Tervezési alapok
Az általános feladatok teljesítése mellett:
Külön feladatot támasztottunk magunk elé. Célunk egy olyan épületegyüttes megálmodása volt, mely megjelenésével előremutató kérdéseket vet fel. Egy utópiát, ha úgy tetszik. Hiszen az építészet, a tudás, amit az diákoknak el kell sajátítaniuk olyan komplex, hogy részben az épület feladata is funkciójánál fogva, hogy szellemiségével mankót nyújtson a megfelelő úton való járáshoz ebben a komplexitásban.
Melyek a minőségi élet feltételei? Hogyan fogja a felhőkarcolók világa biztosítani ezeket a feltételeket? A függőleges városok vajon képesek-e olyan egység megalkotására, mint a (jó esetben) „zölddel” átszőtt városok, melyekben élünk? A városi szövet tereket, parkokat is magába foglal, melyek mind-mind a társadalmi élet – találkozások, programok, meditáció, kikapcsolódás, etc. – színhelyei. Ezeknek a színhelyeknek a biztosítása kötelező feladatunk, hogy egészséges társadalmak nőjenek fel az eljövendő, még zsúfoltabb világunkban. A gondolati lánc végén kikristályosodott számunkra a tervezés alapját szolgáló kérdés:
Amennyiben valóban a vertikális városok világa felé haladunk (mint ahogy most is egy egyetemváros-tornyot tervezünk), hogyan fogja ez a város a megfelelő mennyiségű köztereket és zöldzónákat biztosítani? Hogyan lesznek ezek fizikailag elérhető távolságban számunkra?
Úgy döntöttünk, tervünk adjon egy lehetséges választ a kérdésre, megmutatva a jelenlegi technikai nehézségeket. A feltett kérdést a pályamű nyitva hagyja: Vajon megoldható-e ez a probléma? Milyen technológiai hátteret kell kifejlesztenünk, hogy a problémát megoldjuk? (Pl. Állandó mozgásban lévő, levegőben úszó zöld szigetek, melyek mozgásukkal kerülik meg a benapozás vizsgálatból adódó problémákat?) Pályázatunkkal nem akartunk ennyire elrugaszkodni a jelenkor valóságától, de épületünket ennek a fejlődési iránynak a vonalán helyeztük el. Az építészet tornya nem a csillogó homlokzatokról, vagy a hullámzó felületekről szól, hanem a gondolatiságról, mely átszövi.
Épületleírás
A pályázat kiírói nem tűztek ki pontos helyszínt, a résztvevőknek csupán a megfelelő környezetet kellett kiválasztaniuk. Ezért a tervezési terület kiválasztásánál elsődlegesen az számított, hogy az épített városi környezetet megfelelően impulzív - ösztönző legyen a különleges tudomány elsajátításához, valamint, hogy az együttes jól megközelíthető legyen, a benne található irodák miatt. Fontos volt továbbá, hogy a leendő épület több irányban teremtsen kapcsolatot környezetével, a város részévé váljon, ugyanakkor önfenntartó is legyen: Város a városban. Így választásunk Dubai belvárosának gazdag környezetére esett.
A sokrétűség szimbólumaként, valamint élénk építészeti fórumként az épület tömege egyszerűen tagolódott. Egy általános városi szövetet alapul véve próbáltuk megalkotni a függőleges város szövetét, melyben az épületek mellett a hangsúlyt közterek, parkok kapják. Így kerültek a főfunkciók az épületegyüttest alkotó három főtoronyba, és így jött létre a publikus zónát képviselő háromdimenziós szövet, a függesztett kertrendszer az épületek között, melyet meghatározott szintmagasságokon lehet elérni. Ez a szövet továbbá önmagában is rejt függőleges közlekedési lehetőségeket, továbbá fedett pavilonépületeket, erősítve önállóságát. Ez a köztér-szövet / fórum ad helyet az építészoktatáshoz elengedhetetlen kiállításoknak, itt találkoznak a szakmagyakorlók a diákokkal, itt lehet ötleteket cserélni, ez ad lehetőséget az egyéni meditációra.
A hármas torony együttes három főfunkciónak ad otthont:
Az alsóbb szinteken találhatóak a nagyobb tömegeket megmozgató funkciók, mint az előadótermek az egyetem-toronyban, valamint műhelytermek az iroda-toronyban, ahol a diákok együtt dolgozhatnak szakmabeliekkel. A funkciók elosztására jellemző, hogy követi a képzés felépítését. Ahogy a diák halad tanulmányaival, úgy mássza meg az építészet tornyát.