Épülettervek/Középület

Völgyikúti ház

2009.10.12. 10:34

Az egykori veszprémi városi strand helyén létesült szabadidőközpont tervezése során Csomay Zsófia és Nagy György arra törekedett, hogy az épület történetileg és geometriailag simuljon bele a környezetébe, és divatos formáktól mentesen is legyen egyénisége. Munkájuk Pro Architectura-díjban részesült.

Veszprém városa hasznosítani kívánta az 1968-ban megszűnt városi strand területét. A beépíthető telket megvásárolta a Kazamata-Bau Kft. A hozzákapcsolódó zöld területet a város felajánlotta közpark céljára. A munkát egy 2004-ben meghirdetett országos tervpályázaton nyertük el.

Fontos tudni: a helyi forrásokból táplálkozó előmelegítő + 2 medencés strandot 1925-ben Csomay Kálmán építőmester építette és üzemeltette egészen addig, míg 1950-ben nem államosították. Ezután a strand – gazdáját vesztvén – erkölcsi és fizikai értelemben leépült. 1968-ban bezárták és szemétlerakóként működött. A strand hosszú évtizedekig fontos szerepet töltött be a város életében, sportversenyek, bálok, találkozók helyszíne volt.

Bár a szándék megvolt, a források többségének kiapadása és az igények megváltozása miatt idény-strand nem készülhetett, fedett uszoda létesítésére a rendezési terv és a topográfia nem adott lehetőséget. Végső soron szabadidőközpont létesült, benne étterem főzőkonyhával, kávézó bowlingpályával, fitness-wellness részleg jacuzzival, szaunákkal, vendégszobák, bérirodák, üzletek, szint alatti parkoló.

A hely egy eldugott völgyrészlet a város közepén, gyönyörű kilátással a várra és a Bakonyra. (A szétrombolt várossziluettből szinte semmi nem látszik) A ház megformálásával szerettünk volna elérni azt, hogy az épület történetileg és geometriailag simuljon bele a környezetébe úgy, hogy divatos formáktól mentesen is legyen egyénisége.

Ez két dolog miatt volt fontos. Egyrészt, mert a város túlfeléről és a Várhegyről egyenes rálátás nyílik az épületre, másrészt pedig – mivel a város tele van a topográfiára fittyet hányó, harsogó formákkal terhelt épületekkel – kísérletet tettünk arra, hogy talán másképpen is lehet építeni (a közönségsiker nem egyértelmű).

Az épület monolit vasbeton szerkezet+hőszigetelés, légrés+tégla, illetve kőfalazat felépítésű. A lejtős utcát alaprajzilag és metszetileg követő formák mozgalmassága mellett a harmonikus anyaghasználatot tekintettük járható útnak (pl. cserép és falazatok színeinek azonossága). Fontos szempont volt a környéken nagyon gyakran előforduló terméskő támfal megjelenése az utcai homlokzaton.

A belső terek megformálásánál az egyszerű, divatmentes megoldásokat próbáltuk megvalósítani.

Az épület előtti zöldterületet is a topográfiai adottságoknak megfelelő egyszerűséggel kezeltük. A területen eredő patak medrét kitisztítottuk, a park felé partját teraszokkal nyitottuk meg. A park felső területén eredő két forrást befoglaltuk. A volt strand medencéje helyén egy tavat alakítottunk ki, melynek a vize a patakmederből frissül. A tó partját a város kezdi észrevenni és használni, így tett egy gyönyörű vadkacsa-pár is.