Vezércikk

Csanády Pál írása

Nem akartunk sem médiacirkuszt, sem a szaksajtó bulvárosodását. Mi egyszerűen kíváncsiak voltunk néhány dologra, és azt gondoltuk, olvasóink is azok.

Meg akartuk például tudni, mi folyik a Graphi-parkban, mi az a hatalmas építkezés, és miért nem maradhatott meg az eredeti stílusa az együttesnek. Az a stílus, amihez Sylvester Ádám pár éve oly tiszteletreméltóan igazodott. És találtunk egy kollégát, akinek az egész neomodern iskoláról lesújtó véleménye van, dizájnnak és nem építészetnek tartja - aki Cságolyra már évekkel ezelőtt megorrolt a G épület belsőépítészete kapcsán. Persze ez nem publikus. De ott járva az az érzése támad az embernek, hogy azért zöld a kerámiaburkolat, hogy a korábbi téglaépületek színétől a lehető legjobban elüssön. No de ez nem igaz, éppen csak így alakult - mondja ő. És alapoznak egy újabb épületet, ami csupa-üveg irodaház lesz.

Meg akartuk tudni azt is, ha a mesteriskolások nyerték a spenótház átépítésének pályázatát, miért Turányiék neve szerepel a helyszíni táblán, hiszen sokan kérdezték már, mit tudunk erről - és darázsfészekbe nyúltunk. Szó esett cserbenhagyásról, zsarolásról, hozzá nem értésről pro és kontra; történt visszakozás és letiltás. Ki mit tervezett és mi alapján, mit írt alá és miért - szakmánk egy kicsiny tükörcserepe.

Ehhez képest szinte békésnek, sztoikusnak tűnik Koris János megjegyzése, aki irodánk ablakából a budaörsi dombokra pillantva megjegyezte: ”ez súlyos, ami itt történt”. Pedig bizony azokat a tüzépbarokkból neogiccsbe hajazó lakóépítményeket is kolléga tervezte. (Azért háznak nem nevezném őket.)

Nos, tehát nem mi keverjük a... passzátszelet, a szakma helyzete az, ami ”súlyos”.