Várostervezési szempont-e a futás? - 2.
Huszti István írásának második részében a Sportaréna környezetét veszi górcső alá a futók szemszögéből, amely megfelelően kiépített és igen jól használható - lenne, ha nem zárnák le az elképzelt útvonalat több ponton különféle mesterséges akadályok.
Annak érzékeltetésére, hogy mit jelenthet a tervezésnél a futás szempontjának figyelembevétele, tettem egy sétát GPS-szel és fényképezőgéppel felszerelkezve a Papp László Budapest Sportaréna (továbbiakban kavics) körül. Pontosabban a példa kapcsán az a helyes szóhasználat, hogy mit jelenthetett volna.
A séta ismertetése előtt szólnék néhány szót a kavicsról. A szakmai olvasók bizonyára tudják, hogy az épület Skardelli György kiváló építész és csapatának munkáját dícséri. Fontosnak tartom ezt nem csak azért megjegyezni, mert a kavics egy olyan épület, amire méltán büszkék lehetünk, hanem azért is, mert a fellelhető kommentekben rendre elfelejtik megnevezni a tervezőket, de mindig külön bekezdésben megemlékeznek az átadáson celebráló politikusról – furcsa értékrend, de furcsa korban élünk. A kavicsot bemutató honlapon az alábbi olvasható: Az épület tervezői olyan közparkot álmodtak a parkolók fölé, amely nem csak találkozási pont lehet, hanem ahol az emberek szívesen töltik szabadidejüket. A gránit borítású óriási teraszon található a jegyiroda, a parkolók feljárata és az épületbe történő bejutás is innen történik.
Nézzük meg a közparkot abból a szempontból is, hogy az emberek csoprtba én a futókat is beleértem. A mellékelt Google térképre feltettem a GPS által rögzített útvonalat és beszámoztam a jellegzetes helyeket, amelyekről a sorszámozásnak megfelelően fotókat készítettem. A bemutatás ennek sorrendjében történik.
A metró kijárattól indulva a Hungária körút felé jól látható a képen a védett, világításal rendelkező sétány, ami a homo futót (talán volubilis?) mozgásra ingerli és bizonyára nem lehetne ellenállni a kísértésnek, ha nem gránitlapok, hanem rekortán lenne a burkolat. A futás helyett én csak elmerengtem – nem is biztos, hogy a gránit olcsóbb a rekortánnál.
A képzeletbeli futás majdnem 200 méter után egy balkanyart vesz, ahonnan egy kellemes ív hívogat tovább, lehet gyorsítani.
A lendületnek ez a barátságos kerítés vet véget, itt a közpark zártparkká változik, ami szépen kiépítve mutat fityiszt – ugye szeretnél itt tovább menni, de nem lehet. Le lehet viszont menni egy acél traverz lépcsőjén a lenti forgalomba. Kényszerűen ezt tettem én is és az úttest mellet folytattam az utat.
A parkolószinten végigmenve jól látható, hogy a fenti sétány a szerkezet konzolos részére esik, a garázsok lefedésére már nem szolgál. Önkéntelenül is felmerül a kérdés, hogy ha már drága pénzért megépült a konzolos sétány, akkor minek zárták le?
A TITKOK hídja! Az egyszerű ember - még ha futó, akkor is - arra gondolna, hogy azért építették ezt a hidat, hogy a tervezők által megálmodott közparkból a forgalom felett át lehessen jutni a szoborparkba - csupa gyanús tevékenység, mint sétálás, focizás a gyerekkel, napozás, meg hasonlók miatt. Bizonyára kell lenni valamilyen nagy titoknak ahhoz, hogy a hidat minden irányból lezárják a megépítése óta (2003). Igen, csak ez lehet a magyarázat, van valami nagy nemzetbiztonságot érintő titok a hídon, amit nem szabad tudni és feltehetően vagy 80 évre titkosították.
Ha átjöhetnénk a hídon, arról leérve egy rövid füves részen át a szoborpark salakjára jutnánk. Itt kinek-kinek kedve szerint lehet futni néhány belső kört, vagy lenyomni néhány sprintet és ha van még kedvünk, folytathatjuk a futást a stadion külső körén.
Letérve a salakról következik a stadion külső köre. Itt még jelen állapotában is lehet síkon futni, vagy – ha jól számoltam – legyűrni több, mint 1200 lépcsőfokot, vagy le-fel rohangálni a rámpákon.
Kedvenc rámpám.
Visszatérve a szoborparkba egy lendülettel felfuthatnánk a másik TITKOS hídra, ha nem állná az utunkat kerítés, acélrács. Ezzel a séta végére értem. A GPS szerint - fejben kiegészítve a be nem járható utak hosszával - kb. egy 2500 méteres kört tettem (tehettem volna), ahol nincs gépjárműforgalom, van világítás és ha lenne rajta egy műanyag sáv, akkor még kellemes futás is ígérkezne. Megvan a szerkezet, megvannak a hidak, szinte minden kiépített, egy két méteres műanyag futósáv a gránittal azonos költségű lenne - a kerítéseket elbontva akár így is használható lenne egy kis takarítás után -, de mégsem működik. Talán ha a futás tervezési szempont lett volna....?
Huszti István
amatőr futó, építész
Kapcsolódó oldal: Várostervezési szempont-e a futás?
