Visszaszerkesztés – a Lloyd irodaház Győr főterén
Így is lehet belvárost építeni: a múlt tisztelete itt az előző generációk sokféle értelemben vett energiáinak megőrzése és finoman hangolt kortárs kiegészítése. A Llyod irodaház műszaki átadása után rövid séta a tervezőkkel: Rosta S. Csabával és Pados Melindával Győrben.
A Lloyd bérirodaház műszaki átadása után Rosta S. Csabával és Pados Melindával jártuk végig a Győr főterén álló házat. A megszerzett európai uniós támogatások révén az egész Széchenyi tér megújul, Győr központja nem csak turisztikai látványosság, hanem a városlakók büszkesége is lesz. Tegyük hozzá, joggal. Fura, de a főtér kiemelt épülete, a Lloyd nem áll műemléki védelem alatt, akár el is bonthatták volna az új tulajdonosok, akik ebben a kivételes esetben nem külföldiek, hanem magyar vállalkozók. A tulajdonosok és a tervezők akár dönthettek volna úgy is, hogy a korábban szakszervezeti székházként működő, és sok városlakóban még mindig heves indulatokat kiváltó múlttal rendelkező ház helyére egy új építészeti ikont húznak fel. De az épület felújítása és a tetőtér beépítése mellett döntöttek. A tervezők műemléki szakértőkkel együttműködve komoly munkába fogtak, hogy korábbi ábrázolásokból (rajzok, festmények, fotók) megpróbálják az épület történetét visszafejteni, kutakodjanak a múltban és perspektivikus ábrázolástechnikákban, hogy megtalálják és rekonstruálják azokat az arányokat, amelyek az épület 19. századi fénykorát a legtökéletesebben adják vissza. Most már a majdnem kész eredményt látjuk, de hát senki ne gondolja, hogy ez nem egy kacifántos és hosszú történet volt, buktatókkal, az építész szakma által olyan jól ismert és nap mint nap megtapasztalt, utólag persze fölöslegesnek bizonyuló gáncsoskodással, akadályállítással fűszerezve.
De túl vagyunk rajta, az épületen már működik a díszvilágítás, este a szemközti teraszról, kitűnő forró csoki mellől csodálhattam eleganciáját. S ha nincs avatott szemünk, kívülről talán észre sem vesszük a ravasz kortárs építészeti beavatkozások egész sorát, hiszen nem az volt a cél, hogy a régit túlharsogja az új. A kor szelleme szerint ez a legtisztességesebb, amit tehetünk. Ez a ház és az általa artikulált építészeti attitűd a holisztikus szemléletű ökológia jó példája: a múlt tisztelete itt az előző generációk sokféle értelemben vett energiáinak megőrzése és finoman hangolt kortárs kiegészítése. Az alázatos és egyben szellemes kortárs tervezői hozzáállás, az okos hasznosítás reméljük, mind a közösség, mind pedig a pénzüket befektetők számára sikert hoz.
Pásztor Erika Katalina
VisszaszerkesztésA sokak által gyűlölt, sokak által szeretett épület átépítése lassan a végéhez ér és elérte azt a fázist, ahol a régi - többször átépített – homlokzat és az új tető által biztosított arányok szemmel követhetőek. Időszerűnek tartottam, hogy a közel tíz éves kutatási és az egy éves tervezési munkába betekintést nyújtsunk az érdeklődők számára.
Tapasztalatunk szerint az épület sokak számára érthetetlen és elfogadhatatlan a barokk főtéren és a műemlékileg védett Belvárosi környezetben, s főleg az 1950-es években végsőkig elcsúfított megjelenése keltett indulatokat. Szélsőséges vélemények is elhangzottak, melyek szerint a Lloyd-ot egyszerűen le kellett volna bontani. Szándékaink szerint a rövid történeti visszatekintés után ezen vélemények módosulhatnak és véglegesen eltűnhetnek a közbeszédből. A bontás ugyanis otromba történelemhamisításként eltüntette volna Győr belvárosának egyik jelentős épületét, benne a régészeti ásatások során feltárt római és középkori falakat, hun csontvázat, cserépedényeket és a Mária Terézia korabeli kutat is. Bontása esetén a tér „foghíjassá" vált volna, a tér háromemeletes házsorai egy kétszintes polgárházsorra vezetnék a szemet, amely erre a térfal-alkotó feladatra „nem készült fel". És eltűnt volna a Fazekas köz, mely a Győrre jellemző íves vonalú, szűk sikátorrendszer egyik hangulatos alkotóeleme.
A mellékelt számítógépes grafika tanúsága alapján látható, hogy az épület bontása sem történelmileg, sem építészettörténeti, sem városképi szempontból sem volt elfogadható alternatíva. A bontással az 1950–es évekre jellemző szovjet történelemretusálás történt volna meg, melyet felelős döntéshozók nem kínálhatnak polgáraik felé a XXI. század elején. A bontás persze tulajdonjogi szempontból is alaptalan és kérdéses lenne, ezért e régóta sokakat sokkoló „győri legenda" reményeink szerint itt véget ér.
Amennyiben azonban az épület megtartása mellett döntünk, követnünk kell a nemzetközi műemlékvédelmi elveket. Nem hamisíthatunk történelmet a valamikori barokk, vagy klasszicista állapot giccses visszaépítésével sem. A létrejött épület tehát egy építészettörténeti ötvözet, mely a meglévő épület legfényesebb korszakát, az 1845-1886 illetve 1907 között festményeken és fényképfelvételeken ábrázolt elegáns épületet tükrözi vissza. Az ötvözet az eredeti falak, födémek, boltozatok és díszek, valamint a modern műszaki megoldások, anyagok alkotóelemeiből komponált rendszer, melynek célja a rossz műszaki állapotban lévő épület megmentése és a felújított barokk teret szegélyező házak sorába való visszaillesztése.
Rövid történeti visszatekintés
Győr történelmi belvárosának közepén található a mai Széchenyi tér. A középkori utcaszerkezet képét a mai alaprajzra visszavetíthetjük és látható, milyen összefüggésben álltak egymással a térre ma kifutó sikátorok, Győr jellegzetes „másodlagos" közlekedési artériái. A középkori Győr ezeken a házakkal sűrűn szegélyezett íves, keskeny utcákon élte életét. Az egyre élénkebb kereskedelem, a szekerekkel történő szállítás mindinkább kívánta a szélesebb, burkolt utakat és tereket, a polgári élet nyüzsgő színtereit.
A mai Széchenyi tér vált a város főterévé, itt rendezték a nagy vásárokat, a korai ábrázolások szerint ezért bécsi mintára, kora-barokk polgárházak, gazdag kereskedők lakóházai épültek a tér köré. Ekkor már állt épület a Lloyd helyén, az úgynevezett „Várta", azaz őrségépület. Az 1796-ban készült festmény bájosan elrajzolt módon ábrázolja az épületeket. Nem használ perspektívát, a mai banképület ortogonális képe pontos, a mai Lloyd főhomlokzata is, de az oldalhomlokzat kifordítottan látható. E rajzi hibának köszönhetően megismerhetjük a soha nem látott északi homlokzatot is. A mai Xantus Múzeum pedig „kiforgatva" látszik, itt is egyszerűsítve a perspektivikus rövidülés bonyolult feladatát. Az előtérben álló Napóleon katonák ruhái azonban részletgazdagok és pontosak, az épületek csak díszletként, a háttérben jelennek meg. E festmény nem tekinthető korhű és pontos ábrázolásnak.
A tér köré, mint a legjelentősebb városi séta- és piactér köré azonban a következő években egyre inkább középületek épültek, a Lloyd pedig a tér gyújtópontjában álló jelentős épületté vált.
Az eredeti Lloyd épület bemutatása Fruhmann Antal, a Nemzeti Rajziskola tanára által 1845-ben készített festmény alapján
A tér, a környező épületek és a gyújtópontban álló Lloyd épület viszonyát leginkább az 1845-ben készült festmény alapján tanulmányozhatjuk. A cizellált, részletes munka a perspektíva szigorú szabályai szerint készült, vélhetően a Szabadsajtó utcai polgárház térre néző első emeletének ablakából. Középtengelye - kis eltéréssel - a Lloyd épület középtengelyével (kék vonal), horizontja az első emelet magasságával esik egybe (zöld vonal). Jól látható a kép középtengelyéből kimozdított Mária szobor és a díszkút vonala a középvonaltól balra.
A Lloyd épület földszintjén középen ajtók nyílnak a térre. A felirat szerint nem másért, mint a Kávéházba tartó közönség kedvéért. Tér felé néző főhomlokzata a bejáratok felett erkéllyel díszített (ezen van a kávéház felirat), három ablak szélességben. A főhomlokzat hét nyílással áttört, az öt középső ablak kiemelésével. A harmadik szint felett homlokzatot lezáró főpárkány, vagy koronázó párkány feszül, a második szintet a harmadiktól egy osztó párkány választja el vízszintesen. A középső, kiemelt rész felett készült el a manzárdtető, mely az osztrák és francia barokk építészet jellegzetes megoldása. Jellemzője a meredek, magas tetőzet, melyet a tető középmagasságában egy osztás – hajlásszög váltás – díszít.
A tetőtér beépítését, mintegy önálló szintként való használatát a négy nagy méretű tetőablak biztosítja. Párizs barokk utcasorát ezek a „típusházak" jellemzik leginkább, az építészeti hatás előképei Győrben is nyomon követhetők. A Főtéren, fő helyen álló épület tehát ekkor egyenrangú társa a külföldi építészeti példáknak, a Bencés Rendház épületével, déli szomszédjával azonos minőségű épületként fogalmazódik meg a mai Lloyd a XIX. század közepén.
Fruhmann, mint tanár, nagyon pontosan alkalmazta a perspektíva szabályait, az egy középpontos szerkesztés szerint a környező épületek párkányvonalai és az ábrázolt épületek homlokzati rövidülései is pontosak.
Két kisebb hiba azonban felfedezhető. Az egyik a Lloyd épület térhez való viszonya. Ha a Xantus Múzeum lábazatának falcsatlakozását tekintjük az alapvonal pontos helyének, akkor a festményen ábrázolt épület a valóságtól távolabb helyezkedik el. Ennek oka lehet egy egyszerű pontatlanság, de éppúgy lehet szándékos is, annak érdekében, hogy a festő Győr főterét és az azt szegélyező épületeket még elegánsabb, nagyobb léptékű építészeti egységként ábrázolja. Könnyű ezt a kis tévedést korrigálni a rendelkezésünkre álló helyszínrajz alapján. Ha a korrigált alapvonal előre hozatalával, a középponttól (enyészponttól) kiinduló perspektívavonalakon megnöveljük az épületet, helyreállítjuk a valós képet.
Másik hiba a pontosan ábrázolt tér, az épületek és a léptékében tévesen megrajzolt lovashintók és emberek viszonya. A tévedés nyomán törpeméretű emberek és pónilovak vannak Győr akkori főterén, melynek valószínűsége csekély, így a történelmi hűség vizsgálatakor feltételezzük, hogy a helyszíni pontos munka után a festő a figurákat később, más helyen festette a képre. Ha a festményen ábrázolt Lloyd épület és a Bencés Gimnázium épületének viszonyát vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy tető hajlásszögük (kb. 40 fok) és a párkányaik magassága (Bencés Gimnázium 16.09 méter, Lloyd 16.32 méter) éppúgy hasonló, szinte azonos, mint ahogy a homlokzati díszítő ornamentika is nagyon egységes képet mutat. A Lloyd azonban egy szinttel, a beépített nagy manzárdtetőtérrel magasabb.
Az azonos helyről készült fényképfelvételen visszaszerkeszthetjük a Lloyd épület most zajló átépítésének arányait és környezetével való viszonyát. Azonos alapvonal és középpont felvételével látható, hogy az épületeken a párkánymagasságok közel azonosak. A Gimnázium tetőhajlásszöge a Bencés Templom másik oldalán lévő épületrész tetőhajlásszögétől eltérő. A későbbi átépítések, háborús helyreállítások után a Gimnázium épület tetejének hajlásszöge alacsonyabb lett (27fok), ezzel azonosan terveztük az új tetőt, melynek gerince, legmagasabb pontja alacsonyabbra került ezáltal, mint a Fruhmann festményen. Így egy másik „győri legenda" sorsa pecsételődött meg: a Lloyd ma nem magasabb, mint a XIX. században volt, nincs újabb szintje, csak a tetőtér-beépítés épült vissza.
A fenti visszaszerkesztés alapján érzékelhetőek a szándékaink: visszaállítottuk a két épület valamikor volt egységes megjelenését, ezzel párhuzamosan törekedtünk arra, hogy az 1845-ben készült festményen ábrázolt idealizált egység és harmónia visszaidézhető legyen. E harmóniát erősítjük azzal, hogy a Liszt Ferenc utca homlokzatsorát szegélyező, a térre torkolló épületek tetőhajlásait is összehangoltuk. A színezést is egységesen kezeljük. A festményen látható, hogy világos, visszafogott színek használatával, a gyújtópontba helyezett „nagy ház", a tér déli oldalát meghatározó nagyszabású épületek és a templomtornyok világos színeivel a keleti és déli homlokzat összecseng, míg az északi és (a festményen nem látható) nyugati házak mindegyike vélhetően külön individuális színezést kapott, éppúgy, mint ma.
Az átépített Lloyd bemutatása 1907-ben készült fénykép alapján
A Fruhmann festményen ábrázolt Lloyd épület radikális átépítésen esett át 1886 körül. Ezt az átépítést a kor iparosítást, modernizálást előrevetítő vonulata szorgalmazta, de érezhető az épület bővítésének egyértelmű szándéka is. A fontos helyen álló épület múlt századokban történt folyamatos bővítése visszaigazolást ad arra, hogy a bontás már akkor sem volt valószínű megoldás. Pont ellenkezőleg. Az épület először egy déli oldalszárnyat kapott, a főhomlokzata pedig átépült klasszicista stílusban. A tető teljesen átépült, a manzárdtető helyett a háromszög alakú timpanon mögé szerkesztett alacsony hajlású tető látható. Az oldalszárny a sarkon először csak 2 szintes volt, létrejött egy sarki terasz, mely inspirálta későbbi munkánkat.
Később északi oldalszárny bővítés is történt, ezek lefedése azért is alacsony hajlású tetővel történt, mert az északi szárny 1,5 méterrel szélesebb, mint a túloldali. Így az épületre korábban jellemző szimmetria teljesen felborult, melyet modern eszközökkel, optikai módon vissza kellett állítanunk.
A visszaszerkesztett Lloyd
A Lloyd épület sorsa tehát a sok átépítés miatt nagyon mozgalmas, ugyan műemléki környezetben áll, de maga nem áll védelem alatt. Az elmúlt évtizedben úgy leromlott és torzult az épület, hogy azt nem lehetett beavatkozás nélkül hagyni, főleg nem akkor, amikor a közelmúltban a barokk tér sajátos újragondolása történt meg. Adminisztratív béklyók „kialakult"-nak sugallták az épületet, ezáltal felsejlett az 1950-es években véglegesen elcsúfított épület konzerválásának veszélye. Építészeti és műemléki szervezetek vezetőivel való konzultáció alapján egyértelmű döntés született: a Lloyd épület legfényesebb korszakát tekintjük „kialakultnak" és az 1845-1907 közötti állapot visszaszerkesztését szorgalmazzuk.
Természetesen jogi lehetőség lett volna a bontásra, de akkor egy teljesen új, modern épületet kellett volna ide építeni. Ahelyett azonban, hogy a lebontott Lloyd helyén egy modern üveg-acél épület állna - mint például a budapesti Vörösmarty téren – mi másként döntöttünk. Visszaidéztük a meglévő épület korábbi képét, modern kiegészítésekkel jelöltük a különböző korokra jellemző építészeti elemeit. Így elkerülhetjük azt a disszonáns képet, melyet a barokk tér közepén álló ultramodern épület nyújtana. Ehelyett egy harmóniára törekvő, környezetébe visszaszerkesztett, visszaillesztett épület épülhetett újra. Az időutazáson átesett épület megkérdőjelezhetetlenül épül vissza környezetébe, reményeink szerint újra szerethető lesz, úgy, mint Fruhmann híres festményén.
Köszönetemet fejezem ki Figler András régész, dr. Winkler Gábor építészkollégák folyamatos segítségéért, valamint Fegyverneky Sándor és dr. Mezős Tamás útmutatásaiért. Külön köszönet Nyáradi Károly projektépítész kollégám lelkes munkájáért.
Rosta S. Csaba
