Viszlát ego, Isten hozott rendszer
„A jelenlegi működés logikájából következik, hogy – mivel részfeladatok megoldását egymástól elszigetelten teljesítik – a legjobb szándékok sem képesek egységes, legalább az elvárható szempontokra figyelő, valóban összehangolt eredményre jutni.” Janesch Péter gondolatai a Duna projekt kapcsán
Amerikának felvilágosult elnököt kellett választania, összedőlő bankrendszerének az egész nyugati világot válságba kellett rántania, hogy a Chicago Tribune januári számában valóban aktuális címmel jelenjen meg az új korszakot köszöntő cikk: Goodbye icon, hello infrastructure. „Utakat és hidakat, elektromos és digitális hálózatokat fogunk építeni – ellátjuk kereskedelmünket és összekötjük egymást.” – szólt az elnöki első beszéd.
Soha nem voltak még ennyire bonyolultak és egymásra utaltak a minket körülvevő rendszerek, ennyire közösek nem voltak még az ügyeink, megegyezésre nem volt még ekkora szükségünk. Közben: alig bízhatunk még a spontán szerveződésben, és az önszabályozásban; csődöt mondanak az irányítás hagyományos, lokális technikái; a piaci szereplők érdekérvényesítő manőverei sodortatják a dolgokat; eretnek gondolatok helyett a profit-maximalizálás a gond; a lázas állapotban született működtetési kísérletek, az építsünk egy jó nagyot, hogy idejöjjenek – a valódi megoldások karikatúrái.
Gondolkozzunk, engedjünk és korlátozzunk, szabályozzunk, tervezzünk és építsünk a lehető legösszetettebben működő rendszer törvényei szerint, hogy jól érezzük magunkat. Érezzük jól magunkat, és idejönnek, hogy jól érezzék magukat.
A Dunánál nincs nagyobb rendszert kínáló adottságunk part és part, Fekete-erdő és Fekete-tenger között, Tiszán innen, Dunán túl. A Duna nem természetes védelmi vonal már Birodalom és barbárság között, hanem a kapcsolatok lehetősége. Közlekedési, utazó, néző, nézelődő, pillantó kapcsolat; átkelő, felfele evező, lefele csorgó, mesébe illő, lerészegítő, hullámzó kapcsolat; természeti, elemi, hiányzó kapcsolat; diplomáciai, kulturális, sport kapcsolat; pihentető, üdítő, gondolkodó, napozó, kődobáló, sodró, sodródó, örvénylő, mentő kapcsolat; jégtörő, vízen járó, hajózó kapcsolat.
Erdőt a fánál, folyót a partnál – szól a régi mondás, amin azt értették, hogy kezdjük azzal, hogy kiírunk egy nemzetközi, az UIA által befogadott, kétfordulós mérnöki és építész tervpályázatot a Duna budapesti szakaszának, a budai és pesti körutak által határolt részére, a Margit- és Petőfi hidak közé eső négy-négy rakpart-szakasz olyan rendezésére, ami megengedi a folyó-menti városrészek gyalogos kapcsolatait.
2009. január 20-a előtt, te jó ég, már majdnem száz éve, hogy a Blind Man 1917. májusi, második (és utolsó) számában, a modern-kori művészettörténet beavató-botránya, a Richard Mutt eset kapcsán írták, többek között: Amerikának a vezeték-hálózatán és hídjain kívül nincs is más műalkotása. Haha. A dolgok egyre jobban összefüggenek.
Janesch Péter
(a szöveg az Octogon Architecture&Design magazin 2009/10-es számában jelent meg)
A nemzetközi, kétfordulós mérnöki tervpályázatot kísérő programok és helyszínek terve, 2007 január
Az, hogy a városlakók és az idelátogatók le tudnak menni a folyóhoz, ami hatalmas, szellemi minőségében és fiziológiai hatásában nehezen leírható és lajstromozható eredmény. Számba vehető viszont a különböző léptékben megnyíló kapcsolatok sora, mint a megoldás következményei.
előadóterem a belvárosban, a Dunán.
Partraszállás
vezető tervező: Janesch Péter
építész munkatársak:
2005: Szentirmai Tamás, Nagy Péter Sándor, Keszthelyi Kinga
2008-2010: Kund Iván, Lepsényi Imre
