Változatok egy témára – Konténervárosok
A UNI építészeti és design platform nemzetközi pályázatot írt ki Container City címen konténerházak tervezésére. A Páricsy és Társai Építésziroda hat pályaművel indult a felhíváson, melyekre május 15-ig a közönség is leadhatja szavazatát. Az izgalmas pályaművek más-más problémára keresnek megoldást.
A szabvány méretű konténerek nagy mértékben megkönnyítették az áruszállítást a világban, moduláris jellegük miatt könnyen egymásra pakolhatóak, egyszerűen elhelyezhetőek például egy teherhajón vagy egy vonaton. Az olyan teherhajók, mint a nemrég a Szuezi-csatornát elzáró Ever Given például több mint 20.000 konténert képesek szállítani fedélzetükön. Ezek a konténerek azonban sajnos gyorsan elhasználódnak, óriási mennyiségű ipari hulladékot termelve, aminek sokba kerül a feldolgozása. Méretükből adódóan azonban könnyedén új funkcióval ruházhatóak fel, hozzájárulva egy más jellegű probléma, a megfizethető lakhatás hiányának megoldásához.
„Egy konténerben szörnyű lehet élni" – gondolhatják most sokan, de a tapasztalat nem ezt mutatja: e sorok írója is két éven át élt egy konténerekből épített diákszálláson Hollandiában, és könnyedén megszokta a konténerszoba – a pesti bérházak négyméteres belmagassága után tágasnak cseppet sem mondható – dimenzióit. Amire diákként az embernek szüksége lehet, az elfért benne: saját fürdőszoba zuhanyzóval, egészen kényelmes konyhapult és a lehetőségekhez képest nagyvonalú lakótér. Konténerekből tehát könnyedén kialakíthatóak olyan lakóhelyek, melyek diákoknak vagy szociálisan rászorulóknak olcsó, de kényelmes szállást biztosíthatnak azokon a területeken, ahol nagy a lakáshiány. Az UNI online építészeti és design platform is épp ebből a célból írt ki nemzetközi pályázatot konténerházak megtervezésére, melyen többek között a Páricsy és Társai Építésziroda is elindult, nem is egy, de hat pályaművel – melyekre a közönség május 15-ig adhatja le szavazatát.
A pályaművek több közös vonással is bírnak, melyek részben a pályázati kiírásból is következnek. Páricsy Zoltán és kollégái következetesen figyeltek a jó használhatóságra, a kényelmes lakóhelyek kialakítására, a kis ökológiai lábnyomra, az egyszerű megvalósíthatóságra és a jól működő elrendezésekre. „A tervezésnél fontos szempont volt, hogy úgynevezett szociális lakásokat tervezzünk egyetemistáknak, illetve pályakezdő dolgozó fiataloknak, vagy pároknak. A mai világban komoly anyagi megterhelést jelent egy fiatal számára akár egy albérlet fenntartása, akár egy első lakás megvásárlása. Tervünkben erre a problémára is kerestük a választ. Mi az a minimum, ami még egy élhető első lakás lehet?" – írják. Ezeket az alapgondolatokat leszámítva azonban hat egészen különböző ötletről van szó.
CRISSCROSS
Építész tervező: Páricsy Zoltán
Építész munkatárs: Wittinger Győző, Zwickl Teréz
Látványterv: Krajnyák N. Bence
Ez a terv azoknak készült, akik kivonulnának a nagyvárosi nyüzsgésből és inkább természetközeli lakóhelyre vágynak. A cél egy olyan szálláshely létrehozása, ami nem pusztítja le a környezetét, nem tarol le semmit, csak éppen meghúzódik abban a környezetben, aminek szépsége, rejtélye, felfedezésre hívó volta okot adott arra, hogy pont odamenjünk, oda vágyjunk.
Többféle recept létezik egy ilyen elvonulást segítő menedék építésére. A mi receptünk egyszerű:
• vegyél 15 darab már használt konténert
• tisztítsd meg
• lehetőleg ne vidd messzire
• illeszd össze ezeket a lehető legegyszerűbb módon
• ne építs magas tornyot
• úgy rakd egymásra és egymás mellé ezeket, hogy tudd, minden konténerben más ember akar majd lakni
• nem tudjuk, mennyi ideig akarnak itt lakni, ezért építsd úgy, hogy önállóak legyenek a konténerek
• tudjanak benne aludni, pihenni, enni, tisztálkodni
• úgy forgasd ezeket, hogy ha a konténer lakója kinéz, kilép a szállásából, ne zavarja a szomszédját
• legyen teraszuk, akár az alsó, akár a felső szinten laknak, mert kint, a szabad levegőn pihenni és nézelődni is szeretnének
• adj olyan ruhát a házra, ami óvja lakóját, de rejti is egyben
• tedd a házat oda, ahonnan csak egy lépés a természet.
Nézzük meg, mit főztünk. Ez a cikkcakk!
A 15 konténert egymástól elforgatva helyeztük el. Minden önálló lakóegység között van egy függőleges konténer, mely egy „közlekedő tömb", azaz lépcsőház. A 15 konténerből 5 lépcsőház, 10 lakódoboz. Így a szállások, legyenek azok kiránduláshoz menedékek vagy éppen egyetemi kollégiumok erdőbe telepített szállásai, egymástól szeparáltak, önállóan használhatók. Egy-, két- vagy háromszemélyesek, igénytől függően berendezhetők.
TWO TOWERS
Építész tervező: Wittinger Győző
Építész munkatárs: Zwickl Teréz, Páricsy Zoltán
Látványterv: Krajnyák N. Bence
A pályázati kiírásból adódó praktikus elképzeléseket ezesetben a tornyok romantikus képével ötvözték a tervezők, melynek formai kialakításában a népszerű dzsenga játék is inspirációs forrás volt.
Egy egységben két „tornyot" helyezünk el egymás mellett – úgy, hogy helyszínként egy egyetemi campust képzelünk el: konkrét elgondolásunk is kialakult ezzel kapcsolatban Miskolc egyetemvárosáról. Az egyik torony elrendezése tulajdonképpen a másik elforgatott és némileg megtükrözött másolata. Mindkét torony „két lábbal", azaz két hosszú (40’ x 8’ x 8’6") elemmel támaszkodik a földre, míg a második szinti hosszú konténerek ezekre merőlegesen keresztbe rakva helyezkednek el. Az építmény befoglaló idoma szabályos négyzet (amely az egyik legtökéletesebb forma). A földszinti tömbök tetején az első emeleti lakóegységekhez egy-egy terasz alakul ki: ezeket azonban egy-egy – a koordinátarendszerhez képest 15°-kal elforgatott, keresztben álló – rövid (20’ x 8’ x 8’6") konténer osztja két részre. (Egyébként, a teraszok egy hányadát, valamint az egész építmény zárófödémeit extenzív zöldtetőként alakítjuk ki, legalább részben visszaadva így a terepnek azt, amit a beépítéssel elveszünk tőle). Mivel a lépcsőn megteendő utat (és ezzel együtt a beépítendő anyagmennyiséget) szerettük volna csökkenteni, az építészetben régóta jól bevált félszinteltolás módszerét is alkalmaztuk: az egyik „ferde" rövid konténer kvázi „lebeg" a földszinti hasáb fölött: padlószintje félszinttel eltér a rendszertől, így például az alacsonyabb torony éppen másfél szint magas.
REVITALINE
Építész tervező: Páricsy Zoltán
Építész munkatárs: Wittinger Győző, Zwickl Teréz
Látványterv: Krajnyák N. Bence
Emögött a kissé disztópikus terv mögött egy nemes gondolat húzódik: hogyan lehet revitalizálni az olyan környezetpusztító emberi tevékenységek által ejtett tájsebeket, mint amilyen például egy ipari kikötő rozsdaövezete? A cél, hogy ezekből a pusztulásnak ítélt terekből újra helyek legyenek, ahol érdemes élni, ahol újrasarjadhat az élet. A végtelenségik sorolható struktúráról olyan előképek juthatnak eszünkbe, mint Arturo Soria y Mata lineáris városai, Raimund Abraham univerzális városa, vagy a Superstudio koncepciói.
Meg akartuk mutatni, hogy egyszerű elemekkel, lépésekkel, hogyan lehetne, vagy kell e tájsebet gyógyítani. Tisztító munka lesz elég. Meg kell teremteni egy nagyon egyszerű, nem hivalkodó, roppant funkcionális elemet, ami a lehetőségekhez képest sorolható, többszörözhető. Amennyiben a gyógyító, tisztító folyamat beindul, automatikusan igény lesz az alapegység megismétlésére. Az „életvonal" kezd növekedni és egy idő után olyan határozott vonalként suhan át a korábban elpusztított tájon, mint sivatagban a patak. Éltető vizet ad. Oázisvonal.
Alapegységünk 15 konténerből áll. Nem több, nem kevesebb. A konténerért nem kell messzire menni. Ott van, a tájseb része. Egyszerű térbeli logikai kapcsolattal egymáshoz fűzhető elemek, melyek vízszintesen elhelyezve lakóegységek, függőlegesen lehelyezve összekötő elemek, lépcsőházak. Egy konténer egy lakóegység, melyhez saját terasz tartozik. A lépcsőházak felvezetnek a felső szintre, ahol szintén önálló lakóegységbe jutunk, szeparáltan, szintén saját terasszal. Egy konténer, egy doboz kettős funkciót kap: lakni lehet benne és a felső lakódobozhoz tartozó teraszként is működik. Ezek egyszerű, puritán szállások. Semmi luxus. Egy-két, háromszemélyesek. Igény és idény szerint variálhatók. Szociális jellegűek, közös vizesblokkal ellátva. Minden 15 konténerből álló egység egy vizesblokkot és kilenc lakóegységet tartalmaz.
DNA
Építész tervező: Zwickl Teréz
Építész munkatárs: Wittinger Győző, Páricsy Zoltán
Látványterv: Krajnyák N. Bence
Ez a terv is a rozsdaövezetek revitalizációját célozza, de egészen más megközelítéssel, mint az előző. A lineárisan sorolható egységek helyett itt egy befelé forduló, átriumos tornyot képzeltek el a tervezők, amely zöld szigetként biztosít élhető közeget a város elhanyagoltabb peremterületein, pozitív társadalmi és szociális folyamatokat elindítva.
A terv középpontját a belső közlekedő spirál és gyűrű adja, ami egy növényekkel betelepített és befuttatott magot alkot az épületen belül. Maga a közlekedő mag spirális formája is visszaidézi a növényvilág vagy akár a növekedés, a DNS lánc formáit. A háznak így két arca van, befelé és kifelé is él. A belső mag a konténer mellett elhaladva is felsejlik. Az oldottabb belső zöld mag egyben ellensúlyozza a konténerek kötöttebb formai világát. Az alaprajzi szerkesztésénél a két legalapvetőbb geometriai formát a négyzetet és a kört használtuk. Ez a négyzetes szerkesztés később visszaköszön a homlokzatokon is.
Az épületnél a nagy és kisméretű konténereket szintenként váltakozva helyeztük el. Az így kialakuló hézagokban, lyukakban, a felsőbb szinteken privát, illetve közösségi használatú teraszokat helyeztünk el. A teraszok képesek kitágítani a konténerlakások szűkösebb kialakításából adódó életteret, illetve teret adnak a konténerház lakóközösségének a közösségi életre.
SPIRAL
Építész tervező: Wittinger Győző
Építész munkatárs: Páricsy Zoltán, Zwickl Teréz
Látványterv: Krajnyák N. Bence
Az előbbihez hasonló formai koncepció, mégis egészen más megjelenés, ami az eltérő környezetbe illesztésből fakad. A helyszín itt a lakótelepek tágas, növényzetben eredetileg gazdag, de mára már sokszor elhanyagolt parkja, ahol „szabadon elszórva" telepíthetőek a tömbök, hozzájárulva a parkok és lakótelepek revitalizációjához.
Tulajdonképpen egy olyan – itt ott résekkel áttört – zárt tornyot hoztunk létre, amelynek egy-egy szintje szabályos négyzet alapú hasábba illeszthető. Alkotóelemei „szintenként" két-két hosszú (40’ x 8’ x 8’6") és két-két rövid (20’ x 8’ x 8’6") konténer. A rövid konténerben, emeletes ágyon két személy – pl. két jóbarát – élhet tulajdonképpeni összkomfortban: elhelyeztünk benne egy kis teakonyha pultot és egy fürdőszobát is. A hosszú konténer inkább fiatal házaspároknak adhat otthont, akik a – szintén minikonyhás, fürdőszobás – egység „nappalijában" vendégeket is fogadhatnak. Természetesen a berendezés variálható, a nappaliból lehet szülői háló is, míg a jelenleg hálószobaként kijelölt helyiség gyerekszobaként is funkcionálhat, adott esetben. Felső tárolópolcok, beépített szekrények is szolgálják a beköltözőket.
„Szintenként" – mondtam az előbb, de ez nem is olyan egyértelmű. A tervezés elején egyszerűen egymásra „pakoltuk" a szinteket. Ez azonban építészetileg eléggé unalmas tömeget eredményezett volna. Ezért gondoltunk arra, hogy elkezdünk kicsit játszani a formálással, remélve, hogy egy játékos, érdekes épületforma a lakók jókedvéhez – ha úgy tetszik jobb életminőségéhez – is hozzájárul. Így alakult ki a következő koncepció: az egyes konténerek egymáshoz képest függőleges értelemben negyedszinttel el vannak tolva, és az egész építmény magjában egy spirálként emelkedő, négykarú lépcsőn „körbe forogva" érhetjük el őket. Ugyanakkor egy teljes szintnyi emelkedés után a következő négy tag vízszintes értelemben van elforgatva 5°-kal. Így az egész építmény maga is spirális emelkedést mutat a legfelső szintig. Ezért a „zárt torony" meghatározás – a szó átvitt és konkrét értelmében is – „csavart" rejt magában. Sőt még egy játékot belevittünk az elképzelésbe: a folyamatosan felfelé „csavarodó" konténer egységek közül a „harmadik szinten" egyet „kivettünk". Itt egy közbenső, fedett terasz alakul ki, melyet zölddel ültetünk be: ez egy járható, extenzív zöldtető.
CAPSULEDONJON
Építész tervező: Zwickl Teréz
Építész munkatárs: Wittinger Győző, Páricsy Zoltán
Látványterv: Krajnyák N. Bence
Ez a terv is a helyszínválasztáshoz igazodva tér el elsősorban a korábbi koncepcióktól. Hogyan lehet egy sűrűn beépített nagyvárosi közegben kialakult foghíjtelken elhelyezni egy minél kisebb területet elfoglaló konténerházat? Az inspirációs forrás ezesetben a középkori Itália lakótornyai.
A tervezésnél csak kisméretű konténerekből építkeztünk, ezeket toltuk össze, ezáltal is törekedtünk a minél kisebb alapterületre. Az épület 3 konténeren áll. A felsőbb szinteket 4-4 konténer alkotja. A konténereket egymáshoz toltuk, s a szinteket egymáshoz képest mindkét tengely mentén megtükröztük. Ez adja a szerkesztés alapelvét. Az így kialakuló ki-beugráló tömegben a kiugrások tetején a következő szinti lakás egy terasza helyezkedik el.
A belső közlekedőt is igyekeztük a lehető legkisebb alapterületre redukálni. A közlekedő központi eleme egy csigalépcső. Az alsó szinten a hiányzó konténer irányából tárul fel a közlekedő mag.
Az épület homlokzatán, a ki-beugró konténerek végfala mindig nyitott, az oldalsó homlokzaton a végfalon megjelenő ablakokhoz hasonló arányú nagyméretű és kicsi négyzetes ablakok váltakoznak.
A pályaművekre május 15-ig lehet szavazni az UNI weboldalán.
Hulesch Máté
