Variációk egy témára - Kengo Kuma cukrászdája

A közelmúltban készült el Kengo Kuma koncepciója alapján a “Sunny Hills” tajvani cukrászat tokiói bemutatóterme. Élménybeszámoló és épületleírás elsőkézből, a Távol-Keletről Várhelyi Judittól.

Japánban a Sunny Hills ismert márka, hiszen az ananásszal töltött édesség közkedvelt omiyage, vagyis utiajándék néven; helyi barátainknak tőlünk is ezt kérték, amikor néhány éve Tajpeibe látogattunk. Nemrég elmentem megnézni a bemutatótermet és már reggel, nyitás előtt tekintélyes sor állt előtte. A népszerűség részben az ingyenes kóstolónak tudható be, de a sztárépítész neve és a feltűnő, azonnal ismertté vált homlokzat felbecsülhetetlen értékű reklámot biztosított a cégnek.

A bemutatóterem Tokió elegáns Aojama negyedében, lakóházak között áll, alig néhány száz méterre a luxusbutikokkal szegélyezett Omoteszandó úttól, ahol Herzog & De Meuron Prada butikja és Kuma egyik legsikeresebb terve, a Nezu Múzeum is található.

A homlokzatot felhőként burkoló farács félreismerhetetlenül azonosítja az épületet. Az egymásba kapcsolódó lécek csomóponti kialakítása hasonló a hagyományos, favázas, papír tolóajtóhoz, de a merőleges csatlakozást Kuma harmincfokos szögben elfordította. A keskeny, 6x6 cm-es keresztmetszetű elemek térbeli összekapcsolásával alakul ki a homlokzat. A csatlakozás konstrukciós módszerét az építész korábban a Csidori bútorcsalád és a Kjúsú szigetén található Dazaifu Starbucks kávéház projektek során kísérletezte ki, de a rácsszerkezetet Kuma teljesen másképpen alkalmazza a két épületen.

A korábban épült, egyszintes kávéház a Dazaifu Tenmangu szentély felé vezető, forgalmas bevásárlóutcán áll, jobbról-balról beszorítva nála magasabb szomszédai közé. A lécek kifelé meredeznek, mint a sündisznó tüskéi, megidézve a shinto szentélyek tetején látható, V-alakú csigi pallókat. Az átlós szerkesztésű, vízszintes irányulású faszerkezet sodrása befelé húz a kávéházi térbe. Az épület tulajdonképpen egy doboz, amit a farács, mint díszítőelem tesz izgalmassá, dinamikussá. Érdekesség, hogy a külső-belső rácsokhoz állítólag összesen öt kilométer hosszú faanyag került beépítésre.

A “Sunny Hills” bemutatóterem esetében a rács három oldalról öleli körül az épületet, amely saroktelken áll. A lécek által kirajzolt rombuszok felfelé, az égre mutatnak, ezzel kicsit megnyújtva a háromszintes, zömök tömeget. A bejárati szinten kis belső kert kapott helyet, ezen át vezet fel a lépcső az emeletre, a bemutatóterembe. Itt, egy nagy asztalnál szolgálják fel a vendégeknek a kóstolót: a nevezetes ananászos süteményt, egy csésze tajvani oolong tea kíséretében. A második emeleten különszoba és kiszolgálóegységek találhatók és innen vezet a külső lépcső a tetőteraszra, ami azonban, sajnos, nem látogatható.

Ennek az épületnek a története egyike azoknak a ritka eseteknek, amikor az építész és a megrendelő szellemisége egymásra talált, mert a megbízó a cég szellemiségét képviselő, tradicionális módon megmunkált, természetes anyagok használatát írta elő. Így a költséges és munkaigényes szerkezet alkalmazása nem ütközött ellenállásába. Az ilyen találkozásokból rendszerint valami egyedülálló születik; ez az épület sem kivétel ez alól.

Várhelyi Judit