A civilizáció változásával városi kultúránk és környezetünk is folyamatosan alakul. A XIX. század során lerombolták a városokat ölelő, a fejlődést fojtogató városfalakat, majd az elmúlt évtizedekben az ipari és vasúti területek funkcióvesztése és rehabilitálása változtatta meg a világ nagyvárosainak életét. A felszabaduló területeken a korábban hiányzó zöld beruházások, városközpontok, kulturális fejlesztések valósulhattak meg, ugyanakkor számos példát ismerünk, ahol értékes területek estek az ingatlanfejlesztés áldozatául. A városmegújítási módszerek és az elért eredmények különbözőek. Budapest még a folyamat elején áll, az ipari területek, a belváros még érintetlen.
Milyen városmegújítási irányok és alternatívák léteznek? Mik az elmúlt 20 év városépítészeti törekvéseinek tapasztalatai és tanulságai? A feltett kérdésekre keresett válaszokat „Urban Renewal” címmel a BME Urbanisztika Tanszéke és a Városépítészetért Alapítvány első nemzetközi konferenciája. A Műegyetem Központi épületének Dísztermében 2010. november 24-én megrendezett egész napos eseményre több mint 200 érdeklődő volt kíváncsi Magyarországról és más európai országokból egyaránt. A konferenciát Dr. Becker Gábor, a BME Építészmérnöki Kar dékánja és Pálfy Sándor DLA, a BME Urbanisztika Tanszék vezetője nyitotta meg.
Az Urbanisztika Tanszék korábban már több, a városfejlesztést érintő kérdésben is kifejtette véleményét. A Bécsi utcai ingatlanberuházás kapcsán az Építészfórumon is megjelent a tanszék városépítészeti állásfoglalása Budapest történelmi belvárosának jövőjéről, korábban a budapesti magasházak építése kapcsán szerveztek konferenciát, illetve a Kormányzati Negyed helykijelölő pályázatának szakmai véleményezését is közzétették. Az immár több mint 80 éves tanszék 2010-et a „Rehabilitáció éve”-ként hirdette meg, amelynek szellemében több oktatási kurzus és urbanisztikai kutatás is indult. A tematikus év zárásaként rendezték meg a városmegújítás módszereire fókuszáló konferenciát.
Elméleti megközelítések a városépítészetben
Dr. Vidor Ferenc szekcióelnök bevezetőjében a holisztikus szemlélet fontosságára hívta fel a hallgatóság figyelmét a városépítészet terén. A rendezvény nyitóelőadásán Benkő Melinda PhD, az Urbanisztika Tanszék docense a városmegújítás építészképzésben betöltött szerepéről beszélt. Az egyetemen folyó oktatás bemutatása mellett kitért a szakmában elkerülhetetlen multidiszciplináris párbeszéd fontosságára, a kooperációra való törekvésre és az épített környezet fenntarthatóságának hangsúlyozására. Ezt követően Tiberiu Florescu PhD, a bukaresti egyetem (Ion Mincu University of Architecture and Urbanism) tanszékvezetője a városok átalakulásának módjait szemléltette bukaresti és galaci példák segítségével. Az első szekciót M. Szilágyi Kinga PhD, a Corvinus Egyetem tájépítész tanárának előadása zárta. A városmegújítás sok esetben csak infrastrukturális, gazdasági és szolgáltatásbővítő fejlesztéseket takar, amelyek fontosak, de önmagukban nem segítenek hozzá egy fenntartható, élhetőbb város eszményéhez. Ugyanakkor a városi zöldterületek növelése, a szelíd mobilitási formák ösztönzése és az ésszerű városszabályozás elengedhetetlen eszközei megújításának, hangsúlyozta az előadó.
Urbanity, 20 év után
A Locsmándi Gábor PhD által vezetett második szekcióban települések működése és használata került bemutatásra 20 év távlatában. A közép-kelet-európai városok életében jelentős változásokat hozott az elmúlt két évtized gazdasági, társadalmi és politikai átalakulása. Ezeknek a változásoknak tükrében szemléltette Pozsony városszövetének alakulását Lubica Vitkova PhD urbanista építész, a pozsonyi Slovak University Építész Karának dékánja. Kádár Bálint építész, PhD hallgató az Urbanity projekt kapcsán öt budapesti fejlesztést (Magdolna negyed, Palota negyed, Népfürdő utca, Szépvölgyi úti irodapark, Millenniumi negyed) mutatott be és összegezte ezek tapasztalatait. A második blokk zárásaként Beleznay Éva, korábbi budapesti főépítész a sikeres városmegújításhoz elengedhetetlen szabályozási háttérről zárta.
A történeti városmagok megújítása
Rabb Péter PhD szekcióelnök bevezetőjében kiemelte: a történeti városi szövet megújítása a városépítészeti programok egyik kritikus pontja, elsősorban a különböző kulturális, infrastrukturális és térbeli dimenziók folyamatos átalakulása és kölcsönhatása miatt. A kérdés adott: mikor kell és lehet egy történelmi építészeti együttest változatlan formájában megőrizni? Sonkoly Gábor PhD történész professzor a történeti városi táj (Historic Urban Landscape, HUL) új vizsgálati metodikáját ismertetve rámutatott ennek a világörökségi területeken betöltött új szerepéről. A módszer lehetőséget ad a történeti településmag fizikai és szellemi dimenziói közti kölcsönhatások feltárására. Jean-Michel Knop PhD urbanista építész „francia paradoxonnak” nevezte a várospolitika és a műemlékvédelem érdekeinek összeegyeztetését. A francia városvezetők felismerték a történeti városmagok rehabilitációjában rejlő lehetőségeket: a történeti értékek megmentésével megakadályozhatják a belváros elnéptelenedését és elősegíthetik annak fejlődését. Alföldi György DLA, az Urbanisztika Tanszék docense és a józsefvárosi rehabilitációs projektek résztvevője a város és épület közti különbséget vizsgálta. Vizsgálatának konkrét tárgya a VIII. kerületi Futó utca volt, négy különböző időpillanatban elemezve és bemutatva az utca átalakulását.
Átmenetek építészet és várostervezés között
Meggyesi Tamás DsC szekció elnök bevezetőjében kifejtette a városépítészet (urban design) integráló szerepét az építészet és várostervezés (urban planning) terén. De a városépítészetnek nemcsak az építészek invenciózusságáról és ízléséről kell szólnia, legalább olyan meghatározó szerepe van a tervezést előkészítő komplex vizsgálatoknak. A kutatások során feltárhatjuk a környezeti adottságokat, a helytörténetet, megismerhetjük a városi szövet mintázatát, és ezzel együtt a hely szellemének sajátosságait is megfogalmazhatjuk. Socrates Strasis PhD a Ciprusi Egyetem (University of Cyprus, Nicosia) tanára a várostervezés közéletben betöltött szerepéről, politikai társadalmi, gazdasági szerepvállalásáról beszélt. A nyilvánosság-orientált építészet (open city) aktív résztvevőjévé válhat a város társadalmi infrastrukturális folyamatainak alakításában. Előadásában kitért tervezési és kutatási folyamatok integrálásában rejlő új lehetőségekre. Szabó Árpád DLA építész, a tanszék oktatója az urbanisztika holisztikus szemléletével a fenntarthatóság különböző aspektusait mutatta be. Christopher Alexander Pattern Languge könyvére utalva az épített környezet mintáiként mutatta be a fenntartható településtervezés kísérleteit. Erő Zoltán, a várostervezés területén jártas építészként a városépítészet szerepét firtatta Budapest elmúlt két évtizedben lezajlott átalakulása során. A város életében végbement spontán folyamatok, a szuburbanizáció legalább olyan meghatározó volt, mint a várostervezők által előkészített rehabilitációs projektek. Előadásában néhány fontosabb kortárs magyar példán keresztül áttekintette a várostervezés, várospolitika eszköztárának lehetőségeit a városmegújítási programok megvalósításához.
Összegzés
A hagyomány és újítás kérdése korunk egyik izgalmas problémája, amely a kultúra minden rétegét áthatja. A városépítészet, mint az adott kor kifejezője is magában hordozza az épített örökség és korszerűség feszültségét. A konferencia felvázolta a megújítás lehetséges építészeti dimenzióit. Az esemény helyszínén kiállított tablók a tanszék alkotóműhelyébe engedtek bepillantást. A különböző tervezési tantárgyak során a rehabilitáció témájában készített hallgatói tervek az előadáson elhangzottak méltó kísérői voltak. A konferencia jó lehetőséget adott az Urbanisztika Tanszék szakmai munkásságának, oktató és kutató tevékenységének bemutatására, valamint külföldi kapcsolatainak megismertetésére és erősítésére. A rendezvény széles látóköre és a tartalmas előadások tapasztalata remélhetőleg nagyban hozzájárul, hogy a városépítész szakma hatékonyan vívhassa meg nemes küzdelmét a város fejlődéséért.
Garay Márton, Wettstein Domonkos
fotók: Riedel Miklós, Varga Imre