Városi Színház – Haraszti Lehel diplomaterve
Haraszti Lehel diplomamunkáját Dél-Komárom városközpontjába tervezte, a Duna-parti ipari örökség emlékeit őrző elhagyott gyártelepre. A terv célkitűzése, hogy a város szívében egy kulturális központ létesüljön, amely egy 400 fős, multifunkcionális színházként szolgál, és különböző közösségi eseményeknek és előadásoknak ad helyet. A tömegformálás és anyaghasználat az erődítményekre reflektál, míg a földszint lehetőséget biztosít a közvetlen városi kapcsolatra.
A tervezési helyszín Komárom-Esztergom vármegyében, Dél-Komáromban található. A Duna-parti városnak különös hangulatú, hajdani iparkerületből kellett és kell mindmáig felküzdenie magát északi szomszédja mellé, úgy épített környezet, mint kulturális berendezkedés szintjén. Ennek a múltnak őrzi emlékét a városközpontban tátongó zöld mező, az egykori lenfonó gyár területe, új funkcióra és belakásra várva. Az elhagyott ipari műemlék erőterében szeretne Komárom olyan környezetet kialakítani, ami méltó központja lehet a történelmi városnak.
Az általam tervezett épület színházfunkció betöltésére létesül. A vezetés szerint valós igény mutatkozik olyan multifunkcionális létesítményre, amely többféle kulturális eseménynek képes otthont adni. Koncertek, előadások, konferenciák, mind olyan, a közösségi életet felpezsdítő események, amelyektől élhetőbbé ezzel együtt élőbbé válik a város. Egy ilyen léptékű épület körül pedig kialakulhat olyan városi köztér, amely koncentrálja a lakosságot, központi gyülekezőhelyként funkcionálva. Ezért esett a választás négyszáz fős multifunkcionális színház tervezésére.
A vezetés által javasolt lengyár mögötti terület kissé kiesik a város vérkeringéséből. Jobbnak tűnt az öreg hídra vezető Igmándi út és a Csokonai utca által képzett sarokhelyzet a telepítés megvalósítására. Így egyrészt a város súlypontjához közelebb került a színház, illetve a rehabilitációra váró lengyár és a Brigetio központ tengelyében jól használható köztér alakul ki. A tömegképzésben tárgyszerű kompozíció létrehozására törekedtem, mintegy reakcióként a város arculatát meghatározó földsánc erődök hangulatára. Ezzel együtt fontos volt, hogy a ház minél élőbb kapcsolatot alakítson a környezetével, a megfelelő irányokban nyisson, ne legyen teljesen befelé forduló. A térfalak síkjait követő kubatúra utcasaroktól kissé elhúzódva csavarodik fel a zsinórpadlás tégla tömbjére, az utcaszintről zöld rámpaként emelkedve. A ház működését és homlokzatképézését tekintve, vertikális értelemben markánsan két részre bontható. Földszinten transzparens homlokzat mögött közösségi funkciók jellemzőek (kiállítótér, üzlet, kávézó), míg emeleten a színház kiszolgáló terei inkább befelé fordulnak. A minél magasabb szintű változtathatóság, illetve a technológia követelményei miatt négyszázfős nézőteret és a színpadot egyaránt hidraulika mozgatja vertikális síkban. Így az épületben könnyen kialakítható klasszikus színház, aréna vagy stúdiószínház, alkalmassá tehető fogadások, konferenciák vagy táncmulatságok megtartására, de akár sportesemények fogadására is. Ebben az esetben tehát nem csak színházként, hanem közösségi térként is funkcionáló program megfogalmazása volt a cél.
Az tervezési terület lakókörnyezetben fekszik, két oldalról közút határolja. Fő feltárulási iránya az Igmándi út felől alakul, de bármelyik irányból lehetőség van megérkezésre. Különösebb lejtés nem tagolja a helyszínt. Az utcasarkon jelenleg található bódé és garázssorok elbontásra kerülnek.
Haraszti Lehel
