Vízre szállás a KÉK-ben
Az Urban Lounge legutóbbi előadásán a KÉK-ben a Dunáról, mint a főváros meghatározó, de kiaknázatlan szereplőjéről, jövőjéről, tervekről és víziókról hallhattunk.
Elcsépelt, de igaz: a folyó összeköt és szétválaszt. Összeköti Pestet és Budát, de szét is választja, nem csupán fizikálisan. Két világ: kávéházak, orfeumok, mulatók az egyik, kisvendéglők, árnyas ligetek, gesztenyefák a másik parton. Kinek-kinek ízlése szerint.
Valami városi romantika lehet a magyarázat arra, hogy mindenki szereti, sőt a magáénak érzi a Dunát. Mert a valóság az, hogy ember és víz, város és víz, nagyon messzire került egymástól. Ki látott mostanában strandoló, fürdőző, pihenő, hasát süttető embereket a Dunán? Drukkoltunk-e kedvenc evezős csapatunknak a rakpartról? A fővárosban biztosan nem, maximum a Rómain.
Erő Zoltán rövid történeti áttekintést adott a folyó és Budapest kapcsolatáról. A városevolúciós folyamat eredményeként a Duna, mint csomósodási pont már a török kortól a révátkelők sorát adta. Akkor még marha exportunk igen jelentős, nem beszélve a Duna rakodó partjairól, piacairól. Ennek köszönhetően a legmeghatározóbb szállítási útvonallá váltak a rakpartok, nem beszélve árvízvédelmi jelentőségükről. Pest, Buda és Óbuda egyesítésével megfogalmazódott a városképi egység gondolata, amelyben meghatározó szerep jutott a hidaknak. A rakpartok nyüzsgő, élettel teli világa, a piacok, kereskedelmi központok, malmok, gabonarakodó helyek azonban egyre inkább kifele szorultak, helyüket átvette a közlekedés. Ettől a ponttól kezdve az ember mind távolabb került a víztől.
1998-1999 fordulóján megindult a klasszikus értelemben vett lakáspiac Magyarországon. „Az ingatlanfejlesztési piac a Duna felé fordult”- mondta Gerő András, a Gestor csoport társtulajdonosa. Jól látható, hogyan épült be a Duna partja, gondoljunk csupán a Soroksári útra. A lakáspiacon meghatározó ártényező a dunai panoráma, de vajon mit akar látni, aki a Dunára néz? Csupán a folyó, a természet közelségének furcsa és ritka érzése a belvárosban az, ami ekkora jelentőséggel bír? Vagy talán az is fontos, hogy mit látok a túlparton? Vajon mit diktál a közérdek?
Z. Halmágyi Judit szerint a cél mindenképpen az, hogy a várost vissza kell fordítani a Dunára. A közlekedést valahogyan eltűntetni a folyó mellől, s így a rakpartokon létrejöhetne egy urbánus köztér. Két lépcsős nemzetközi pályázat eredményeként, szakaszosan, hídankét épülhetne ki, írhatná újra a városképet ez a projekt. Európára fűzni a fővárost, mint a dunai Hanza városok egyikét. Mindez az elkövetkező hét év tervei között szerepel.
A tervek és a víziók nagyon szépek, és valóban jó lenne, ha az egyetlen kapcsolat a vízzel, itt a város kellős közepén nem csupán pár állóhajó lenne. Ha már itt van közöttünk, jó lenne kapcsolatban, barátságban lenni vele, használni, élvezni, tapintani.
szöveg: Biczó Gabriella
fotó: Kresalek Dávid
