Vegyes rendeltetésű épület terve a Paulay Ede utcába

Különleges adottságú belvárosi foghíjtelek beépítésére készített tervet Sugár Péter és Bátki György. Több tervtanács tárgyalta már a koncepciót, amely az összetett történeti környezetre reagálva tesz kísérletet a tömb befejezésére és változatos tömbbelső létrehozására.

Építészeti leírás

A helyszínt és a korábbi tervtanácsi véleményeket tanulmányozva, egy új beépítési és építészeti koncepciót fogalmaztunk meg.

1. Beépítési és építészeti jellemzők

A környező beépítések a XIX. sz. végére kialakultak, a tervezési helyszín mára - néhány új épületet leszámítva - szinte az egyedüli beépítetlen foghíjtelek a környéken. A 23. számú foghíjtelek különleges helyzetben van, több okból is:

A tömb közepében helyezkedik el, mélyen benyúlva a beépítésbe, annyira, hogy a határain ez a legtöbb szomszéddal érintkező telek. (A Székely Mihály utca felől pl. 4 szomszéd kapcsolódik rá merőlegesen; összesen 9 szomszédja van, ami rekordnak számít a tömbön belül.)

A Paulay Ede utca jellegzetessége, hogy a nyílegyenes Andrássy úthoz és a kígyóként tekergő-billegő Király utcához képest két egyenes szakaszból áll az Erzsébet tér és a Liszt Ferenc tér között. A szögtörés a Káldy Gyula utca becsatlakozásánál van, telkünk ezen a ferdén induló utcaszakaszon van és itt rendelkezik homlokzati felülettel. Nagyon érdekes, hogy erre a homlokzatszakaszra az Erzsébet tér felől pont rálátunk és közeledve az utcán ez a pozíció nem változik. A teleknek/háznak tehát a Paulay utcára néző homlokzata mellett van egy Erzsébet téri homlokzata is, ami rövidülésben látszik.

A többségében száz-százharminc éves épületek jellemzően udvaros, függőfolyosós elrendezésűek. Függetlenül attól, hogy körfolyosósak, vagy L-alakú udvartereket határolnak, utcai homlokzataik jellemzően szimmetrikus palotahomlokzatok. Ezzel szemben az udvarok meglehetősen változatos képet mutatnak, sokszor minden oldalon más magasságú tűzfalakkal, máshol teljesen szimmetrikus elrendezéssel. Alapvetően a szomszédok nem törődtek egymással, minden épület a maga komplexitásában, a saját törvényei szerint épült.

A Székely Mihály és a Káldy Gyula utcák közötti szakasz épületei különösen változatos képet mutatnak. A Káldy Gyula utca felől a sarkon enyhén romantizáló téglaarchitektúrájú ház áll a századfordulóról. Szomszédja kétemeletes klasszicista lakóház, a többihez képest két méterrel az utcára előreugró homlokzati síkkal. Egy 1910-es évekbeli, finom bécsi architektúrát mutató homlokzatú épület következik, hoffmannos, oktogonális záródású zárterkélyekkel. Most jön a mi foghíjunk, majd balra tőle hatalmas neoreneszánsz homlokzat következik az 1880-as évekből, Firenzéből importált formákkal, szigorúan azonos axisokkal, nagy plasztikájú homlokzati díszekkel, vakolatból építve.

2. Beépítési koncepció

Az volt a beépítési szándékunk - a tömb egyedüli foghíjbeépítéseként -, hogy befejezetté tegyük a tömböt, a szomszédok véletlenszerű halmazából összeálló beépítést építészeti együttessé komponáljuk. Ennek eszköze, hogy az épület beépítése nem csak önmagára figyel, hanem a szomszédokhoz való csatlakozások is a beépítés koncepcionális részét képezik.

A Káldy Gyula utca felőli (nyugati) szomszédok közel azonos magasságú, zárt, folyamatos tűzfalat képeznek, ezért itt a tervezett beépítés folyamatosan végigmegy. A szemközti, keleti oldalon a csatlakozó 4 tűzfal változó magasságú, mély lichthofokkal tagolt, sőt, az utolsó - Székely Mihály utcai - épület háromszintes homlokzattal néz a telkünk irányába, akárcsak a déli irányból szomszédos házak. A Király utcai épület udvari traktusa miatt a Székely Mihály utca felé néző tervezett beépítés két helyen is megszakad, illetve beépítetlen marad; a két udvarból álló beépítés egyike középen felnyílik, a másik pedig csak L alakú.

A szomszédokkal való kompozíciós egységre törekvést mutatja, hogy a tervezett beépítésben a Király utcai épület udvarával alkotott, tervezett hátsó udvar méretei megegyeznek a Paulay utcai első udvar méreteivel. Minden csatlakozó szomszédos világítóudvarhoz lichthof-szerű visszahúzással válaszol az új beépítés, ami tehát „bele van szőve” a meglévő beépítésbe.

Az utca vonalának és a telekhatárnak a koordinátái különböznek egymástól, az utca beépítési vonalának már említett szögtörése miatt. A tervezett beépítési koncepció lényeges eleme, hogy ezt a szögtörést az épület „elmagyarázza” a homlokzaton, azáltal, hogy az utcai homlokzaton mindkét koordináta megjelenik. Az udvari keretes beépítésnek a vonalai a homlokzati sík visszahúzott mezőiben jelennek meg – utalnak az udvarbelső keretes architektúrájára és egyúttal a szögelfordulás koordinátáit is megmutatják. Ez a másik, beforduló homlokzati sík egyúttal „második homlokzatot” képez az Erzsébet tér felé. A plasztikus tagolás - ami jelen esetben egy teljesen ki nem fejtett, „bújtatott” franciaudvaros elrendezés - a maga eszközeivel válaszol a jobb és baloldali szomszédok erős plasztikájára (ahogyan a két szomszéd épület is a maga korának plasztikai eszközeivel tette az utcai homlokzatát háromdimenzióssá). Ez a tervezett plasztika egyúttal egyfajta „kvázi történetiséget” is ad az épületnek (valójában az átlagos telekszélesség és telekmélység duplája jelenik meg a telken, a tagolás ezért is ilyen erőteljes). A Székely Mihály utcában álló téglaburkolatos és franciaudvaros Málnai Béla-épület is az eklektikus stílusú szomszéd épületek erőteljes plasztikájára válaszol franciaudvaros tagolásával.

3. Építészeti részletek

A ház építészeti megfogalmazása a beépítési struktúrát „magyarázza tovább”. A beépítésen egy tető hullámzik végig, mozgásával lekövetve a szomszédok magasságait és összekötve a külön tömegekre tagolt struktúrát. A házra lepelszerűen ráboruló tetőből az udvarok, lichhofok, teraszok és átriumok ki vannak vágva, mintegy különböző méretű pixelekként. Ezt az elvet követik a homlokzatok is. Az udvari homlokzatokon a nagyjából körbeforduló erkélyek-teraszok és franciaerkélyek az elvágottságot szimbolizálva metszetszerűen jelennek meg, felidézve egyúttal a függőfolyosók építészeti kultúráját. Ez a szerkesztés a Paulay Ede utcai homlokzaton is jelen van, de rejtettebb módon, nem didaktikusan, illeszkedve a szomszédok tömör lyukarchitektúrájához.

A homlokzatok anyaga a plasztikus tömörséget fejezi ki, ezért a sárgásbarna matt homokkő, vagy klinkertégla mellett döntöttünk. A kis elemekből szőtt homlokzatburkolat rajzolata és az anyag faktúrája optikailag adja azt a „motivikus sűrűséget”, amit egy eklektikus épület ornamentalitása nyújtani tud. Az erkélyek anyagában színezett üvegekből és perforált lemezekből készülnek, hogy a belső udvarok kellemesebbek legyenek és a különböző irányokból besütő nap állandóan változó, színes reflexeket vetítsen a belső homlokzatokra. Az elmetszett jelleg lehetővé teszi, hogy az udvari homlokzati síkok vakoltak legyenek.

A tetőre korcolt patinázott fedést javaslunk (pl. előpatinázott VM Zink, vagy Prefalz), ami a mozgalmas ki- és beugrásokat, plasztikus játékokat homogén módon tudja megjeleníteni. A Király utca felé néző, lefelé hullámzó „bütükön” a tető lefordul, amelybe az ablakokat „pixelesen” vágtuk bele. A tetővel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az utcáról nem lehet rálátni, csak a szemközti házak magasabban fekvő ablakaiból látszik. A fentiekben vázolt építészeti koncepció percipiálása az épület teljes bejárása (használata) révén valósulhat meg, egy meglehetősen változatos térbeli rendszer megtapasztalásával.

4. Belső udvarok

A belvárosi (terézvárosi) beépítéseknél az udvari lakások helyzete felértékelődött a csendesebb fekvés miatt. A jelen beépítésnél a két belső udvar nem körbeforduló, hanem „roncsolt” felületű, töredékes beépítésű. A belső udvarok építészeti kialakítása egyrészt a szomszédokkal való kommunikációt tükrözi, másrészt változatos és érdekes helyzeteket alakít ki, és a benapozási lehetőségeket is javítja.

Az utca és az udvarok kapcsolatát egy részben fedett belső utca, passzázs biztosítja – erről nyílnak a lépcsőházak, tovább az irodák és az üzletek. A passzázs kinyílik az udvaroknál: az első udvarból egy nagyméretű, közös zöld teraszra lehet feljutni, ami egy háromszintes légterű épületkivágáshoz vezet, összenyitva az udvart a szomszédos két tágasabb légudvarral. A második udvar összenyílik a szomszéd épületek udvaraival és mivel homlokzatokkal fordulnak egymás felé, egy sajátos hangulatú tömbbelső-tér alakul ki.

5. Alaprajzi szervezés, lakások

A lakások fogatolt elrendezésűek, 4 lépcsőházra és két liftre szervezve, így függőfolyosók nem szükségesek a lakások megközelítéséhez. A lakások erkélyekkel - teraszokkal néznek az udvarokra, így a ház megjelenésében visszaidézi a hagyományos függőfolyosós architektúrát, annak hátrányai nélkül. A lépcsőházak összekötésének tűzrendészeti követelménye két rövid középfolyosós szakaszt eredményezett, de minden lépcsőház és minden folyosószakasz rendelkezik természetes szellőzéssel.

A lakások alapterületeit és elrendezését a piaci/építtetői igényekhez igazítottuk. A belső udvarra a kisebb lakások néznek, az utca felé a nagyobbak, illetve a felső (6. és 7. emeleti) lakások egy része kétszintes, galériás elrendezésű, nagyméretű teraszokkal, kihasználva a benapozást és a környékre való kilátást.

6. Korábbi tervtanácsok

Összehasonlítva a tervtanács előtt szerepelt korábbi tervekkel, ez az új változat, amellett, hogy a TÉSZ előírásainak megfelel,
- a korábbiaknál kisebb szintterületet,
- kisebb beépítettséget jelent,
- az udvari beforduló keresztszárnyak alacsonyabbak, ezáltal az udvarok benapozása kedvezőbb.

Sugár Péter DLA 
építész
Budapest, 2012. december