Virtuálisan éled újjá az Anjouk palotája
A visegrádi királyi palotában megnyitott kiállítás a méltatlanul kevéssé ismert magyar Anjou királyok időszakát idézi meg, a kort, amikor az ország Közép-Európa vezető hatalma volt. Kovács Olivér írása.
„Méltatlanul kevéssé ismert a 14. század történelme a nagyközönség előtt, pedig a Magyar Királyság meghatározó időszaka volt, amikor a nemzetközi politikai térben is komoly befolyással bírt. Ezt bizonyítja az 1335-ben, éppen itt, Visegrádon megszervezett királytalálkozó is, amely évtizedekre megszabta Közép-Európa sorsát” - mondta el a műemlékem.hu-nak „Az Anjouk Visegrádja” című kiállítás rendezője. Buzás Gergely régész hozzátette: ugyan a század legnagyobb szabású politikai találkozójára a településen került sor, azonban nem abban a palotában kötött egyezséget a magyar, a lengyel és a cseh uralkodó, amelyet rekonstruálva ma láthatunk.
A visegrádi királyi palota első említése egy meglehetősen szomorú esemény, Zách Felicián merénylete kapcsán történik. A főúr 1330. április 17-én karddal rontott itt rá a reggeliző királyi családra, I. Károlyt a karján megsebesítette, feleségének, Erzsébet királynénak pedig, aki a fiait védte, négy ujját levágta. A támadásra egy ma már nem látható, kisebb méretű palotaépületben kerülhetett sor, amelynek maradványait megtalálták a ma látható palota előtti parkosított részen.
„I. Károly nem véletlenül választotta székhelynek Visegrádot” - mondta Buzás Gergely. „V. István, Árpád-házi uralkodó dédunokájaként igyekezett megszerezni a magyar trónt, 1301-ben meg is koronázták, ám nem Székesfehérváron és nem a Szent Koronával, ezért nem volt érvényes a beiktatás. Kezdetben alig volt támogatottsága, Budára be sem engedték, így zsenialitásának köszönhető, hogy egy évtized alatt maga mellé állította a főurak nagy részét. Végül az 1310-es koronázással hivatalosan is magyar király lett, azonban az ellenálló Budával szemben Visegrádon, kezdetben az alsóvárban rendezte be az udvarát. Innen költözött le az első palotába, ahol a merényletre és a királytalálkozóra is sor került.”
Az igazán jelentős lépés azonban nem az udvar, hanem a királyi adminisztráció letelepítése volt. Visegrád fontosságát az adta, hogy bár a király úton lehetett az országban, a királyi intézmények helyben maradtak, így igazgatási szempontból a 14. században átalakult az ország.
Károly fia, I. (Nagy) Lajos folytatta a királyi rezidencia kialakítását Visegrádon. Új palotát építtetett, belső udvarral, kúttal annak közepén – ezt bővíttette és alakíttatta át Mátyás egy évszázaddal később reneszánsz stílusban, s ezt rekonstruálták (a legkésőbbi, Mátyás-kori) állapotában az elmúlt tizenkét esztendő alatt. Így ugyan ma Mátyás palotájának rekonstrukcióját láthatjuk, ám az arányaiban, tömegében az Anjou-kori épületet idézi.
Az Anjouk Visegrádja című kiállítás egy olyan királyi székhelyről és palotáról ad képet, amely ma már legfeljebb nyomokban látható.
A cikk folytatása, képgaléria és virtuális rekonstrukciók az Anjouk Visegrádjáról a műemlékem.hu magazinjában.
Fotó, szöveg: Kovács Olivér
