A ´Volt Balassa Általános Iskola felújítása és átalakítása középiskola és városi könyvtár céljára´ - Esztergom - tervpályázaton III. díjban részesült a 20. sz. pályamű. Szerzői: Herczeg László, Kalmár László, Zsuffa Zsolt és munkatársaik: Nagy Gábor, Rehus Szilvia (MCXVI Építészműterem Kft. + Zsuffa és Kalmár Építészműterem Kft.)
részlet a műleírásból:
”Megfigyelhető, hogy a legutóbbi időben Balassa Bálint általános iskola néven működő épület, annak ellenére, hogy a grandiózus egyházi együttes lezárásaként szemközt áll a Bazilikával, nem épült annak tengelyébe. A telepítésünkkel a Szent István tér befejezetlen keleti térfalának egyensúlyát kíséreltük megteremteni. Az új épületrészekkel a meglévő épületet úgy próbáltuk kiegészíteni, hogy az a Bazilikával, a Kanonoksorokkal együtt harmonikus teret hozzon létre.
A zárt udvart létrehozó telepítés emlékeztet a kolostorok kerengőire, mely nem idegen sem az egyházi környezettől, sem pedig az iskolai és könyvtári funkciótól. Az építészeti koncepció egyik fő eleme, hogy a régi épületbe helyezi a könyvtári funkciót. Ennek az oka a meglévő ház építészeti karakterében és a funkció viszonyában keresendő. A könyvtártér, mint építészeti funkció gazdag múltja miatt is túlmutat önmagán, kulturális légkört sugárzó, számos asszociációt hordozó terei miatt sem lehet építészeti megfogalmazása kizárólag jelen idejű. Könyvtár az építészettörténetben nem volt ugyan meghatározó épülettípus, annak ellenére, hogy amióta írásbeliség létezik, van könyvtár is valamilyen formában. A 19. századig - a historizáláson keresztül - döntően a barokk könyvtárminták határozzák meg az épülő új könyvtárak és átalakítások tervezését, belső világát és térszervezését. Mivel a mai virtuális és digitális könyvtárak sokszor kiesnek az építészet körén, az általánosan megfogalmazott könytárhangulati modell még mindig ez a klasszikus térszerkezet lehet. Tehát a könyvtárlátogató közösség funkcionális igényén túl, reprezentációs igényeket is támaszt az épülettel szemben. Esetünkben pedig pont a régi épület szellemi és anyagi minősége, múltja szolgálhat valóságos értékének alapjául.
A kulturális tömböt egy tagolt épületegyüttesként képzeltük el, amely differenciált, homlokzatképzést tesz lehetővé. Olyan házat terveztünk, mely nem tagadja a meglévő értékeket, de nem is próbálja szolgai módon utánozni azokat. Mindenféle nosztalgia vagy pátosz nélkül folytatja a régi házat. Az új épületrész karakteresen markáns formálásával szimbolikus jelentőségét is jelezni kívánja. A megtartott főépület esetében a külső megjelenés nem változott jelentősen, átalakításakor elsősorban a homlokzat felújítása volt a célunk.”