Városi vadon Párizsban
Édouard François a francia fővárosba organikus dzsungelt tervezett, aminek váza, gyökere és törzse a ház – egy lakótömb, amit majd idővel elborít a lila akác.
Vignoles egy teljes párizsi tömb beépítése. A beruházás méreténél fogva egyszerre városszerkezeti és építészeti. A háztömb nem az haussmanni Párizs elegáns bulvárjai között fekszik, mint a Fouquet's Barricre, amit ugyanebben az időben terveztem, hanem egy gyönyörű és népszerű környéken. A tömböt pár méter széles, keskeny sikátorok szelik át. Ezek a valaha volt faubourgnak és gyümölcsöseinek maradványai. A környező építészet alacsony beépítésű, kis darabkákból áll össze, kis töredékekből, amelyek nagyon kedvesek. Olyan élhető építészet, amit sohasem terveztek. A program száz új szociális lakást, műtermeket, egy új közösségi termet és egy kis felújított éttermet tartalmaz. Különleges építészet egy különleges környékre…
Szeretem a különböző magasságú házakkal, foghíjakkal tagolt utcát. Ezek a hiányok arra indítanak, hogy felfedezzük a tömb belsejét, mely tele van házikókkal és nyúlketrecekkel. Nem az én dolgom, hogy leromboljam a városi bolhapiacoknak ezeket a sorait. Nem akarok semmit az utcavonalra építeni. Békén hagyom a Doisneau-fotóra érdemes kis házakat, és a munkám hátulra kerül! Nincs más az utcán, mint két üvegház a történelmi gyümölcsösök emlékére. Ezek egyben a lakók levelesládái, és bizonyára a legkisebb utcavonalra épített szerkezetek egész Párizsban! A lakók a leveleiket banános ládák és vadszőlők között kapják meg, így a környezet a rossz híreket is jobb fénybe helyezi. Az új urbanisztikai hozzáállás szerint az utcafronton a beépítés megmarad kis tömegűnek, keskenynek és a belsőbe koncentrálódik, pont ellentétesen Haussmann elvével, ahol a rend és a sűrű beépítés van az utca felé, és a vadon hátul. A környék sok szervezetének véleménye számos nyilvános meghallgatáson elhangzott. Természetesen megkértek, hogy a „ház-szerű ház” stílust részesítsem előnyben a „blokkház” stílussal szemben – erről a kifejezésről a szomszédos lakóknak a beton brutalitása jut eszébe… Idővel mindent elfogadtak.
A középpontban a legsűrűbb a beépítés, ekörül vannak az eredeti sikátorok, ahol házikók és növénnyel befuttatott homlokzatok állnak egymással szemben. A használt anyagok a környéken megszokottak, szegényesek. A kompozíció kontextuális patchworkként értelmezhető, előregyártott vörös cserepekből, faoszlopokból, cinkből, virágcserepekből, rézből, meszelt vakolatból és látszó nyersbetonból áll. A szűk sikátoroknak ebben a kis labirintusában nem szerettem volna előcsarnokot vagy liftet, hanem kis kertes városi házakat. Minden ablaknak konzolosan kinyúló párkánya van Ductal anyagból, melytől belülről vastagabbnak tűnik a fal, alkalmas virágcserepek elhelyezésére is, ami egy másik mániám…
Minden háznak saját homlokzata van a többitől különböző burkolattal. A kompozíciót a vörös tetőcserepek szalagja tartja össze, öleli körül. A kis házakra nem blokkház néz, hanem növényi függönnyel takart ferde lépcsők, amelyek finoman az ég felé vezetnek. Ilyen egyszerű az egész! Itt több helyről kilátás nyílik az együttes belsejébe. A lépcsőkről szintenként két lakás nyílik. Ezeknek mindkét oldalra nyílnak ablakaik, és déli fekvésű teraszuk van. A középső épület lágy hatású, mert zöld növényzet és kerti karók burkolják körbe. Az épület magassága a homlokzat mentén lelépcsőzik, hogy a lejtős terephez simuljon. Ez a forma a rendhagyó lépcsők rendszerével nagyon bonyolult kivitelezést eredményezett. A homlokzat elé ültetett lila akácok ezrei fognak ugyanennyi függőleges karón felkúszni, így a lépcsők és teraszok közötti faállványokat lassan belakják a növények.
Projekt neve: Eden Bio lakótömb, Párizs
Vezető tervező: Édouard François
Építtető: Paris Habitat
Project építész: Julien Odile
Tájépítész: Sophie Barbaux
Generálkivitelező: Sicra
Fotó: David Boureau
beépített terület: 7700 m2
beruházási költség: 10 millió Euró
Építés éve: 2008
A cikk a Metszet 2010/1. számában jelent meg.
