Emberek/Interjú
Vizek vonzásában - interjú Rosta S. Csabával
2001.03.14. 13:06
”Intenzíven kell használni a teret a kompozíciónál - ez olyan, mint a jazz: néha még dúdolod is. Az építészetben - a zenével szemben - azonban van funkcionalitás.”
A RAS Regionális Alternatív Stúdiót 1990-ben családi vállalkozásként alapították, az elmúlt években azonban jelentősen átalakult. Többek között két központúvá vált, s immár Budapesten is jelen vannak. A győri iroda nem csupán szellemiségét, hanem fizikai megtestesülését tekintve is független, ugyanis vízen úszik. Az ötlet Amszterdamból származik. A galériahajó a győri belváros közelében horgonyoz. Régen a hajóvontatók eddig a rakpartig húzták fel az gabonaszállító hajókat, ahol azok megszabadultak rakományuktól. Igaz, hogy ez a hajó ki van kötve, de ugyanúgy táplálékot hordoz: szellemi táplálékot.
EF: A két évvel ezelőtti kajak-kenu VB-re készült céltorony, mely régi fa kenu formáját idézi, vagy az ikrényi vízisí centrum hullámtetős megoldása mindenképpen a vízre enged asszociálni. Ha nem is ilyen közvetlenül, de mindenképpen valami vizességet, könnyedséget, lágyságot érzek az általatok tervezett épületekben.
RSCS: Le Courbusier írta egyik könyvében, hogy az óceánjárók és a modern épületek esztétikája közeledik egymáshoz az újjáépítési láz és a technika fejlődésének jóvoltából. Az épület kompozíciós elveit is meghatározza a térben, a környezetben való elhelyezés. Zenei oldalról megközelítve a jazz-kompozícióból merítek, melynek fő elve a vízhez is kapcsolódó transzparencia: fontos látni, hogy hol vannak a hangsúlyok. A hajó állandó utazáskényszert, a mozgás lehetőségét hordozza, még ha áll is. Azonnal találkozik a környezeti változással, finomra van hangolva. Ez a fajta érzékenység motivál: tanulni kell a helyszínt, elemezni kell a környezetet. Általában nappal és éjjel is kimegyek arra a területre, ahova tervezek. Egyébként az egyszerűen építhető alapgeometriát használjuk, építészeti kompozíciós elemeink az ív, a pont, a sík, síkfelület, a kisebb forgatások, a tükrözés, a rétegezettség. Intenzíven kell használni a teret a kompozíciónál - ez olyan, mint a jazz: néha még dúdolod is. Az építészetben - a zenével szemben - azonban van funkcionalitás. Újra és újra megkérdőjelezed a formákat a funkció megtartásával. Így minden épület más, de egymásra utalnak, s ez a módszer persze unalmassá válhat. Hogy ne legyen az, karakteres szín- és anyaghasználattal el lehet érni ugyanazt, mint a zenében a különböző hangszerek megszólaltatásával. A lényeg, hogy elüssön a korábbitól, és a legszínesebben hasson. Ennek van az általad említett eleganciája. Példaként említhető a szentendrei skanzen. E szó jelentése svédül: sánc. Ez adta a tervezéshez az ötletet, s itt is megfigyelhető az az anyagokkal, színekkel, elforgatásokkal operáló logika, kompozíciós játék, mely minden épületünk esetében levezethető. Mies van der Rohe mondta valahogy úgy, hogy nincs szükség új építészetre minden hétfő reggel. Szerintem egyrészt igaza volt, másrészt ez attól függ, hogy miben is új. A legnagyobb bajom az építészettel az, ha az épületeken nem látszik, hogy mi is a funkciójuk. Vannak irodaszerű lakóházak, műemlékszerű bankok, és így tovább, viszont az óceánjáróról tudod, hogy mi is az, és hogy merre tart.
EF: Ha a RAS Stúdiót vesszük, mint a legkisebb építészeti csoportot, amelynek tagja vagy, és az építésztársadalom a legtágabb, mely más e kettő között helyet foglaló csoportosuláshoz tartozónak érzed magad?
RSCS: Abszolút függetlennek. Megmondom őszintén, voltak különböző csoportok, melyeket a sors összehozott, például az Új Magyar Építészet kiállítóit, de ez is, mint minden hasonló, nagyon heterogénnek tűnt. Szerintem az igazi értéket belülről kell keresni. Engem mindig az érdekel, hogy a következő feladat milyen, hogy elvállalom-e, vagy sem, s a megkapott munka a tudásunk száz százalékát tükrözze. Hogy ezt stilárisan hogy lehet besorolni, az engem nem érdekel. Két kifejezés van, amit nagyon fontosnak tartok. Az ökologikus funkcionalizmus azt mondja, hogy a természettől a lehető legkevesebbet vedd el, értékben a legtöbbet add vissza, és a lehető legtermészetesebben lehessen használni a megépített házat. A terek karakteresen szolgálják a funkciót, tehát arra legyenek jók, amire tervezted, de ha át kell alakítani azokat, azt is kibírják, mert ha egyszer már valamit megépítettél, annak az értéke, a fenntarthatósága és az erkölcsi avulással szembeni értékállósága legyen a lehető legmagasabb. Ebbe az is beletartozik, hogy az anyagokat úgy válogatjuk össze, hogy azok együtt öregedjenek, hogy nagyjából egyszerre kelljen majd felújítani őket. Nos, ez az egyik alapelv. A másik az a kompozíciós rendszer, amit már említettem, s amit azzal lehet még kiegészíteni, hogy ez egy dinamikus modell, amiben folyamatosan benne van a változás és a fejlődés kényszere. Ismét zenei példával szemléltetve, nézd meg például Stinget, ő a saját kompozícióit is feldolgozza, másképpen játssza, új közegbe helyezi. Ez engem borzasztóan érdekel. Tehát a lényeg az, hogy ha egy házunk felépül egy környezetben, akkor ez mindig hordozzon valami újdonságot, valami érdekességet, s nagyjából ez a célom. Másként fogalmazva: abba a vonalba kerülni, amelyet Steven Holl, Sverre Fehn, Pallasmaa, Zumthor képvisel számomra. Ők mind abszolút sztárok, akiket,ha kijutsz, nem minden nap látsz, úgy is hívhatjuk őket: csendes sztárok, csendes építészek, de mind nagyon költői alkotók.
EF: Melyek mostani nagyobb munkáitok, terveitek?
RSCS: Júliusra kellett volna elkészülnie a győri Városi-Egyetemi Csarnoknak, a SZIF mellett. A pályázatot tavaly nyertük el. Az ikrényi vízisí fogadó épület szerkezetkész állapotban van, a győri Dunakapu Hotel vázlattervszinten áll. A Wallis Rt.-nek tervezünk BMW szalont, szervízt, irodaházat Budapestre, szintén a fővárosba a Hajógyári szigetre készül egy gyalogoshíd, a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum I.üteme, a raktár és a kutatóbázis 99-ben elkészült, a folytatás - remélem - nem marad el. A siófoki Coca Cola Beach House kibővítésére is kaptunk megbízást, és itt van a használaton kívüli pinnyédi híd felújítási terve, melynek keretében szerettük volna megépíteni a MADI Hídmúzeumot. A MADI (Mozgás-Absztrakt-Dimenziók-Invenció) nemzetközi képzőművészeti csoport erős számítástechnikai beállítottságú. Több terv, sikertelen próbálkozás után az általam vázolt új hasznosítási koncepció egy számítógép-múzeum, egy olyan intelligens ház kialakítása a hídon, melyben minden létfunkciót a gép lát el. Több világcég és az Universitas Alapítvány támogatásával egyrészt bemutathatnánk a korszerű technikákat a nagyközönségnek, másrészt kutatóbázist és adatbázist működtethetnénk a majdani Győri Egyetem keretein belül.
EF: Sokoldalú vagy. Láttuk, hogy a zene gyakran inspirál. Mi a helyzet a képzőművészettel?
RSCS: Szerintem minden építésznek álma és vágya, hogy épületében olyan képzőművészet jelenjen meg, ami az épülettel azonos. Az az alkotás, amely a térben jól kiválasztva, jól elhelyezve szerepet kap, önmagáról beszél, és beszél arról a közegről, amelybe került. Ha pedig azt nézed, honnan merít egy építész impulzusokat, a képzőművészetnek megvan a szabadsága és a kulturális feladatköre révén az a szerepe, hogy utakat keressen, új helyzeteket és újszerű konfliktusokat teremtsen. Az építőművészet ettől mindig idő- és lehetőséghátrányban van, de szerintem akkor vagyunk jó úton, ha nagyon figyelünk arra, hogy hol tart a képzőművészet. Mondhatni úgy is, hogy az építészet progresszivitása a képzőművészet progresszivitásától jó pár éves késésben van, de teljesen követi, tehát ha a képzőművészetet - és ez tág fogalom - ismered, akkor ez rögzül a munkádban, és tudni fogod, hogyan legyél korazonos.
EF: Az EU-csatlakozás küszöbén hogy látod a lehetőségeket, lesz-e előbbre lépés, oldódik-e a magyar építészeti belterjesség, a pályázatokon általad is tapasztalt konzervativizmus?
RSCS: Egyértelműen igen. Amióta megnyíltak a határok, a mi generációnk szertefutott, a magyar építészet lendületbe jött. Azok a fiatalok, akik magánirodákban dolgoznak, és már ösztöndíjjal kint voltak, nyelvet beszélnek, lógnak a neten, olyan új leheletet hoztak az idősödő építészek irodáiba, ami egyre jobbá teszi az építészetet - jobbá teszi igényességben: kidolgozottabbak a részletek, jobbak az anyagok. Az építészet elfogadása hosszabb dolog. Míg a döntéshozók személyében, vagy egy zsűri összetételében tükröződik ez a fajta európai értékrend alapján való megítélés, ahhoz kell jó pár év. Majd ha az a generáció, amely velünk ma egyidős, és a házainkat keresi, kerül gazdasági, politikai döntési helyzetbe, akkor meg már mi leszünk öregek. Mindig van egy kis késés, de rengeteg a tehetséges fiatal. Velük szívesen is dolgozom együtt: új zenekar, új zene ...
Az interjút Csordás Izabella készítette.
forrás: RAS (tervlapok, fotók)
