Virtuális értékmentés — A diósgyőri vasgyári kolónia 3D-s modellezése
Különleges ipartörténeti emléknek számít a diósgyőri vasgyár kolóniája, mely a maga idejében egyedülálló infrastruktúrával épült fel. Sajnos mára ez a terület fizikai és erkölcsi pusztulásnak indult, Bereczki Zoltán tett kísérletet legalább a jelenlegi állapot rögzítésére egy Google pályázat kapcsán.
A pályázat
A Google 2009 decemberében írta ki a "Modellezd meg a városodat" (Model your town) pályázatát. Maximum hat fős csapatok indulhattak, a világon szinte bárhonnan. A feladat az volt, hogy a csapatok mutassák be a saját városukat olyan módon, hogy háromdimenziós virtuális modelleket készítenek az általuk fontosnak tartott épületekről a Google Earth-re. A határidő 2010. március 1. volt. A modelleken kívül fotókat is fel lehetett tölteni, illetve információkat a modellezett épületekről. A fődíj 10 000 dollár volt az adott város közoktatásának, illetve maga a nagy nyilvánosság. (A kiírás itt olvasható)
A pályázat világszerte hatalmas érdeklődés mellett zajlott, összesen 108 pályamű érkezett be. (Ezeket itt lehet megtekinteni) Magyarországról csak én pályáztam, a diósgyőri vasgyár kolóniájának egy részét – amennyit a szabadidőm engedett – modelleztem meg. Nem a Google Earth-ön szokásos stílusban dolgoztam - amikor az ember csak az épület tömegét készíti el, és azt a homlokzatok fotóival textúrázza -, hanem igyekeztem bizonyos határon belül minden részletet elkészíteni három dimenzióban. Ebből aztán problémák is adódtak, de erről majd később. Alapanyagként az Olajos Csaba könyvében1 közölt archív terveket, illetve a saját helyszíni fotóimat használtam. Az alkalmazott szoftver a Google Sketchup volt.
Végül összesen huszonkilenc modellt töltöttem fel. Könnyebb dolgom lett volna, ha a kolónia eredeti állapotát akartam volna elkészíteni, mert munkásházból csak néhány típus található a területen, de mára sajnos ezek nagy részét átépítették, így mindegyik feltöltött házat a jelenlegi állapotára alakítottam. A középületek közül elkészült a római katolikus és az evangélikus templom, illetve a volt gyógyszertár. Lakóházak közül a katolikus templom emeletes munkásházai lettek kész, a Kerpely utca altiszti lakóházai, és az Irma utca munkásházai. Így három különböző karakterű utca képviseli a kolóniát. A teljes pályamű itt nézhető meg.
A szövegeket Tasi Réka írta, az angol fordításokat Bereczki Dániel készítette, és készült egy animáció is. Sajnos eddig nem mindegyik modell került ki a Google Earth-re, többek között azért, mert a Google a már fentebb leírt, homlokzati textúrás modellezést preferálja. Nekem sajnos erre nem volt lehetőségem, mert a házak udvarára nem tudtam bemenni fotózni (de eleve jobban is szeretem a részletesebb modellezést). A legkomolyabb modellnél, a katolikus templomnál az volt a probléma, hogy túl sok poligonból áll. Leegyszerűsítettem valamelyest, de sajnos a Google sehol se írja le, hogy mi az a maximális poligonszám, amit még elfogadnak. Valószínű további „butításra” lesz szükség.
Végül az eredményről. Az enyémnél sok, jóval komolyabb pályamű beérkezett, ők valószínűleg már a pályázat kiírása előtt foglalkoztak a városuk modellezésével, illetve nem egyedül dolgoztak. Az öt dobogóst szakmai zsűri választotta ki. A győztest már a közönség szavazati alapján választották. Ez egy perui pályamű lett.
A kolónia és később a gyár épületeinek modellezését a pályázattól függetlenül is szeretném folytatni, amennyire az időm engedi. Ami eddig kész van, letölthető Google Earth formátumban.
A vasgyári kolónia
A Diósgyőri Magyar Királyi Vas- és Acélgyárat a kiegyezéskor alapították. A gyár dolgozóinak elszállásolása a kezdetektől fogva prioritást élvezett, így a kolónia a gyárral együtt kezdett el kiépülni. A gyár és a kolónia területe közigazgatásilag Diósgyőrhöz tartozott, valójában azonban a két település (Miskolc és Diósgyőr) közötti beépítetlen területen volt. Ennek megfelelően minden infrastruktúrát létre kellett hozni: volt óvoda, fiú- és leányiskola, kórház, három templom, gyógyszertár, vásárcsarnok, étterem, vendégház, csendőrség, mészárszék, kertészet, stb. Az infrastruktúra kiváló volt: burkolt utak, közvilágítás, külön vízvezetékrendszer az ivóvíznek és a használati víznek. A mai napig használt miskolci villamos is azért épült ki, hogy a kolóniát és a gyárat összekösse a várossal.
A Pallas Nagy Lexikonának 1893-as kiadása szerint „az Osztrák-Magyar Monarchiában létező összes munkástelepek közül a Diósgyőri vas-és acélgyár munkástelepei tekintendők a legmintaszerűbbeknek”. A kolónia külön településként működött, egy idő után el is akart szakadni a mezőgazdasági jellegű Diósgyőrtől, de ez nem sikerült, végül a nevető harmadik Miskolc kebelezte be mindkét települést.
A középületek mellett munkás, altiszti és tiszti lakóházak találhatók itt (és az igazgatói lakóház). Az első világháború előtt a téglaépítészet volt jellemző, a mai napig ez határozza meg a kolónia képét. Két építész nevét érdemes megemlíteni: Szvetlik Mátyásét és Murányi Lajosét. Mára a kolónia leromlott, Miskolc lakói a város legrosszabb környékei között tartják számon. Lakói többnyire alacsony státuszúak. Sajnos sok a nem megfelelő átalakítás, hozzáépítés is. Az értékek megőrzését, megmentését akadályozza a tulajdonviszonyok rendezetlensége is: sok helyen a magántulajdonú 140 m2-es, igényes tiszti lakóházzal egy telken városi tulajdonban lévő, komfort nélküli melléképületek vannak, amiket szociális bérlakásnak használnak.
Bereczki Zoltán
1Olajos Csaba: A Diósgyőr-vasgyári kolónia. Miskolc, 1998, Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár
