Világvárost építünk
Titkos jelentés a mélyből („Épületed ormotlan fekete.”)
Egy normális, komoly világvároshoz világszínvonalú műemlékek tartoznak. Mi a magunk részéről példás gondossággal újítjuk fel műemlékeinket, ahogy például a Rác fürdőt, amit a Rudashoz és a Széchenyihez hasonlóan alapos előkészítést követően, nyílt nemzetközi pályázat útján adtunk a lehető legjobb kezekbe.
Na jó, csak vicceltem, nem volt pályázat, viszont állítólag ugyanaz a kéz foghatta a tervezői gyeplőt mindhárom esetben, ez pedig a legerősebb garancia arra nézve, hogy nem fog holmi jöttment belebarmolni a mi városunk fejlődési ívébe.
Van városképünk is, csakhogy valami nem stimmel vele. Eddig nem tudtuk pontosan megfogalmazni, mi a baj, de most ütött az igazság órája, végre kiásták a lólábat. Triviális, esetenként helyénvalónak tűnő megállapítások kontextusából kiragadva álljon itt ezzel kapcsolatban egy revelatív kijelentés: „Budapestnek mozgalmasabb, egyedibb városi sziluettre van szüksége”.
Egyszerűen megunhatatlan mondat, akárhogy vesszünk a szánkba, mindig felfedezünk benne valami új, meglepő ízt, különösen a „szigorú szakmai alapok” és a „valódi, átgondolt stratégia” felemlegetésének fényében. Ha azt jelenti, amit hosszas ízlelgetés után gondolunk, tudniillik hogy Budapest nem elég szexi, azon könnyű segíteni. Le kell küldeni a sarokra, előbb-utóbb arra járnak a híresen szexi és gazdag hímvárosok, mint Las Vegas vagy Manhattan. Ezek aztán pénzért jól felcsinálják Budapestet (esetleg egyszerre, a Hajógyári-sziget felől és Csepelről, keményen), és olyan sziluettet hagynak maguk után, hogy az már maga a mozgalmas egyediség.
Ha Budapestre még ebből sem ragad rá egy kis szexepil, akkor reménytelen eset (akin a jószándékú megerőszakolás sem segít, az magára vessen).
Szubtrópusi latin szappanoperába illő kép bontakozik ki a szemünk előtt: a csúnyácska Budapest hezitál, a felajzott szívtiprók türelmetlenkednek, ezalatt a jóravaló városvezetés kétségbe esve, tehetetlenül nézi, ahogy sötét erők szétdúlják a pesti zsidónegyedet, miközben a háttérben a politika folyamatosan gátolja a város fejlődését. Ha a néző emlékezete nem csal, néhány résszel korábban még a politika volt a városvezetés és a szétdúlás a fejlesztés, Budapest pedig Európa legszebb fővárosa.
További bonyodalom, hogy a fenomenális Combinho a szerződtetése óta folyamatosan sérülésekkel bajlódik, így nem lehet pályára küldeni. Lássuk be bátran, hogy itt már tényleg csak valami fallikus segíthet (”a korábbiaknál alaposabb és egyedibb elbírálása a fejlesztéseknek”).
Kuszálódnak a szálak és a Műegyetem folyosóin titkos tanítás terjed fénymásolt röplapon. A szöveg az épületfizika, a magyar politika és a globális felmelegedés öszefüggéseit tárja fel az építészhallgatók előtt, prófétikus stílusban. Reflektál a fent idézett szakmai program azon tételére is, amely a menőbb várossziluettet részben „a középületek, lakóházak energiatudatos, a fény és az ég felé végre nyitó, átgondolt rehabilitációja” útján kívánja megvalósítani. Betűhíven idemásoljuk a vonatkozó versbetétet a név nélkül közölt írásból:
„Építész kart tesz
Rövid ész építész!/Épületed Napra néz!/Épületed ormotlan fekete.//Épületed szürkén-feketén,/Ablakának üvegén Nap többlet melegét/A Föld felületén meleget kiváltja/Földön szárazságot, szelet, tájfunt kivánja.” Meg fogunk sülni elevenen, és ez az építészek bűne lesz. „Az áltudos becsap a tájfun lecsap.”
Török Tamás
