkezdését követően a kétszer is módosított szerződések furcsa módon már csak feldolgozóként említenek bennünket.
Szakmai kérdések
Az épület koncepcionális kialakítását az MCXVI kft készítette, ezt egy 2002. február 5-én hivatalosan leszállított tanulmányterv igazolja. Tény, hogy a tömegformáláson próbáltál változtatni, ami elsősorban a középső szárny hátrafelé történő megtoldását jelentette volna (HVG. Forma melléklet 2004. október, 9. oldal), de ez tűzvédelmi okokból nem volt lehetséges.
Az épület egy bérirodaház, a földszinttől fölfelé üres (!) bérleményi területekkel. A tető alatt is. Adottak voltak a födémek és a pillérváz, a meglévő pinceszint, valamint a négy közlekedési magból három.
Tény, hogy az ilyen módon kialakult tömegre az ablakos architektúra és a hullámzó tető a T + S építészeinek elképzelése szerint került fel. Azt, hogy pillérvázas épületre lyukarchitektúrát illik-e építeni Corbu óta egy XXI. Századi irodaépületre a szakírók majd elemzik. De tény továbbá az is, hogy a házat Te nem olyannak tervezted, mint ami jelenleg a valóságban épül. A mellékutcai homlokzatokat vakoltról a Beruházó marketing szempontok miatt terveztette át kőburkolatúra, mint ahogy a belső udvari homlokzatokat statikai okokból kellett szerelt szerkezetűre átrajzolni a tömör vakolt helyett. (Lásd HVG. fent említett száma. A konzolos födémvégek nem bírták a ráépített parapetek súlyát.) Az udvar megtervezett lefedésének megváltoztatását pedig gazdaságossági szempontok indokolták.
Kissé túlzó három év megfeszített munkáról írni. A tény, hogy az engedélyezési és kiviteli tervek elkészítése 2002 áprilisától egy kisebb nyári szünettel együtt 2003 májusáig tartott. Ez egy év, melynek munkamegoszlásáról a velem készült riportban szóltam. Ezt követően a beruházás egy évig állt, ezután véglegesítettétek a homlokzatot, és módosítottátok a földszinti területeket.
Végül többször is azt írod, hogy a lényeg: a ház. Akkor érthetetlen, hogy miért hagytátok magára több, mint fél éve?
A ház a fontos, írod. Szerintem az EMBER. Ezután jön a ház. Illetve ebből következik. Azt pedig, hogy jó lesz-e nem a tervező dönti el. Hanem az idő.
Borsay Attila
A levél megjelent az Alaprajz 2005. november-decemberi számában.
