Vízió euró
Egy internetes tévéadó indulása építőipari vezetőkkel és politikusokkal. Szórakoztatás és tudomány, Arch TV.
Török Tamás írása
Érdekes kép bontakozott ki az Arch TV indulása alkalmából tartott sajtótájékoztatón az adó Petőfi Sándor utcai stúdiójában 2008. október 21-én. A magyarul szinte kiejthetetlen nevű csatorna (a beszédet mondók szájából volt arc, arh, árh tévé, de a logó alapján akár arc hátévének is hívhatnánk) interneten nézhető és az a közhasznú Építéstudományi Egyesület (ÉTE) indította útjára, amelynek elnöksége jelenleg jobbára építőipari cégek vezetőiből áll, akik ráadásul cégvezetői minőségükben vannak ott (mindenesetre elsősorban ezt közlik magukról az ÉTE honlapján).
Dr. Balassy Zsolt főszerkesztő azzal indokolta a csatorna létrehozását, hogy az adatátvitelt(sic!) akarták közelebb vinni az emberekhez, és közben rájöttek, hogy a mozgóképre van a legnagyobb igény, így született az internetes tévé ötlete, amit „új technológiai eljárások” használatával kívánnak megvalósítani.
Gerencsér László ÉTE- és HÉROSZ-elnök elmondta, hogy a széttagolt, információhiányos, kaotikus magyar építőipar érdekében látja fontosnak a tévéadó működését, másrészt a fiatalságot szeretné megszólítani általa – a tudomány és a szórakoztatás jegyében. Beszédében felszólította a társszervezeteket az Arch TV-hez való csatlakozásra.
A műsorok között HÉROSZ-munkák pr-riportjai, HÉROSZ-vezetőkkel és kerületi polgármesterekkel készült baráti interjúk is találhatók, egyébként pedig a következő rovatcímek árnyalják a tévécsatorna építészethez fűződő viszonyáról alkotott képünket: Épületgépészet, Európai Unió, Jog, Lakások, Oktatás, Pályázatok, Szakmai, Szervezeti élet, Utak, hidak.
Úgy tűnt, mintha a jelenlévők szóhasználatában az építéstudomány az építőipar eufemizálása lenne, de néha az építészettel mosták össze, vagyis egy praktikus, fantasztikusan rugalmas fogalmat ismertünk meg, aminek helyes használatát a kerületi polgármester demonstrálta.
Rogán Antal beszédében az (építészeti) „álmokat megvalósító építéstudomány” mellett foglalt állást, az újat régibe illesztő építészeti innovációt magasztalta és hangot adott abbéli véleményének, hogy a „bürokratikus túlszabályozottsággal” szemben „a szakmáért lobbizni kell”, ennek pedig megfelelő fóruma lesz a tévé. Rajta kívül Puskás András alpolgármester is megjelent, márpedig ahol magyar politikusok gyülekeznek, ott a néphit szerint kincset rejt a mély.
Valóban, a lánc-bérbeadásokkal teli ötödik kerület szimbolikusan ideális helye egy olyan médiumnak, ami a körbetartozást szakmai ártalomként elszenvedő építőiparral foglalkozik.
A politikusok a sajtótájékoztatóról egyébként a frissen felújított Veres Pálné utca ünnepélyes átadására távoztak, ahol gimnáziumi pomponlányok és énekkar szórakoztatta egymást, a Váci utcai szuvenírboltok és gagyivendéglők között mazsorettek vonultak. Az innováció jegyében nosztalgikus kandeláberekkel korszerűsített belvárosi utcák rusztikus kockakőburkolata talán forgalomcsillapításnak is beválik, de biztosan sokkal hangosabb az aszfaltnál és kirázza a kerékpárbarát kerületben közlekedő biciklisek agyát.
Ebből is látszik, hogy a magyar politika mennyire fogékony az épített környezet progresszív fejlesztése iránt. Ha felsorakozik mellé a bürokrácia béklyóitól megszabaduló, már most is nagyon érdemdús magyar építőipar, akkor előre tudhatóan beköszönt az építészeti aranykor.
szöveg+kép: Török Tamás
