Városi üveg-acél oázis Varsóban

Az 1960-as évek egy könnyed, kellemes, modern, hamar kultikussá vált építménye újul most meg Varsóban. A Rotundát alapjaitól építi újjá a Gowin/Siuta iroda, amelyben a megszokott bankfiók mellett egy védett városi agorát is teremtenek. Bán Dávid írása.

Állt valaha a Balaton partján egy igen jellegzetes, bizonyos mértékben ikonikussá is vált épület, a siófok-ezüstparti Orion Bár. A Márton István tervei alapján 1971-ben épült, az újságíró üdülő részét képező, a szocialista elitet igen modern formában kiszolgáló Press Club, hengeres, pilléreken nyugvó épületét egyértelműen ihlette a néhány évvel korábban bemutatott nagysikerű NSZK filmsorozat, az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai. A kultikus bár fénykorát az 1970-1980-as években élte, majd az üdülő szétdarabolásával az enyészeté lett. A 2000-es évek elején, a területre tervezett, vitorlás kikötővel megspékelt luxus lakópart látványtervében még szerepet szántak a kultikus építménynek, majd a válság és tulajdonosváltás után a jelenlegi, mindent felfaló, gigantikus vízparti lakótelepeket építő beruházók már pár nap alatt eltakarították azt. Kár ezért a fura szerzeményért, a korszak egy kiérdemesült darabjáért, amely pár éve csendesen végleg eltűnt.

Sokszor valóban nem tudjuk a helyén kezelni a szocializmusból ránk maradt, ilyen-olyan minőségű épületeket. A budai Széll Kálmán téri metróállomást bejáratát rejtő, igen kitűnő betonmunkát képviselő, legyező alakú tetejű épület részben élte túl a tér pár évvel ezelőtti átépítését. Az építményt ugyan felújították, lényeges struktúrája szépen, szellősen megmaradt, de megfosztották eredeti nyúlványától, pedig terasza üde színfolt maradhatott volna a nyüzsgő tér közepén. Azért szép példa is akad, nem is olyan messze. Az ifj. Dávid Károly tervezte, 1951-ben megépült és 2011-ben megfiatalodott MOM Kulturális Központ épülete, ahol a tervezők jó arányban nyúltak az eredetihez és tettek bele mai tartalmat, kapott minden irányban egy kellemes új térséget.

Nem csak itthon küzdünk a sokak által pusztulásra ítélt, mások szemében építészeti értéket, vagy legalábbis korrajzot képviselő épületekkel. A II. világháborúban jóformán a földdel egyenlővé lett Varsó komoly urbanisztikai kihívás előtt állt az 1940-es évek második felétől. Az elképzelés szerint az óváros kissé kiritkított rekonstrukciója mellett egy teljesen új, szellős, friss Varsó épült meg. Ennek egyik – ideológiai és építészeti – iránymutató darabja kívánt lenni, az 1955-re felhúzott, Lev Rudnev tervezte Kultúra és Tudomány Háza, amelyet a szovjet nép ajándékaként kapott meg a lengyel főváros, miután a pártvezetés a metróépítés helyett a 42 emeletes, szocreál stílusú toronyház mellett döntött. A helyiek szemében ma is ambivalens érzéseket tápláló épület mégis jellegzetes darabja lett fővárosnak, s köré az 1960-as években modern városmagot kezdtek építeni, az ezredforduló után pedig, a másik irányból újabb felhőkarcolók ölelik körbe.

A bő fél évszázada emelt modern városközpont egyik közkedvelt darabja az 1969-ben, Jerzy Jakubowicz tervei alapján megépült Rotunda. A szinte teljesen üvegezett, hengeres épület a különös, legyező alakú, befelé koncentráló és némileg a vízszintesből is kimozgatott tetejével a PKO Bank Polski zászlóshajó fiókja lett. A maga modernségével és könnyedségével kellemesen ellenpontozza a szemben álló monumentális, sztálinista toronyházat, körülötte pedig fontos találkozóhely, város agora alakult ki. Az építményt erőteljesen megtépázta az 1979 rekord hideg telén bekövetkezett tragikus gázrobbanás, amelyben 49 ügyfél és alkalmazott vesztette életét. Az épületet akkor renoválták, állaga azonban a 2010-es évekre erőteljesen leromlott, de a város nem mondott le róla.  A központi helyen álló, a két széles sugárút hasábszerű nagy épülettömbjeit könnyed mozdulattal elindító, azokat feloldó Rodtunda mindenképpen a megújulásra és nem a pusztulásra számíthat.

Tervpályázat született a tragikus történetű, mégis kedvelt épület és az azt körülvevő térség megújulásáról. Varsó mai városközpontjának mindenképpen – már csak a nevéből adódóan is – centrális helyéről van szó, egymást keresztező forgalmas útvonalakkal, kiemelt villamos-metró átszállóhellyel, a közeli főpályaudvarral és az újonnan épülő üzleti negyeddel. A térség egyfajta átmenet a hagyományos belváros és a mai üzleti-, kulturális- és kereskedelmi városrészek között, ugyanakkor masszívan a közlekedés tere is. Az anyagában, acélszerkezetében is meglehetősen megromlott állagú Rounda felújítását, pontosabban rekonstrukcióját a krakkói Gowin/Siuta építésziroda kezdhette el és várhatóan még idén be is fejezi. Sokan nehezményezték, hogy az eredeti szerkezetet teljes mértékben elbontották, s azzal ugyan azonos módon és kialakításban, de egy új konstrukciót építenek.  

A Gowin/Siuta tervezői meghagyva az eredeti formavilágot és elképzelést, újra kívánják fogalmazni, mai találkozóhellyé változtatni az újonnan felépülő Rotundát. Egy teljesen transzparens, mindenki számára nyitott teret szeretnének létesíteni, ami egyben megmarad bankfióknak, ugyanakkor egy városi oázis szerepét töltené be. A teljesen nyitott, a szerkezetét az eredeti építményhez képest még szebben kirajzoló Rotunda földszintje egy védett agora lenne, tervezetten kávézóval, információs központtal, esetleg kiállítótérrel, felül pedig a banki funkciók kapnak helyet. Mindenképpen ki szeretnék hangsúlyozni az épület ikonikus szerepét, a körülötte kialakult városi találkozóhely, egyfajta origó jellegét. A varsóiak szemében ugyanis a Rotunda olyannyira kiemelt pont, mint a volt Moszkva téri óra alatti találkozóhely a budaiaknak, ezért érzékenyen figyelik annak megújulását. A tervezők a nyüzsgő központban egy olyan „urbánus oázist” képzelnek, ahol leülhetünk egy kicsit, akár internetezhetünk, feltölthetjük energiával telefonunk akkumulátorát vagy akár a saját „természetes elemeinket” is.

Bán Dávid