Volt programunk a KÉK-ben
Egy dizájn workshop bemutatója, amit a KLUDI és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervező Tanszéke rendezett.
”Vagy a bölcsészkar tart prezentációt?”
A KLUDI részéről Csuri Ferenc ügyvezető világítja meg, hogy miért is gondoltak a formatervező hallgatókra. A KÉK-ben megtartott workshop prezentáció, egy rögtönzött sajtótájékoztatónak is elcsúszik. ”A KLUDI maximum követi a trendeket, de semmiképpen nem alakítja azokat.” Csuri Ferenc ezen szeretne változtatni, a jövő design irányzatait ki is prezentálhatná jobban, mint a formatervező hallgatók. Az új design irányok átfogó, közös elemzése érdekes élményeket ígért, és a hangulatból úgy tűnt, be is váltotta a reményeket.
A tematikus együttgondolkodás első fázisában, a Hogyan akarsz élni? alapkérdésre kereste a választ Bárkányi Attila, Monostori Vladimír és Koós Pál a MOME részéről, Fónagy Dóra belsőépítész, Dávidházy Panni, az Edelkoort Csoporttól és természetesen a hallgatók. A diákok személyes élményeik alapján csokorba szedték az élettel szemben támasztott igényeiket, számunkra egyáltalán nem meglepő módon a természetesség, kiegyensúlyozottság, szabadság és az emberségesség fogalmakat jelölték meg. Ezeknek a fogalmaknak a legmarkánsabb bemutatására interaktív performanszok szolgáltak. Szinte minden egyes megmutatkozásban főszerepet kapott a víz.
A második workshop mindezen előzmények továbbfejlesztett változata. Az est szervezőitől megtudtuk, hogy immáron két csoport konkrét design stratégiai programadásának lehetünk tanúi.
A KÉK-ben korábbról ott maradt retró csillárok némileg megzavartak minket, de hamarosan kiderült, semmi közük ahhoz, amiért mi ide jöttünk. A természetesség és szabadság jegyében, három formatervező szakos hallgató, berendezett számunkra egy erdőt. A padlót őszi falevelek borítják, a fákat, a plafonról lelógó papírcsíkok jelképezik. Sajnos, a fák annyira sűrűn lettek ültetve, hogy az önfeledt futkározásra, bújócskázásra, az avarban való szökdécselésre nincs elég helyünk. Hiányoljuk az illúzió teljessé tételéhez a megfelelő világítást és – lehet, hogy a hiba bennünk van – hiába veszünk mély levegőt, sehol egy kis erdei illat. A lelógó papírok mellett találunk filctollat, végre legálisan írhatunk a fatörzsre, ez jó.
Ami viszont egyáltalán nem, az a másik csoport projektje. Vízcsobogás mellett, kivetítőn olvashatjuk a hallgatók mondatokba öntött, élettől szembeni elvárásait. Hirtelen nem értjük, a bölcsészkar tart prezentációt? Arról nem is beszélve, hogy félelmeik, hangulataik megfestése inkább egy kamaszos naplóbejegyzéshez, sem mint harmadéves formatervezők közös gondolkodásának eredményéhez hasonlítható. De sebaj, a harmadik etap kedvéért, belevetjük magunkat a lufi-pukkasztásba.
Biczó Gabriella (szöveg) Kresalek Dávid (fotó)
