Váriné Szilágyi Ibolya: Építészprofilok / Akik a '70-es, '80-as években indultak
A Terc Kft. ”építészet / elmélet” sorozatának 11. kötete
Csepeli György méltatása a könyvről: A kutató és hősei
építészet / elmélet sorozat 11.
TERC Kiadó, 2006
390 oldal, 2500 Ft
A kötetben szereplő építészek:
Beliczay Erzsébet
Cságoly Ferenc
Felcsuti László
Fülöp Péter
Hegedűs Péter
Hidy Mónika
Kalmár Miklós
Kovács Péter
Lengyel István
Maczelka László
Major György
Marillai Árpád
Rimely Károly
Szántó Tibor ifj.
Zajácz Katalin
A kutató és hősei
Váriné Szilágyi Ibolya könyve rendkívüli mű. Rendkívülisége sok okból ered.
Nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi szakirodalomban is ritka, hogy egy kutató harminc éven keresztül kövesse nyomon a vizsgálatába eredetileg bekerült személyeket. A szerző vállalkozásának különlegességét csak fokozza, hogy motivációja jóval túlhaladja a szokványos szociálpszichológiai vizsgálat kereteit: kapcsolata vizsgálata alanyaival láthatóan jóval több mint kérdező-kérdezett között létrejövő, az alkalmiságból adódóan óhatatlanul felszínes viszony. A könyv jól mutatja, hogy a szerző nemcsak érti, hanem szereti is azokat, akik életét kutatja, s ezáltal joggal mondhatjuk, hogy akikről ír, azok az ő hősei, akiket megteremt abból a nyersanyagból, melyet belőlük merített.
Egyedülálló a módszer, ahogyan a kiinduló kutatás során a kutató megközelítette „hőseit”. Az érték-kutatások dilemmája, hogy ha lezárjuk a kérdőívet, akkor a válaszadó szabadságát korlátozzuk, s csak azt kapjuk vissza, amire a fogalmaink Prokrusztész ágyába kényszerített interjualany képes. Az érték a szociálpszichológiai jelenségek királynője, az autonóm személyiség és a közösség kapcsolatának megtestesítője, mely elillan, ha durva, prekoncepciók által korlátozott eszközökkel próbálunk közel férkőzni hozz. Ha viszont szabadjára engedjük a megkérdezettet, s hagyjuk, hogy parttalanul áradjon belőle a beszéd, akkor a kapott nyersanyag túl bő és túl formátlan lesz ahhoz, hogy összehasonlítható, tudományos nyelven elmondható, mndenki számára világos következtetéseket vonjunk le a vizsgált értékek megétére és mibenlétére vonatkozóan.
Ez a könyv azt mutatja, hogy a dilemmának van megoldása. A Függelékben olvashatóak azok a történetek, amelyek mindegyike az építészek életében tipikusnak mondható konfliktus helyzeteket mond el, s a kutató ezeket a helyzeteket használta föl kiindulópontként. Ezáltal az eredmények formalizálhatóvá váltak, miközben megőrizték a válaszadók érték-választásainak egyediségét.
A könyvből kiderül, hogy a szerző évtizedekkel megelőzte korát, amikor a siker szociálpsziochológiájának a nyomába szegődött. A múlt század 70-es, 80-as éveinek legyalult értékvilágában a siker észrevehetetlennek és kutathatatlannak tűnt. Az élet kettős szerkezetben zajlott. Ami az egyik szerkezetben sikernek minősült, nem volt az a másik szerkezet kontextusában, s megfordítva. Kudarc és siker egymás tükörképei voltak, stigmák, melyek elől mindenki menekült, ha tudott. Ebben a légkörben a siker kutatására irányuló vállalkozás nem tűnhetett éppen sikeresnek. Váriné Szilágyi Ibolya könyve azt mutatja, hogy a jó elmélet, a megfelelő operacionalizálás, a tántoríthatatlan és kitartó kutatói erőfeszítés végül is meghozza a munka gyümölcsét. Erről tanuskodik a siker-tipológia, melyet a szerző létrehozott, s az elkövetkezők során ez a tipológia iránytű lesz azok számára, akik ezt a mára felettébb időszerűvé váló témát kutatni fogják.
A kutatás szerencséje, hogy a harminc évet keresztbe vágja egy történelmi cenzúra. A kutató és kutatása főszereplői anélkül, hogy akarták volna, bekerültek a magyar történelem egyik legnagyobb horderjű változásába, melynek eredményeképpen vége lett a redisztribúción alapuló, nemcsak gazdasági, hanem politikai és kulturális értelemben is egypólusú társadalomnak, hogy átadja helyét a piacgazdaságnak és a pluralizmusnak. Ez a változás persze, mint azt éppen a napjainkban a szemünk előtt zajló folyamatok mutatják, nem lehetett teljes, és mindent átfogó, de a vizsgált populáció szempontjából láthatóan sorsfordítónak bizonyult. A könyv ilyen értelemben történelemkönyv , de nem olyan, melynek írója az utólagos tudás bölcsességével felfegyverezve mond ítéletet az előtte élőkről, hanem olyan, melynek szerzője együtt élte, együtt szenvedte a történeteket, amelyeket évtizedről-évtizedre szívós kitartással rögzített, dokumentált, s most e könyv lapjain elénk tár.
A könyv a múlt század ´70-es éveinktől napjainkig terhedő időintervallum magyar társadalomtörténetének forrása. A vissza-visszatérő kutatás eredményei megmutatják a siker változó arcait. Magunk előtt látjuk az életbe induló fiatal építészeket, tele reménnyel, ambícióval, idealizmussal, láthatóan áthatja őket a tudat, hogy tarsolyukban van a marsallbot. Egy évtizeddel később újra találkozunk velük, akkor már kevesebb bennük az illúzió, több a tapasztalat. Van aki külföldre megy, van aki visszahúzódik, s van aki lázad. A 90-es években új világ kezdődik. A piac nem is annyira láthatatlan keze egyeseket magához int, másokat menekülésre késztet. Megindul egy ma is tartó folyamat, melynek elviselhetetlen könnyűsége a szabadságból támad.
Végül, de nem utolsó sorban a könyv rendkívüliségét eredményező tényezők sorában meg kell említenünk az építészportrékat, amelyek mintegy megszemélyesítik, hitelesítik a siker szociálpszichológáját leíró fogalomrendszert, láttatják és érzékletesen megjelenítik a tipológiai mátrix celláit, jóval többet nyújtva az empirikus társadalomtudományi vizsgálatok esetében bevetésre kerülő többváltozós mateamtikai statisztikai elemző arzenálnál. Ezáltal a szerző vizsgálatának személyeit kiemeli szerepükből, s magával egyenrangú szerzőtársakká avatja.
Olvassák el ezt a könyvet!
Csepeli György
