„Vissza kell szeretni a panelt”
A panel (szinte) mindannyiunk múltjának része; a nagy kérdés, hogy meg tudunk-e szabadulni az ehhez kapcsolódó előítéleteinktől. A debreceni MODEM egyik 2019-es nagykiállítása, a PANEL ezzel próbálkozik meg; félsikerrel.
Ahogy robogtunk a MODEM felé a megnyitóra szervezett Panelbusszal, a távolban fel-felbukkantak a Tócóskert és a Vénkert emeletes házai. Az 1980-as évek végéig Magyarországon emelt sokezer panellakásból Debrecenbe is jutott bőven. A hazai polgárok egyötöde él házgyári épületben, és a bár a régió más országainak arányaihoz (így a szlovák ötvenhez vagy a lett 65-höz) képest ez nem tűnik magasnak, a panel, de különösen az ezzel kapcsolatos sztereotípiák mindenki számára ismerősek. A debreceni MODEM augusztus 3-án nyílt, novemberig látogatható kiállítása, a „PANEL. Lét, közösség, esztétika – a lakótelepek hatvan éve” alapvetően képzőművészeti szempontból foglalkozik a jelenséggel, de néhány izgalmas építészeti tanulságot is tartogat.
A MODEM halljában szép kivitelezésű hallgatói makettek fogadnak: a Debreceni Egyetem Műszaki Kara Építészmérnöki Tanszékének munkái. A tanszék oktatója, Szentirmai Tamás a helyszínen elárulta, hogy évek óta együttműködnek a múzeummal, a mostani megkeresés pedig arra vonatkozott, lehet-e bármit kezdeni a panelépületekről a korszerűsítés kapcsán kiszerelt és kidobásra ítélt nyílászárókkal. A hallgatók a legkülönfélébb kültéri installációk elképzeléseivel álltak elő, és a terv az, hogy ezekből a legjobbak még idén meg is valósulnak – várhatóan ősszel.
A PANEL kiállítás viszont már látogatható, a megnyitót pedig programok sora kísérte. Ezek közül a téma apropóján rendezett kerekasztal-beszélgetésen és a kurátori tárlatvezetésen is részt vettünk.
Túlélhet-e a panel? Megfigyelések és javaslatok
Tízemeletes kilövősilók:
a munkaerő sorozatvetői.
Stílusosan Petri György Lakótelep című versét idézte a moderátor, Berta Erzsébet irodalomtörténész a beszélgetés kezdetén, de aki a panelházak körül burjánzó, a líránál prózaibb traumákról akart volna hallani, rossz lóra tett. A két építész résztvevő, Golda János és Kovács Péter DLA ugyanis szárnyai alá vette a lakótelepeket. Golda János szerint épp a telepes építkezésé a jövő, hiszen növekszik a népességszám, a zsugorodó történeti városszöveteket pedig mindinkább a turizmus bitorolja el. Az előregyártás nem szabadon választott lehetőség volt – erősített rá Kovács Péter, – a háború utáni lakásínség közepette sehol Európában nem találtak ennél jobb megoldást. Emberek milliói számára jelentett előrelépési lehetőséget az új panellakás; tény viszont, hogy emellett új közösségi viselkedésformák kialakítását (illetve ennek kényszerét) hozta magával.
Részben építészeti, részben társadalmi kérdés a panel – jelentette ki Süli-Zakar Szabolcs, a kiállítás kurátora, idézve a jellemző építész-állásfoglalást: ezekben a terekben „meg kell tanulni lakni”. A beszélgetés építész résztvevői abban is egyetértettek, hogy minden mai hibája ellenére a paneles lakótelepek „műszaki és erkölcsi szempontból is működőképesek”, sőt: Golda János szerint a beépítést maximalizáló lakóparkoknál nemegyszer többet adnak a zöldterület és a szolgáltatói infrastruktúra terén is. „Vissza kell szeretni a panelt” – adta ki a jelszót az építész, aki ifjú házaséveit a Miskolci Építész Kollektíva tagjaként maga is panelházban töltötte. Részben saját élményekre alapozva emlékeztetett tehát: a kis- és közepes alapterületű panellakások ideálisak lehetnének a mai kisebb, illetve mozaikcsaládok számára.
Az építészek harcos derűlátását némileg árnyalta Czibere Ibolya szociológus, a Debreceni Egyetem tanszékvezetője, aki egy nemrég zárult, a város négy nagy lakótelepére kiterjedő vizsgálat eredményéről beszélt. A kutatás szerint a lakótelepekkel kapcsolatban egyaránt élnek negatív és pozitív előítéletek, de különösen jellemző, hogy a saját környezetüket a lakók felértékelik a szomszédokéhoz képest, és hogy a közösségek kialakulása még manapság is problémás. Az elmagányosodás, a lakótelep-kritikák gyakori eleme, viszont korántsem kizárólag városi jelenség – mutatott rá a szociológus, - hiszen a fiatal falusiakra is jellemző.
De hogyan léphet tovább a paneles lakótelep? Golda János szerint ehhez kreativitásra és közösségi szemléletre lenne szükség; az építész felhívta a figyelmet az alagsorokban, a földszintekben, a parkolóterületekben és a lapostetőkben rejlő lehetőségekre. Czibere Ibolya ugyanakkor rávilágított: a lakótelepi lakók az átlagosnál is jobban elvárják a külső segítséget. Kovács Péter szerint itt a városvezetésnek is szerepet kell vállalnia; a debreceni építész a közösségi kertet hozta fel inspiráló műfajként. Szükséges lenne meghirdetni a „Paneles lakótelep 2.0” programot – szögezte le Golda János, cselekvésre biztatva a helyi egyetem építészképzését is.
Lét/közösség
Nem sokkal később pedig némileg csalódottan tapasztaljuk, hogy a „Paneles lakótelep 2.0” programjának ziccerét a kiállítás kihagyta. Bár a bevezetőnek szánt építészeti áttekintés Molnár Farkastól egészen napjainkig követi a telepes lakásépítés történetét, és külön dicséret jár az idős debreceni tanúval és alkotóval, Boruzs Bernáttal készített hiánypótló interjúért, a kialakult kánon felülvizsgálatára, bővítésére nincs kísérlet, és a helyi vonatkozások is szűkösek. A múzeum honlapján is olvasható leírás kezdő mondata („A tárlat Debrecen és a régió elsősorban paneles technológiával épült lakótelepeit kutatja…”) így ígéret marad.
Az 1400 négyzetméteres kiállítóteret szekciókra bontva töltik be a különböző műalkotások; a 38 kiállító alkotó, illetve kollektíva viszonylag laza hálót sző a központi téma köré. Néhány munka, mint Elena Chernyshova kiváló fotósorozata, inkább szociológiai szempontból közelítik meg, mások a panel sajátos ipari esztétikájából, megint mások a Kádár-kor hétköznapjainak és kisembereinek iróniától sem mentes megidézéséből indulnak ki. A kurátor maga sem ragaszkodott feltétlenül a központi motívumhoz. A tárlat kezdetén helyett kapott Andreas Fogarasi Arany Oroszlán-díjas sorozata, a Kultúra és szabadidő két videója, egy-egy budapesti művelődési központ mindennapjait bemutatva. A legnagyobb méretű mű, Lantos Ferenc pécsi DÉDÁSZ-fríze pedig nem panelházat, hanem egy könnyűszerkezetes épületet díszített egykoron.
Kukacoskodásnak tűnhet mindez, és tény, hogy a bőséges művészeti válogatás, a tágan hagyott kritériumok izgalmas asszociációkra, egybecsengésekre, örömteli felfedezésekre adnak teret. Felvetik azonban az eredendő szándék érvényességének problémáját is. A panel több mint inspiráció és szociológiai probléma; határozottabb válogatással, hangsúlyosabb fókuszokkal az időnként kissé üres nosztalgiázásnál is előrébb juthattunk volna. Szép gesztus Miskolczi Emese fotójának kiállítása, amely Tar Sándort ábrázolja debreceni panellakásában. Tar világának nyomorúsága azonban rejtve marad a látogató előtt; valójában nem sokat tudunk meg a debreceni paneltelepek lakóezreinek múltjáról és jelenéről, problémáiról és örömeiről, de továbblépési lehetőségeikről sem. A kiállítás nyitó és záró szekciója egyfajta tematikus építészeti keretet képez; mindkettő, de különösen a záró epizód, amely a rehabilitáció külföldi és hazai példáit mutatja be, több teret érdemelne a kisbetűs leírásoknál és az apró fényképeknél.
A magasművészeti munkák mellett talán joggal hiányolhatjuk a panel popkulturális hatásának megidézését is a tárlatról. Bár a filmművészet alkotásai már a beszélgetés során is szóba kerültek, a zene, az irodalom terén még ugyancsak jócskán lehet sorolni a példákat; de hátha erről majd egy jól szerkesztett katalógus gondoskodik. A kísérőprogramok viszont hozzák a poposabb vonalat. A tárlaton többek között Csík János Kossuth-díjas zenész, Veiszer Alinda és Lévai Balázs műsorvezetők, Varga Klári színésznő csatlakozik a látogatókhoz kalauzként adott időpontokban. A megnyitóra rendezett slam poetry bajnokságnál frappánsabb kapcsolódó műfajt aligha lehetett volna lelni, és nagy sikernek bizonyult a panelsör is, amelynek minőségéről személyes tapasztalatszerzés útján bizonyosodtunk meg.
Kovács Dániel
A debreceni MODEM aktuális kiállítása, a „PANEL. Lét, közösség, esztétika – a lakótelepek hatvan éve” 2019. november 17-ig látogatható, keddtől vasárnapi 10-18 óra között. A múzeum honlapján számos kísérőprogram érhető el, amelyek közül ehelyütt Süli-Zakar Szabolcs kurátor (aug. 10. és nov. 17.) és Mélyi József művészettörténész (okt. 5.) tárlatvezetéseit emeljük ki.
FRISSÍTÉS 2019. 08. 10-én: Berta Erzsébet irodalomtörténész, a beszélgetés moderátorának korábban hibásan szereplő nevét javítottuk.
